A Budapesti Gyermekvasút

Baronfeind Zsolt H0e építési nagyságú keskenynyomközű terepasztala.

Szűcs Miklós terepaszala, H0e szemszögből

Hajtányos utazások Magyarország elhagyott vasútvonalain

Mk 48 as Magyarország kisvasútjain

Gőzmozdonyok szlovákiai kisvasútakon

Kisvasúti mozdonyok Magyarországon

Koporsó a kőrúton...

A minap az egyik sajtóorgánumban egy cikkre lettem figyelmes. A lomtalanításról szólt, milyen érdekességek bukkannak fel egy ilyen eseményen...  A fotón egy a körúton kihelyezett koporsó szerepelt. Hogy kerülhetett oda? Egy kamaszkori emlékem vezetett arra, hogy megírjam a történetét. Valószínüsíthető, hogy a fotó és a történet összecseng.
A történetet valamikor az 1980-as évek közepe tájékán hallottam. Édesanyám a Népszínház utcában egy fodrászüzletben dolgozott, oda pedig sok olyan hölgy járt, aki a saját testének adottságaival kereste a kenyerét. Egyszer mikor édesanyámat látogattam meg munka közben, egy anekdótázós hölgyet hallgattak a vendégek és a kollégák.
A hölgy, talán Nina volt a neve, egy érdekes történetet mesélt éppen...
"Állok a placcomon, az Ezermester bolt előtt, a Rákóczi térnél, amikor lefékez egy fekete állami rendszámos Volga. Egy egészen jó képü 40-es pasi vezette, int nekem. Odalépek, kérdezi mik a tarifáim? Miyen extrákat vállalok?
Mondom, mindent amely nem jár testi sérüléssel.
Kétezer elég lesz rá? - Kérdi az öltönyös.
Bevállalós vagyok, így igent mondok. (akkoriban, ez több volt mint egy félhavi átlag fizetés)
Beszállok, elindul a kocsi, majd a körút egyik bérháza előtt megállunk, felmegyünk az első emeletre a pasival, ajtótnyit. Előszoba után, egy nappali, koloniál bútorokkal berendezve, hidegtálas szendvics az asztalon, még lefóliázva, pezsgő behűtve, vödörben.... Ámulok és bámulok... A kliens leveszi a fóliát a hidegtálról, kedves kínál, pezsgőt tölt... kellemes körnnyezet, nem a szokásos lepattant kéglik.  Csevegünk, mindenféle apró marhaságokról. Feszélyez a túl kedves légkör, egy "rákóczi téri kurva" ennyit nem szokott kapni. Igyekszem a feladatra terelni a beszélgetést....
Ekkor a pasi egy másik szobába vezet....
Hát nem tudom elmondani a rémületemet.
A szoba berendezése, egy ravatalozóhoz hasonlított, kandelláberek, középen egy fekete koporsó, az egyik sarokban egy próbababán egy menyasszonyi ruha....
A delikvens elmondta az igényeit. Megkért, hogy vegyem fel a menyasszonyi ruhát, majd feküdjek be a koporsóba... Erre adott 10 percet...  Majd magamra hagyott.
-Hát, mondom magamban ez lehet hogy az utolsó történet az életemben, de ha vállaltam, nézzük mi lesz. Felvettem a ruhát, kicsit kevés örömmel befeküdtem a koporsóba... Aztán vártam mi történik. Abban biztos voltam, hogy egy testnyílásom sem alkalmas talán még egy gombostű befogadására, annyira meg voltam rémülve. El sem tudtam képzelni mi fog történni... Csak vártam és reménykedtem, hogy nem csapja rám a koporsó fedelét....
Nagyon hosszú idő volt, mire meghallottam az ajtó nyílását, aztán a férfi kemény lépteit. Lehunyt szemhéjjaim mögül, figyeltem az eseményeket...
A férfi csak állt, nézett, hosszasan, aztán önmagát segítette az örömök forrása felé...
Majd elindult kifelé a szobából és odavetette: - Visszaöltözhetsz, aztán gyere ki...
Kikászálódtam a kevésbé tetsző fekvőalkalmatosságból, visszaakasztottam a menyasszonyi ruhát, majd benyitottam a nappaliba. A delikvens ott ült és cigarettázott, némi feszültséget éreztem rajta. Szóval, leültem, majd megkérdeztem, vehetek-e még a szendvicsből...
Bólintott, nekiálltam szendvicset majszolni, néha kortyintottam egyet a pezsgőből, újjászületésem ünneplésére....
Majd a csóka, elkezdett hálákodni, hogy én milyen rendes lány vagyok....
Én meg csak kukáztam... mi van?
Aztán elmesélte, volt aki leköpte, kiröhögte, szidalmazta....
Hallgattam élete történetét, -végül is megfizetett érte-. Osztályvezető egy kereskedelmi cégnél, van két gyereke, aranyos felesége, -szóval minden ami a boldogsághoz kell. Csak neki van ez a problémája, amit így tud megoldani, mert ez okozza neki a tiszta gyönyört...
Megköszönte, hogy nem bántottam, és nem aláztam meg különös kedvteléséért...  Majd ajánlatot tett, hogy hetente kétszer, megoldható lenne e ez a találkozó....
Naná hogy igent mondtam... ennyi pénzt keresni ennyi munkával :-)

A történet itt végetért, mert Nina nem mesélt többet. Nem is találkoztam vele, eltűnt, mint a virág szírmai egy kiadós eső után. Nina szép volt és fiatal. Nem tudom mi történt vele, remélem, hogy a legjobb a világon.
A férfi azonban sokszor eszembe jut, főleg amikor problémás páciensekkel találkozom. Volt egy normál élete, család, beosztás, valószínűleg nem lehett buta ember. Milyen élmények voltak az életében, hogy ilyen "furcsa", társadalmilag nem elfogadható élményt keresett. Mi történhetett fiatalkorában, mi váltotta ki? Normál ember a társadalom számára, lélekben ugyanakkor "aberrált".... vagy inkább sérült...
Néha töprengek, - Emanuelle, vastag piros zoknija tényleg olyan izgató...
Vagy csak valakinek a lelke mélyén felhoz egy emléket....
A koporsót kidobták, valószínűsíthető meghalt a férfi, titka örök homályba merül....
Talán csak én tudom, az igaz történetet...

Kemencei Erdei Vasút

C-50-es Magyarország Kisvasútjain

Szombathelyi kiállítás 1999 12

Mesztegnyői Erdei Vasút

MD40 Mőcsényi alagút

Ámítás...

Hihetetlen, mire képes a média... Szenzációs, eszement gondolatokat képes elültetni a kis "okos" buksinkban. A cikk mely kiverte a biztosítékot nálam, a következő címmel jelent meg: "Teleszemetelik a multicégek a Földet". A cikk pontos adatait nem ellenőriztem le, de, azzal, hogy a Coca-Cola az első a károkozók között, mert a tollnok (ki nevét nem adta közlendőjéhez) tájékoztat, hogy az említett cég 3 milliárd tonna műanyag palack gyártásával, percenként 200.000 palack forgalomba hozatalával gyilkolja bolygónkat...
Nem vagyok Cola hívő, sőt politizáló, gondolatokat elültető reklámjai miatt, nem népszerű nálam. Nem őket, hanem az elméket szeretném megvédeni.
Azért vállaljuk be a valóságot! Miként is lehet ennnyi szemetet gyártani? Egyszerűen, mi megvesszük. Mit mindent, ami szép és jó nekünk... :-)
Tudom, hogy nehéz, de legyünk őszinték. A multik mire mennének nélkülünk....
Semmire. Hiszen mi vesszük meg, sőt időnket, tudásunkat adjuk a pénzért, mellyel majd a boltban jó érzéssel vásárolhatunk, szemetet. Megvesszük a felvágottat, elegáns csomagolásban, merő műanyag, az ásványvizet, a gyors ennivalókat... mind műanyagba csomagolva...
Aztán, csak azt látjuk, hogy a szemetest kétnaponta kell levini a kukába...
Természetes.
Közben sirdogálunk, érzelmes üzeneteket osztunk meg közösségi oldalakon, sírós fejeket osztunk meg a műanyagtól elpusztult állatok képei mellett. Közben pet palackból isszuk az üdítőt, a vizet... Szerintetek mennyi idő alatt változnának meg a csomagolási szokások, ha nemet mondanánk a műanyagra? A multik mennyi idő alatt kapnának észbe, a FOGYASZTÓ nemet mondana? Mondjuk úgy nagyon sokan... ?
Mennyi profitról monda le, bármelyik, ha nem vásárolnánk termékeit? Mivel számunkra felfoghatatlan milliárdokról van szó, szerintem nagyon gyorsan változtatnának....
Szomorú de csak mi tehetünk erről az őrületről...
Meggyőztek minket, hogy a csapvíz rosszabb mint a műanyagba csomagolt ásványvíz. Meggyőztek róla mennyire frissentartó a fólia és milyen nagyszerű dolog műanyag edényben tárolni az élelmiszert. Milyen nagyszerű! Természetes asszisztálunk is hozzá!
Polgár, majd ha észrveszed minden rajtad múlik, akkor lesz rend. Ha magad is le tudsz mondani egy két "luxusnak" hirdetett csomagolásról.
Addig nem!
A felelősség a többségé, nem a kevesekké... Ez az igazi demokrácia.
Majd, talán egyszer mindannyian ráébredünk saját személyes felelősségvállalásunkra... addig azonban marad a káosz, a szemét.....

Gyermekori pillanataim, egyik őrzött emléke, az asztal közepén álló csapvízzel megtöltött kancsó... miért is volt széles a szája? Mert mire a vendég megérkezett az asztalhoz, öntött belőle, már a klórgáz eltávozott.....

Nesztek, nektek biovíz :-)