2020. november 30., hétfő

V180.059 pályaszámú mozdony...

 A Deutsche Reichsban (DR) V 180-as sorozata a legnagyobb az NDK-ban épített dízel-hirdaulikus mozdony. A gyártó 1960-1966 a Karl Marx Babelsberg (LKM) mozdonygyár volt. A könnyű felépítményes, B'B ' tengelyelrendezésű 2 × 12 hengeres V elrendezésű, kipufogógáz turbófeltöltővel szerelt, 2 × 900 LE teljesítménnyel rendelkező , 120 km/h legnagyobb sebességű mozdony a DR fővonalain használt gőzmozdonyokat kiváltsa. Eredetileg két biaxiális forgóvázas változatban épült. Az elsődleges rugózást az ágytokoknál, gumirugókkal oldották meg(Maggie-rugózás), a másodlagos csillapítást laprugókkal oldották meg. 1970-től az átszámozás után 118 sorozatra nevezték át, mely a később a DB 228 sorozat számot kapta. A mozdonysorozat legutolsó darabjait 1995-ben a DB AG-nál selejtezték..



A mi történetünk a 059, 131 mozdonyokról szól, a 203 pályaszámú mozdonyhoz (C’C’) tengelyelrendezésű már nem kötődik a történethez. A két mozdony szögletes kivitelű üvegszálból készült vezetőállást és tükröződésmentes szélvédőt kaptott, hogy a mozdony "reprezentatív megjelenést" nyújtson. V180.059, /bemutatáskor V200 1001/, V180.131 /bemutatáskor V200. 117/. Ezek a járművek csak rövid időt éltek meg, visszaépítették őket az eredeti kivitelre, DR kötelékében (később 118 059, 131). Csak az átalakított modellt ismerem, sajnos az eredeti mozdony modellje nincs a birtokomban... /V 180 086/ Gützold/Piko katalógus szám: 190/EM 19.

Ennyit, az eredeti mozdonyról. A modell is nagyon izgalmas, hiszen miért választott egy ilyen ritka járművet a Gützold, hogy modellként megjelenítse (katalógus szám: 190/EM 20. Valószínű ez PIKO behatás, mert ők vonzódtak, a ritka építésű járművekhez (lásd BR66 gőzmozdony). Vagy valamilyen NDK-s reklám... Hiszen, valóban maga a járműszekrény, nagyon elegáns kivitel, főleg ha hatvanas évek szemüvegén nézzük, méltóságot, gyorsaságot sugároz a becsapott szélvédő, akár csak a magyar M63-as. Megtörve a brutális homlokzatot, nagyszerű letekintő a pályára néző hangulatot áraszt. Ha kezembe veszem ezt a modellt mindig mosolygok! A belseje egyszerű, céloriemtált, teljesen megegyezik a BR118.1 pályaszámú modellel. A modell járműszekrényének közepén helyezkedik el a klasszikus Gützold motor, kardántengelyekkel hajtva a forgóvázat, melyen mindegyik kerék szedi az áramot a sínből... A modellt 1968-ban készítették, akkor jelent meg a PIKO katalógusban... Akkora diódák segítik az irányváltást szabályzó irányfényt... Szóval, ha lehet örvendezz, ha ez a modell a birtokodban van... :-) Ez egy örök darab!



V100.001 és 028 pályaszámú dízel-hidraulikus mozdony

 Az 1950-es évek közepén az NDK, a könnyű és közepes méretű személy- és tehervonatokkal kapcsolatos feladatok elvégzéséhez, illetve a nehéz tolatási munkákhoz olyan dízelmozdonyt keresett, melyek a BR38., BR55., BR57., BR78. és BR93. gőzmozdony osztályokat. A Lokomotivbau Karl Marx Babelsberg cég tervezett egy négytengelyes dízelmozdonyt, középső vezetőállással, hidraulikus erőátvitellel. “A középső vezetőállás jó rálátást biztosított az ütközőkészülékekre, melyek tolatási feladatoknál, nagyban növeli a biztonságát a tolatásvezető személyzetnek.” Az 1964-es első prototípus (kék színben) továbbra is a V 180-as szériából ismert 900 lóerős (671 kW) motorral rendelkezik, de a második prototípus 1965-ben (vörös színben) kapta a VEB Motorenwerk Johannistal gyártmányú 12 KVD 18/21 A-3 típusú 1,000 LE (746 kW) motorját. A két prototípust a Deutsche Reichsbahn nem vette át, és később a Cottbusi javítóműhelyben bekövetkezett tűzben elpusztultak. Számát később újra felhasználták.Az 1970-es DR újraszámozásakor az V 100 osztály BR110-es kategóriává vált. Az utolsó, a DR-nek szállított mozdonyt 1978-ban építették. A Deutsche Reisbahn 867 példányt vásárolt a sorozatból, (110 001-171 és 110 201-896). Az ilyen típusú mozdonyokat a kínai és a csehszlovákiai vasutakhoz, valamint a különféle ipari szolgáltatókhoz is szállították. Összesen 1145 egység épült ebből a kivitelből.


V100.001 gyárilag korlátokkal szerelve...

A V100.001 modell nem tudható, hogy a prototípust jelöli, mert a sorozatszámát kiadták egy új mozdonynak. A Gützold 1967-ben jelent meg a modellel kék színben 190/EM 17 katalógusszámon, a PIKO forgalmazásában, és 1989-ig gyártotta, egy ideig kengyeles kapcsoló készülékkel. A vörös kivitel, 1968-ban jelent meg az eredeti jármű gyártásának évében... de már kampós vonókészülékkel, 190/EM 18 katalógusszámon és 1989-ig gyártotta, elméletileg 001 pályaszámmal. A Modellbau Wiki szerint, készült még 028-as pályaszámmal (a sajátom is ilyen), illetve gyártották még 025-4 pályaszámmal is. (Kérem akinek van ilyen szívesen venném a fotót a modellről). Maga a modell, az egyik legstrapabíróbb akár játék céljára is alkalmas, “igénytelen” jármű, szinte bármilyen pályán elmegy, nincsenek letörős alkatrészek rajta. Talán ennél a modellnél vezette be a gumis ütközőket a gyártó, melyek praktikusnak tűnnek, de nem szépek, ráadásul az idő előrehaladtával lekonyulnak... A motor egy kiváló, egyszerű 3 pólusú jószág, a nyomatékot a forgóvázaknak, kardántengelyek segítségével adja át. A homlokfényt modell izzó biztosítja, már prizmán keresztül. Azonban ha hosszú ideig halad a jármű ki tudja melegíteni a homlokfalat. Kiváló kis modell, akinek van belőle becsülje meg. Mellesleg, számos gyártó Brawa, Roco...stb. készítette el ezt a járművet különböző színtervekkel, kivitelekkel. Érdekessége, hogy 6 tengelyes keskenynyomközű változat is épült belőle Brawa kivitelében...

V100 028 korlátok nélkül, borvörös kivitelben, jól látszik az elején a megolvadás...

Megbecsülhető modelljármű, az őskorból. Egyszerű, játszható kivitel, a célnak tökéletesen megfelelő! A mozdonykonyha (vezetőállás) tetejére kell vigyázni, mert a csavar túlhúzásával könnyen reped... 





Életképek Nyulas-Elágazás fordítókorongja környékéről...


"fb" 2020.06.01. bejegyzés




Kavalkád a kéttengelyes tartálykocsik történetében...

 Egy 60-as éveklől való ősmodell...



A szálak több szálon futottak a kezdetekkor. Az NDK-ban nagyon sok mondhatni családi vállalkozás foglalkozott modellek, modellvasutak készítésével, értékesítésével. 1949 januárjában Werner Ehlcke alapította Drezdában a „Modelleisenbahnbau Werner Ehlcke KG-t” , 10 000 márka kölcsön felvételével. Kezdetben Ehlcke 00-ás N-es modellsíneket épített lakásában, valamint néhány modellautót, amelyeket szintén saját maga forgalmazott. Annak érdekében, hogy továbbra is fennmaradjon a modellvasút piacon, az Ehlcke különböző nyílt és zárt kéttengelyes tehervagonok, két- és négytengelyes vasúti tartálykocsik, valamint kéttengelyes gáztartályos kocsik modelljeinek tervezésével, gyártásával majd értékesítésével foglalkozott. Akkoriban ezeket a modelleket "W." néven forgalmazták. Ezek a modellek lemezből, bakelitből, olykor kartonból készültek. Az 1950-es évek elején már lehetővé vált a hőre lágyuló műanyagok felhasználása a modellező iparban. Ezt azonban már külön vállalkozás, az Oybin “Starz & Co” készítette, Gustav Kiesewetter vezetésével. 1958-ban az államosításkor az összes akkori cég átkerült az állami irányítású "VEB Modellbahnwagen Dresden" alá. A kis manufaktúrák tovább folytathatták tevékenységüket, de már központi irányítással. A csökkenő értékesítés, a vállalat kedvezőtlen helyzete, a különösen képzett munkaerő hiánya, Ehlcke úr előrehaladott kora (60 év) és az új fejlesztések finanszírozási nehézségei miatt a társaság 1969-ben csődöt jelentett. A készleteket, berendezéseket a Schicht cég vette át a szabadalmak a Piko-hoz kerültek. Schicht társaságot 1947-ben alapította Drezda Gerhard Layer, egyszerű vasúti kocsik és mozdonyok gyártásával foglalkoztak kezdetben lemezből , valamivel később készültek bakelitből . Az 1950-es évek elején a termelést hőre lágyuló műanyagokra váltották át, az ő beszállítójuk is Oybin “Starz & Co” lett.

Egy Sachsenmodelle átalakítás......


A képen egy Alphamodelle és Lokomodell által elkövetett átalakítás látható.... Limitált pédányszámban. 



Az eredeti Schicht által elkövetett MÁV-os boroshordós kialakítású modell.


Az NDK-s rendszerváltásig így az összes modelljárműgyártás a A VEB Piko Sonneberg-hez tartozott, de a csomagoláson elég sokáig 1980-as évek végéig megmarad a Schicht név. Az 1990-es “újraegyesítés” után a Sachsenmodelle GmbH néven folytatta tovább működését. Az osztrák Roco céggel sok közös modellt készítettek. A Sachsenmodelle társaságnak csődeljárást kellett benyújtania 1999-ben, a gyártási-, és a terjesztési jogokat Tillig vásárolta meg 2001-ben átvéve a modellek forgalmazását.

Sajnos az ős Ehlcke modellt nem sikerült fotóznom, pedig láttam már ilyet gyűjteményben. Annak a főkerete és az ütközői fémből készültek, masszív kis darabnak látszott. Már a 60-as években hazánkban is forgalmazott, rendkívül igényes, filigrán kis tartálykocsiból sem valószínű, hogy túl sok hibátlan darab lenne gyűjtőknél. A nagyon sok kiálló apró alkatrész miatt meglehetősen sérülékeny volt, főleg gyermekkezekben. Az enyémek is így jártak, a többségük földi üzemanyag tárolóként, vagy selejtezett kocsiként végezte. Egy shell kocsit megpróbálok megmenteni az utókornak. Örömmel vettem észre, hogy a dómfedél a Sachsenmodelle által gyártott, még illeszkedik az ősmodellre. A modellen egyébként komoly változás, a “kurzkuplung”, illetve a fémcsapágy megszüntetése volt. A feliratok szebben lettek kidolgozva, szebb a nyomat is. Mindent összevetve, nagyon szép és kedves kis tartálykocsi.

A Gützold Szász XIV HT tartományi vasútjának a modellje

A Sächsische Maschinenfabrik a Chemnitz kifejlesztett egy 1’C1’ három-kapcsolt kerékpárú szertartályos mozdonyt 1911-ben, 1911 és 1921 között összesen 106 mozdonyt gyártottak három sorozatban a szász állami vasutaknak. Megjelenésének idején az új mozdonyt a közép-európában a legnehezebb 1'C1' mozdonynak tekintették 75 Km/óra maximális sebességgel tudott közlekedni . A mozdonyokat nemcsak az elővárosi forgalomban használták, hanem a másodrendű hegyvidéki vonalakon is, főleg személyvonatok előtt.

Az első világháború után, néhány mozdony át kellett adni Lengyelország, Belgium, Franciaország vasútjainak, jóvátételként a versailles-békeszerződés alapján, így a DR 1920 után, csak 83 darab mozdonyt sorolt be. 1925-ben a BR75.5 sorozatba. Így aGützold ügyesen 190/EN/16/12 katalógusszámon lenyomta az SNCF 32912 pályaszámú modelljét, igaz, itt nincs orrkúp, de festéstől eltekintve minden maradt a régiben. Majd gyorsan kiadta a BR75,5 gőzmozdony modelljét, (fotó később) 190/EM/16/1 katalógusszámon.




Na most a modell... Az első változat a BR64 volt katalógusszám 190/EM/11 , még egyedi izzós lámpákkal , melyek vadregényesen világítottak egy esti terepasztalon. Aztán jött a BR24-es szerkocsis modell, melynek az utolsó futókereke valósághűen eltűnt. A jó Gützold, ha már kifejlesztette ezt a strapabíró hajtást, a fent említett három modellt is legyártotta vele... Igaz, finomított, már nem világítottak a lámpák, csak kristály jelezte helyüket, azonban a modell már a 1960-as évek végén, kapott fém kapaszkodókat, a védház sokkal igényesebb kivitelézését. Szóval elpusztíthatatlan modellt alkottak! Köszönet érte!

2020. november 29., vasárnap

A BR 80-as gőzmozdony...

1927 és 1928 között 39 járművet gyártottak, amelyeket a jungenthali Jung, a Könisbergi a Wolf és a Hohenzollern mozdonygyáraiban építették . A viszonylag gazdaságos és egyszerű mozdonyosztály, a 80-as osztály kifejlesztésével azt remélték, hogy a tolatási feladatok költségei csökkenthetik. Szolgálatban voltak, a II. világháború elött, elsősorban a Lipcsei és Kölni területen mint tolatójármű. A háború után 22 egység az NDK-ban, 17 pédány a az NSZK-ban teljesített szolgálatot. A DR-nél 1968-ig szolgáltak. A Németországi Szövetségi Köztársaságban az utolsó Bundesbahn BR80-ast, 1965-ben állították le. Több helyen, mint a Ruhrgebietben 1977-ig működtek ipari mozdonyként a Ruhrkohle AG-nél. A jármű 45 km/h sebességgel tudott közlekedni. 575-567 LE volt a teljesítménye.

Zsánerkép a cikkben szereplő vontatójárműről...

A modellről... valószínűleg az összes gyártó felismerte ennek a könnyen kivitelezhető modellnek az “eszmei értékét”. Így talán az összes modelljárműgyártó megjelenítette a palettáján. Talán az első a Piko 1954-ben, háromcsatlós kivitelben, aztán követte a többi gyár is. Mellesleg ez a Stainz után a legalacsonyabb valódi gyártású összesen 39 darab, jármű... melyet mindenki modellezni akart. A modellbau-wiki.dr oldalán, az összes szinte létező modellgyártót felsorolja. Összesen 123 kivitelben... 
A mi modellünk, egy Roco (katalógusszám: 43209) DR-es gőzmozdony BR80.023 pályaszámmal. Kiváló modell, főleg kisívű terepasztalokon, akár még vonali vonatatási szolgálatot is elláthat. A futási tulajdonságai a beépített lendkerék miatt üzembiztos. A modell kidolgozott, vékony csatló rudakkal, elegáns vezérművel készült. Nincs világítás a modellen kidolgozva, talán ez tolató gőzmozdonynál nem is elvárás. A fent említett modellt a Roco 1995 és 1997 között gyártotta....



2020.09.20-án jelent meg az "fb".n









BR 98 pályaszámú gőzmozdonyok

Egy kedves vasútbarát ismerősöm bejegyzése miatt született ez a gondolatmenet. Ahogy sok más vasúttársaság, a múlt század végén sok vasúttársaság, nem tudott mit kezdeni a különböző Helyérdekű Vasutak beszerzéseivel kapcsolatban, így a német vasutak sem. Ekkor született meg a mindent egybefoglaló 1435 mm-es nyomtávolságon közlekedő gőzerőgépek általános besorolása a “Nebenbahn” fogalom alatt. A besorolás nem annyira járműveket minősítette, hanem a pályát melyen halad. Így németes egyszerűséggel az összes olyan járművet amely ilyen pályákon haladt elegánsan besorolták a BR98- as osztályba. Így aztán nagy katyvasz van ebben a besorolásban :-)

Szóval, van itt minden, ami egyedigyártású..., átalakított..., zsákmányolt..., kísérleti..., vásárolt jármű, mint a levesben. Ami nem fért bele más mozdonykategóriába....


Szóval ez olyan, mintha darázsfészekbe nyúlna az ember fia..., itt egy Meyer..., ott egy Mallett redszerű gőzmozdony....


Esetleg egy Glaskasten is befigyel.....

Szóval ez egy kibogózhatatlan történet. Azonban a járművek érdekessek, szépek, csodás mozdonyok, szeressük őket.

Az írás eredetileg az "fb"-n született 2020.11.05-én.