Garay piac 2024...

 Születésem óta a Garay piacon vásároltunk élelmiszert. Előbb nagymamám, majd édesanyám, aztán jómagam. Névről ismertünk mindenkit, ott is öröklődődtek a generációs üzletek. Magunk válogattunk, ha nem tetszett az áru tovább álltunk. Ha nem volt éppen nálunk annyi pénz mint amennyibe került a kiválasztott termény, holnap levihettük a tartozást. Igazi szimbiózisban élt eladó és vevő. 

Mostani feleségemmel sokat vásároltunk Margit néninél aki a mozgólépcsők mellett balra kínálta portékáját. Kiváló lekvárokat, sűrített paradicsomokat vásároltunk tőle, elfogadható áron, hiszen mindet a saját telkén termesztette. Nagyon jó kapcsolatunk volt vele, mindig elmesélte a nagymamám mennyit segített neki amikor rosszul lett a piacon. A karantén alatt kimentünk hozzá és háznál vásároltunk, annyira jó volt az árúja. Igaz kirándulás után ugrottunk be, így a szállítási költség nem terhelte a terményeket. Margitnéni ma már nem jár a "piacra" egy emberi kapcsolattal szegényebbek lettünk. A mellette lévő bácsi soha sem volt szimpatikus, de feleségem kívánsága szerin segítettünk neki, azaz vásároltunk tőle eszméletlen árat fizettünk.

Erre ma a piac jobbik oldalán volt szerencsém 1,5 kgkrumplit és 0,5 kg vereshagymát vennem a Garai Piacnak csúfolt vesztőhelyen 1600 Ft-ért. Mert szerettem volna támogatni a nénit aki portékáját árulta. Már többször is vásároltunk nála. Na ez nem fog többet előfordulni! Magyar a magyar őstermelőtől vásároljon szlogen híve voltam, ma sikerült ez más szemléletbe helyeznie a Galga mentéről jött nénikének.

Tényleg ennyire éhesek a kereskedők, tényleg ennyire hülyének nézik azt aki nem a nagybani zöldségestől vásárol, mert támogatná a helyi termelőket? Szóval legközelebb bemegyek a Penny Market-be és féláron elhozom ezt az árumennyiséget. Aztán tönkremehetnek az őstermelők, egyék meg azt amit megtermelnek. Ennyit a szolidaritásról. Mellesleg a nénike: -Áldja meg az Isten!- formációval köszönt el.

Az ÖBB 1045 típuszámú villamosmozdonya.

 Az 1920-as évek végére az Osztrák Szövetségi vasútnak szüksége lett univerzálisan használható villamosmozdonyokra, például a Mittenwaldi 36 ezreléket meghaladó emelkedésű vasútra, vagy a Salzkammerguti vasúthoz. 1927-ben kezdték el gyártani a Bo'Bo' tengelelrendezésű, 1140 kW teljesítményű mozdonyokat a BBÖ részére. A 15 kV-os, 16 2/3 herzes vonalakra 14 darab mozdony készült az ELIN-nél és Florisdorfi mozdonygyárban. A maximális 60 km/h sebességgel közlekedő járművek 1994-ig maradtak forgalomban. A 1045 típusszámot 1953-ban kapták.

A 1045.014-6 pályaszámú mozdony modelljét vérnarancs színben 1993-97 között gyártotta 43700 katalógusszámon. A modell már külső fém kapaszkodókkal készült, szépen kivitelezett áramszedőkkel és tetőszerelvénnyel. A mokány kis mozdony jelentős tömeggel bír és mind a négy tengelye hajtott, így jelentős a vonóereje. A világítás még nem irányváltós. Kellemes látvány kisméretű terepasztalokon. A modellt ha minden igaz egy kisszériás gyártó készítette (Pscherer modell) a Roco-n kívül H0 építési nagyságban.

Wermacht tolatómozdony a magyar vasúton M322.2001

 Valószínűleg ez a mozdony, mely mellesleg nem nagyon üzemelt hazánkban, mert a hajtóműház olajfeltöltését nem végezték el, így a próbaúton tönkrement, sok modellező fantáziáját megmozgatta, főleg miután itthon is elérhető lett H0 építési nagyságban addig csak a TT gyüjtők élvezhették a V36-os hangulatos modelljét .

A mozdony eredetileg a Wermacht számára készült robbanásveszélyes helyekre. Több feltételnek kellett megfelelnie, az egyik, ne legyen feltűnő a működése, mint a gőzmozdonyoké (Usedom szigetén lévő Peenemündei Kutatótelep személyvonatait is ilyen mozdonyok vontatták), illetve egy vezetőfülkéből két mozdonyt is lehessen üzemeltetni (csatlás nélkül). Ezért lett kialakítva a vezetőállás hátoldalán az ajtó. 

Az eredeti járművet több német gyártó is készítette 1937-től, a háború után 1950-ig, összesen 279 darab készült belőle. A 360 LE-s mozdonyt soros hathengeres dízelmotor hajtotta meg, hidaulikus áttételen keresztül, forgattyústengelyen át a csatolt kerékpárokat. Maximális engedélyezett sebességük 60 km/h volt. A háború után V36 típusszámot kaptak a német területen maradt mozdonyok és kisebb nagyobb átalakítsokkal 1972-ig haszálták (pl. Bundes Post), több járművet is megőriztek muzeális céllal. 

A MÁV-hoz került 1 darab valószínűleg a második világháború alatt maradt itt a Miskolci Fűtőháznál. A műszaki, karbantartási leírások hiánya miatt a mozdony működésképtelenné vált. Így több Vontatási Főnökségen is feltűnt. Pályaszámként M322.2001-t kapta, de egyéb források az M30.2001 számra hivatkoznak, a Roco is ezzel a pályaszámmal dobta piacra mozdony modelljét 62808 katalógusszámon. 

Azonban amikor bennem felrémlett ennek a mozdonynak a magyarosítása, még csak a LIMA cég 208226L modellje volt elérhető 2001-ben. Mivel jól azonosítható fénykép nem állt a rendelkezésemre, mert csak a Miskolci Fűtőház Története című fénymásolt könyvből tájékozódtam, melyben egy vezetőállás felöli fotó volt a járműről, így átfestettem, majd fotómaratott réztáblákkal (hála Németh Andornak) láttam el a modellt. 

Wermacht tolatómozdony az osztrák vasúton, ÖBB 2061.001

A WR 200 B 14 típusú "Wermacht" tolató mozdonyokat 1938-ban kezdték építeni a német hadsereg számára. 129 darabot építettek a dízel-hidraulikus vontatójárműból, melyek nem lettek a DR által állományba véve. A maximális 55 km/h  sebességre tervezett járművet  a Berliner Maschinenbau, a Deutz, a Jung, a Gmeinder és a Deutsche Works is gyártotta, a 200 LE teljesítményű hathengeres dízelmotor, . A második világháború után 23 mozdony maradt a DB-nél és a V20 pályaszámot kapták.

A háború után egy darab WR 200 típusú mozdony maradt az osztrák vasutaknál és az ÖBB 2061.01 pályaszámot kapta, majd 1966. árprilis 29-én a mozdonyt eladták a Liesinger Schleifbahn-Gesnek. 1982-ben az aktív szolgálat után az Eisenbahnmuseum Schwehat intézményben pihent meg.

A Lima 208135 katalógusszámú modell ÖBB változata került a gyűjteményembe, több mint húsz évvel ez előtt. A járműszekrény és a mellékelt kiegészítők igényesek, a főkeret is szépen kidolgozott. Azonban a modell mozdony tömege, a hajtásrendszer az akkori kor kivitelének megfelelően nélkülözi a lendkereket, illetve a "bürnírozott" kerékpárok is sokat rontanak a modell menettulajdonságain. Normál analóg szabályozóvan nem tartható a modell helyes sebesség. Csak impulzus vezérelt irányítóval működik modell szinten. Mégis modelltörténeti érdekesség, az ÖBB egyetlen ilyen jellegű járműve, -így értékes minden modellvasút gyüjtő számára.