Isten, és egy kávé.... (Út ljubjana felé)

Elindult a vonat végre Ljubjana felé, a múltkor nem sikerült, a javítóból frissen kihozott étkezőkocsit még a Déliben kisorozták, fékhiba miatt.... Az Eurók amit erre a napra kaptam volna visszaszálltak a pénztárba és nem integettek, hogy viszont látásra.... A mai nap sem volt valami lélekemelő, csak a jegyvizsgáló, és rendőrök látogattak meg. Csak valahol Celje előtt egy japán utazó kért egy kávét.... Ennyi a mai napi bevétel, egy nemzetközi vonaton, Budapest és Ljubjana között. Egyébként csak álltam és a tájat figyeltem, öleltem magamhoz, az elsuhanó pillanatokat, megy teremtő szépséggel a Teremtő megáldott. Kívántam, remélem majd Kedvesemmel megoszthatom a pillanatokat, a völgyeket, a kastélyokat... majd egyszer ha ő is elkísér, talán majd májusban, amikor már hosszabbak a nappalok és a Ljubjana sárkányai még napfényben követelik az alázatot a látogatóktól, nem pedig haloványan neon fényektől sápítva... Hétköznapi útnak tűnt, mint megannyi kilométer amit megtettem az elmúlt években. Nem vártam csodát, sem sikert, csak az érkezést, a szállodát, a csendet, a néma semmittevést. Gondolatban már lemondtam a Kedvesről, akit új helyek ámulata felé viszek, a tájról és varázsról, hogy most éppen zöld színű a folyó amely a sínpárt követi... Majd egy eseménytelen érkezés Ljubjanába... Kocsi bezár, szemét lepakol, irány a szállás.... Itt Ljubjanában egy kicsit messze sikeredett a szállás az állomástól, de tényleg nincs közelebb hotel.... Egy csámpás idős bácsit követtem egy sétáló utcán, izgalmasnak tűnt, vajon hová mehet, ebben a modern lakótelepi övezetben. A lakótelepet követésével... Majd egy templom kapját nyitotta ki és eltűnt mögötte... Nem is követtem volna, ha a templomból nem hangzik fel az orgonaszó! Elfutotta a könny a szememet! Mint alvajáró léptem be a templom ajtaján! Egyedül voltam, egyetlen teremtett lelket sem találtam ebben a házban. Csak az orgonamuzsikát, és Ön magamat. Aztán megjelent még valaki aki hatalmasabb és szebb volt mint a muzsika, és mint én akit a Teremtő saját képmására alakított... Egyedül voltam Isten Házában, Vele... Patakzottak a könnyeim, és a legutolsó sorban foglaltam helyet. Hallgattam a muzsikát, majd az első sorban térdepeltem, Előtte! Kértem őt, hogy mindenkit akit szeretek, és valaha szerettem az életemben, áldja meg őket, és úgy éreztem, ezt meg is teszi! Voltál már egyedül templomban, mikor az orgona zengi körbe a teret? Egyszer régen sikerült nekem, Szántódpusztán egy iciri piciri kis fapados templomban... Akkor találkoztunk először, mint Teremtő ls Teremtett! Azt hiszem jó a viszonyunk, mert szeretteimet, és mindenkit akit ismerek megóv a bajtól, amennyire tudja.... Ez a találkozás is kellemes volt, sok sok könnyet csalt a szemembe, és tetszett a világ, és elfogadtam terheimet, mindennel együtt, mert én kértem ezeket! Gondold át és rájössz, hogy te kérded terheidet, és mindjárt könnyebb lesz... Szeretlek Titeket Emberek... Ezeket hallottam utoljára tőle itt egy havas sétányon álló magányos templomban....

Hruska...

Mond Neked az a szó valamit? Kétlem! Ha csak nem vagy izzig vérig vasútmodellező. Ráadásul a régebbi fajtából való.... Az csodálatos kelet-német cég igazából csak két örökemlékű gőzmozdonyt modellt gyártott, az egyik a könnyeben fellelhető BR91 típusú gőzöst, és a másik kultikus BR84-es modellt. Azt hiszem az utóbbival kezdődött a kálváriám... Kis műanyag darab, pár fém alkatrésszel, így deffiniálná a laikus.... És valószínűleg igaza lenne... Ám számomra kultikus tárggyá nőtte ki magát, családi indíttatásból. Az első Piko katalógus már kínálta ezt a járművet elérhetetlenül, a maga csodáival, öt hajtott csatlós kerékpár, a középső tengelyre hajtott, két futókerékkel, a mellvason szabadon álló világító lámpák.... Aztán jöttek a legendák, amikor édesapám megpillantotta az áhított járművet Sopronban egy játékbolt kirakatában, de nem volt nála annyi pénz, hogy megvásárolja, talán valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején.... Majd hallgattam az alkudozást egy volt kollégával, erre a járműre.... Szóval piedesztálra emelkedett.... És titkon reméltem. Majd jött az idei év a 2016 és szilveszter után egy pár nappal megláttam az áhított járművet egy oldalon amely eladásra kínálta. Üzenet, és igenlő válasz, Majd találkozás és vásárlás és vittem haza a trófeát, mint aki megváltotta a világot.... Igen, az enyém volt, végre a Br84-es Hruska gőzmozdony... Kopott volt, és viseletes, de mit várunk egy 50 éves modelljárműtől. Mintha egy családi karmát dolgoztam volna le ennek a modellnek a birtoklásával. Szívesen elvittem volna apám sírjához, de ő másképp rendelkezett, és szórták... Remélem látja fentről, hogy van ilyen gépünk, ha már neki nem sikerült....... Meghatódva vettem ki a gépet a hungarocell dobozból, remegő kézzel igyekeztem a pályára állítani, majd nem indult... A szabályzó felizzott a kezemben, de az igazi "nagy vas" nem mozdult... Kétségbe estem, és fájt nagyon... Átvertek, nem egy igazi Hruska... Az volt, csak sokat állt, és várakozott rám. Kiszáradt, és megmerevedett, mint aki nem hiszi el hogy újra üzemben lesz. Olajoztam száraz fogaskerekeit, csatlóit, majd kopott kaszniját spray-val kezeltem, és csillogni kezdett, és mint újszülött a pályán botorkálni kezdett... Olajszagot árasztott és az amperét is, ám ez időleges volt, mozgott mint egy svájci műszer.... Zakatolt, és egyre biztosabban mozgott, és engem a romantika egy más világba vonzott...

A hangok és illatok szárnyán egy más világba röppentem, a Ganz szereldéjét idézték meg nekem... Tizennyolc éves vagyok, alig érett kamasz, kilépek egy ajtón, és alattam vasszörnyek halmaza. Agyam tudja ez 5000 lóerős, a másik csak 1200.... Olajszag leng körül, és dér lepi az alvó szörnyeket, melybe nem lehelt lelket a méltó egyed. Láttál már szereldét a hajnali pislákoló ívlámpák alatt? Mikor a fűtővezetékekből a pára csinál ködöt... olajosat, és igézőt, hisz te is Gólemek atyja vagy, csak várnak a leheletre, mely erőket szabadít a világra és teremtőként állsz a gőzök árnyában. Ismered lelkük rezdüléseit, és egyenként kelted életre, melyet majd egy törékeny ember ural mind örökre. Olajszag, és izzó fém párája adja a lelket, és kelted életre a monstrumokat. Mosoly van az arcodon, mert uralod őket, hiszen csak gépek. Ám ha kezed szívedre teszed, és füledet a deres fémhez emeled érzed dobbanásaikat, és ők készek szolgálni, millió kilométerek futni, te már nem leszel, de ők még falják a távolságot.... Megfogott e kép a pillanat varázsa, hány ember birtokolhatta e modellt mára, nálam is csak ideiglenesen van, túlél engem, hiszen bálványozom, és dédelgetem mint egy gyermeket. Pedig idősebb nálam, több mint ötven is megvan, és virgoncan szalad a pályán, mert ez a dolga! Azt hiszem apám vágya és akarata volt, hogy így legyen, ő nem birtokolhatta de én igen! Ám a vágyat ő ültette el, és bennem szárba szökött, Majd arathattam le... A kis mozdonyt tartom kezeimben mint szentséget, csodálom és könnycsepp tolul szemeimben, célt kaptam valakitől, melyet teljesítettem, és többet nem adott, mert annyira nem ismertem....

Álmok színesben.....

2019-et írunk, egy a Pilis hegységben található kis falu fölött élünk a hegyoldalban. A település szélétől nagyjából 300 métert kell megtenni jóminőségű erdészeti aszfaltúton, innét balra kell kanyarodni a kapunkhoz. Innét szinte semmit sem lehet látni a telekből, és a házból. Igazi erdő veszi körül, melyen csak egy út vezet fel a házhoz. Igazi időt és időjárást álló házikó. A falak többségét terméskő borítja, a sarkokat és a nyílászárók környékét rönkfák. A ház alatt egy pincerendszer rejtőzik a nagy négyállásos földalatti garázzsal, amely tényegesen több járműnek ad most otthont. A Kedvesem korallpiros Audi TT sportautójának, egy muzeális rikitó sárga Opel Mantának a "80-as" évek elejéről, egy Honda Virago 450-es cphoppernek, bicikliknek és kedvencünknek a tengerjáró kajaknak. A ház előtt az terepjáróm parkol.... Ha a garázs felől megyünk be a házba, akkor egy folyosóra jutunk, melyet a festményeim díszítenek tiri-takarka vidám színekben, oldalra ajtók nyílnak, a kazánház, melyben egy nemcsak egy gázkazán, hanem egy szilárd tüzelésű kazán is helyet foglal. A mellette lévő helység a mosókonyha, vasalódeszkával, ruhaszárítóval. Vele szemben van a műhelyem, mindenféle modellezéshez szükséges berendezéssel felszerelve. A mellette lévő szoba egy raktár, amelyben olyan dolgokat tárolunk, melyek csak alkalmilag használhatók, bőröndök, túracipők, sátor, hálózsák, görkorcsolya és még sok minden más. A lépcső mellett található a kamra, benne a mélyhűtőládával, és ezernyi csemegével. A lépcsőn feljutva a konyha-nappaliba érünk, melyben két impozáns tárgy vonzza a rögtön a tekintetet... Az egyik a konyha közepén álló sütös-főzős pult, a másik a nappali végében lévő kandalló. Itt már a minimál stílus a jellemző, fehér falak, letisztult formájú inkább funkcionális bútorok, csodálatos hangzású hi-fi szolgáltatja a zenét, angol Mission hangfalakon keresztül. Innét már észrevehető, hogy a ház "L" alakú, és az egyik sarkot egy csempés kék mintás kemence foglalja el jókora suttal, csergével kibélelve. Mellette nyíló hatalmas üvegezett ajtók egy kis tóra engednek kitekintést. A nappaliból lehet bejutni a hálószobánkban , amely szintén a kis tóra néz, csak egy franciaágy és egy fésülködő tükör van benne, ugyan úgy mint a vele szemben lévő vendégszobában, ám az a falu felé néz, noha azt eltakarják a fák lombjai. A két szoba mellett két fürdőszoba is található azzal a különbséggel, hogy a mi hálónk mellettinek az ablaka a kis tóra néz, és sokkal nagyobb és nagy kétszemélyes kád uralja a sok zöld növény között. A vendégszoba melletti csak zuhanyzós. A vendégszoba melletti fürdő mellett nyílik a "a dolgozó szobának nevezünk" Itt könyvek borítják körbe a falakat, egy kényelmes fotellel, és egy egyszerű íróasztallal. Az "L" alak legvégében egy furcsa, vasveretes keménytölgy ajtó rejti a "Dühöngőt" amely egy a hegybe ásott pince, bárpulttal, a falak mellett borgyűjteménnyel, gyertyafénnyel, és gyalulatlan asztalokkal. A falakat az utazásaink alatt készített képek díszítik. A nappaliból egy lépcső vezet fel a tetőtérbe, itt csak három helység található, egy tatmis kis hálószoba, egy mellékhelységgel, és a festő szoba, ahol a képeimet készítem. Aztán van egy ajtó amely a tó felőli oldalra nyílik. háztetőt itt kispóroltuk, és egy tetőteraszt alakítottunk ki, Kedvesem kedvenc helyét.... egy napozót egy kis medencével, melyben talán csak négy öt ember fér el, itt szokott napozni rejtve minden tekintet elől, úgy ahogy a természet megalkotta.... Említettem a tavat a ház ölelésében, egy kis patak csordogált végig a telken, és ezt duzzasztottuk csodás kis tóvá, halakkal, teknősbékákkal, egy kis szigettel, melyre két híd is vezetett japán eleganciával, melyen egy pihenőpad, és egy kőlámpás őrzi a béke és mulandóság emlékét.... A szigetről elvezető kis híd, útja egy ponton ketté válik. A jobb oldali egy fa csarnokhoz vezet, mely a 25 méteres íjjászpálya lőállása, és egyben a karvívó csarnokunk.... Szép a kép, melyben Kedvesem a hajnali párában hófehér hakamában jobb kezében égővörös tokozatú szamurálykarddal közeledik. Szeretem ezt a képet, hajnal fényei a köd végtelen varázsa földöntúli szépséggel ruházza fel a harcost. A csarnokban már várom, kék hakamámon a hajlnal cseppjei szikráznak. Lehajtott tekintettel lép a borovifenyő deszkákra, kilépve edzőcipőjéből.... Mint egy fehér ruhás szent, emeli maga elé kardját, és helyezi el maga előtt a néma "mokszó" pillanataira. Csodálom, a hajnal rózsaszín pírt alkot az orcáján, a megnyugvás pillanatait szívja magába. Sayáján harmatcseppek remegnek az energia orkánban, mikor teremti a mát, a hitet..... Magával ragad, és az örvény átjárja lelkemet.... Harcol, a tudatlanság, a butáság, a nem akarom ellen, égi csatornákat nyit, egybe forrasztja a karjával a világot. A mesterem ő, és annyira szép, hogy ő ezt nem tudja..., csodákat nyit meg és álmokat. Az univerzum kulcsait tartja a kezében, egy éles karddal, mely már az övé, és ő a kardé... Az íjjászpályát rendszeresen használjuk, barátainkkal, üzleti partnereikkel, sokat tanít ez a pár méter, kilőtt nyilvesszőkről és gondolatokról... Szeretem és isteníten ezt a helyet, mely annyi mindent adott... A bal oldali egy csoda, itt épült volna az íjjászpálya, de a földmunkák alatt kiderült kaptunk egy titkos nyolc méter hosszú barlangot..... Ez lett a szentélyünk, ennek a bejáratához emeltük a gógyító csarnokot, a kezelőt, melyet alázattal beosztottunk egymás között. Két nap rendelünk hetente , és csak "komoly" estekkel foglalkozunk egymástól függetlenül, a gyógyítás szándékával.... Ha Kedves délelőtt kezel, akkor én délután.... Egymástól függetlenül.... Mégis együtt. Amikor a Kedves kezel, akkor fiammal ha ideje engedi a harckocsi pályán hajtjuk 1/16 járműveinket, vagy játszunk a kertben elbúvó kerti vasúttal, mint nagy gyerekek... Ha én kezelek, akkor ő ápolja, ülteti virágait, melyek színessé és élővé teszi a kertünkket, vagy épp szeretgeti a teknőseit.... Megadjuk egymásnak a szabadidőt, saját igény szerint..... Szerencsére sokat utazunk, a világ olyan tájaira ahol tudást, elfogadást, és igazi élményeket kapunk. Nem rég jöttünk meg egy Indokínai utazásból, amelyet kiterjesztettük a valódi Kínára, aztán még Tibetre is... A tél egy részét Balin töltjük. Ausztriában vettünk egy házat amelyet egy ottani házaspár tart rendben, ám a téli síszezon alatt többször is kilátogatunk, Kedvesem síel, én festegetek addig.... Pesten is vettünk egy garzont, ha sokáig kell üzleti elfoglaltságaink miatt, vagy éppen szórakozásaink miatt maradni, ne kelljen olyan sokat autózni... A faluban sikerült beindítani a vasútmodellező szakkört, a plébános segíytségével, melyhez hozzájárult Kedvesem, aki sok vallási ünnepet felkarolt, és így fél Buddhista létünket elfogadta a település.... A vasútmodellezó szakkör csak egy helységét foglalja el annak a felújított gazdasági épületnek, amely a falu központjától pár méterre található, a többi helység a Vasútmodell Múzeumnak ad helyet, amely már most három embernek biztosít megélhetést télen-nyáron alapítványi kereten belül . Kedvesem aerobik és zumba órákat is tart hetente egyszer és már négy szomszédos faluból is átjárnak az érdeklődők! És a jövő, a falutól nem messze, már tárgyalunk egy gyönyörű területről, ahol egy új természetgyógyász centrumot tervezünk.... Nálam ilyen 2019..... És neked milyenek az álmaid....???