Töprengések 2017.04.23.... I.

Megint olvastam, cikket, könyvet és írott szót, hallgattam élőbeszédet. Töprengek... A gyűlöletről, megfoghatatlan a számomra ez a szó, annyira tele van érzelemmel, kontrolátlan hevületekkel, megannyi, átlagember számára értelmezhetetlen töltéssel. Én nem szeretek! Tehát ellenérzéseim vannak bizonyos, dolgokkal, emberekkel, eszmékkel szemben. Ami azt jelenti számomra, hogy nem értek velük egy egyet, vagy nem ízlik az ízük, nem tetszik a színük, nem kellemes számomra a viselkedésük.... Mondanék egy példát... Visszaköltöztem hetedik kerületi hajlékomba, lassan én leszek a korelnök a "házban" az ottlakás tekintetében... nem vágytam ilyen kétes dicsőségre. Az örökösök, vagy eladták, vagy kiadták ennek a körfolyosós háznak a hajlékait... Aztán jöttek is minden féle lények.... cserediákok, homoszexuálisok, sárgák, barnák, és sötétek... Amivel talán nem is lenne gond. A gondom, ékes anyanyelvünk! Egy olyan házban nőttem fel, ahol mindenki mindenkit ismert, nyitva voltak a gangra nyiló zöld ajtók, több tucat otthon főtt ebéd illata keveredett a zsírszalonna sütés bűzével, és a szomszédok, szomszédoltak, kölcsönkértek, egymástól sót, paprikát és még ki tudja mit.... A lépcsőházban köszönték egymást a lakótársak, és ha lementek a piacra megkérdezték hozzanak-e valamit. Más lett a világ, és nem szeretem! Miért is nem? Mert egy, Budapesten vagyunk Magyaroszág fővárosában, ahol a hivatalos nyelv, a magyar! Nem kötelességem, szerbül, angolul, szuhaéliul, arabul, vagy németül beszélni. Kedves lakótárs, még ha ideiglenesen vagy is itt, tanulj meg köszönönni- magyarul. Te itt egy vendég vagy, akit ideiglenesen befogadunk. Tudod, és sokat utazok, sok országban hajtom álomra a fejem, és érzek annyi tiszteletet a nép iránt mely otthont adott, hogy tudjam saját nyelvén köszönteni. Megköszönni amit értem tett... Igen, mi kis nép vagyunk, de büszke! Nyelvünk már akkor élt amikor a ti nyelvetek még csak formálódott. Lehet, hogy most pillanatnyilag többen vagytok mint mi, de nálunk laktok... Gondolkozz el azon, hogy amikor nektek még országotok sem volt, nekünk már volt :-) És Anonymus "Gestáját" még mindig tisztán olvassuk.... Csürhe vagytok, mert nem akartok, nem tudtok beilleszkedni. Szánalmas bagázs. Az emberiség szégyene... Egy hont kaptok, nyomorúságos létetek síkján, de nem méltatjátok még arra sem, hogy értsétek... Egy utazó vagyok! Szeretem az ismeretlen tájakat, embereket, szokásokat! Jó ott lenni, és tisztelni az lakót. Élvezem a percet, a nyelvet, a pillanatot. Nem szeretlek benneteket! Nem gyűlöllek, mert akkor pusztítnálak benneteket. Csak nem szeretlek! Liberálisak vagytok, és nagyképűek, azt gondoljátok nekünk kell hozzátok igazodnunk.... Ti már rég eltűntök a sülyesztőben, létezéstek szintjén mi még akkor is létezni fogunk :-) Keverik a gyűlöletet a nem szeretemmel, mert ez így jó nekik! Akkor sem adok helyt, a kontrollálatlan buta érzelmeknek, még ha ezt is akarják gerjeszteni. Csak a szeretetnek, melyet hazám, és nyelvem iránt érzek....