Érdekes kérdések...

Utazások, élmények, emberek, vendégek, csomó érdekes pillanat nagyszerű és csodálatos emberekkel, akikkel a csillogó sínpár által közrefogott étkezőkocsin, vagy hálókocsin találkozol, Európa kies tájain... Fantasztikus csodálatos és lehengerlő élmények, tapasztalatok, emberi kapcsolatok, éjszakai beszélgetések, egy apa után vágyódó kisgyermek ölelése a nyitott ablaknál, és a csillagok titkának megfejtése. Soha semmiért nem adnám ezeket a pillanatokat, az élményeket, az érintéseket, melyek inkább a léleknek szólnak és nem a testnek.... Ma kést rántottam a vonaton... Levettem a fehér ingem, és közöltem, ezt nem fogom összevérezni.... Tudom a Gyűl-ölet, a Szer-etet.... de ma jobban szerettem, azt az ötvenes szépnek nem nevezhető szlovén kalauznőt, mint négy arab származású embertársamat... Megalázták, megbotránkoztatták munkáját végző vasutas kolléganőmet, emberi és fontosabb női mivoltában megalázták, aki sírva kért segítséget tőlem, a férfitól!! Aki nem WASP hős (white angelica saxon protestans) hanem csak férfi... Hétköznapi, Közép Európai, Fehér... Csend lett és mindenki fizetett 100 Eurósokkal... gyáva férgek... Igaz elvágtam volna a torkukat, mint már kétszer háromszor a balkáni éjszakában, volt amikor a tűzhelyen lévő forró vízzel segítettem az igaz hitre térést, máskor a forró sütőserpenyővel, de áldott volt a tevékenység, és megadatott a kérés.... Hónapokba és évekbe telt a gyűlölet kialakulása.... Az aprópénz kuporgató fillérre számoló, a gyarmati soráért bosszúálló sötétbőrű törpe despoták, a távol-keleti alja nép amely ha abroszt lát, előveszi saját elemózsiáját, és még nem is érti a problémát... A köszönni nem tudó balga, túliskolázott ifjú értelmiség.... aki a szót noha választékosan beszélnek angolul nem ismerik: - Please... Kés mindegyiknek, hogy tudják hol a helyük, tisztelettel és szeretettel várjuk őket amíg betartják a mi társadalmi etikettünket, ha nem ..... Öljünk meg minden rohadékot, Boris Vian után szabadon. Elég belőletek! Nem tudtok köszönni! Mint hajléktalanok, ocsmány bűzlő ruháitokban álltok a konyha ajtónál és vinnyogtok.... Mennyűűű... Nem ültök le, pedig még hat vagy tíz órát utazunk együtt... szánalmasak vagytok... mint ahonnét érkeztetek... Nincs emberi mivoltotok, centeket forintot kuporgató, fillére számolva... Ott vagytok ahol voltatok, és ahová tartotok. Szánalmas népség.... Sem etikát, sem etikettet nem ismertek.... Kopott szakadt pénzzel fizetnétek, majd megdöbbentek... Maradjatok otthon... Én ha elmegyek egy idegen országba, megtanulok köszönni, megköszönni, kérdezni alapszinten.... ti mit tesztek? Basáskodtok? Tényleg nem tudjátok a konyhában milyen aljasságokat lehet elkövetni, aztán megeszitek? Szégyellem magam miattatok, és magam miatt, hogy ilyeneket kell írnom. Sok csoda és élmény helyett....

Kalandok a vasúton (mások elmesélése alapján) I.

Nyolcvanas évek, étkezőkocsi, Magyarország. Négy jólfejlett néger gyerek beül az étkezőkocsiba, egy asztalhoz.... Ki jön a felszolgáló, és kérdi: - Na mi van Kunta Kinte, a gyökereidet keresed? Mire a fekete:- Nem, csak négy sört kérnék... (Magyarországon tanuló diák volt a lelkem)