BR.23.001 személyvonati gőzmozdony a ős Piko kiadásában.

Az eredeti BR23.001 az eblingi Maschinen- und Lokomotiv Fabrik gyártotta 1941-ben, majd 1961-ben egy "REKO" kazánnal szerelték fel és 1969-ben kapott Gies-Ejektort, 1975-ben selejtezék. Maximális sebessége 110 Km/h volt a 1 C'1 tengelyelrendezésű személyvonati gőzmozdonynak és 1500 LE volt a teljesítménye.

Egy muzeális modell, a DR BR23.001 pályaszámú személyvonati szerkocsis gőzmozdonya, az ős Prefo (Piko) kiadásában, 108/757 katalógusszámon. Az első modellek 1957-ben jelentek meg ebből a típusból.

A német vasutaknál, a pályaszám jelen esetben BR23,  a besorolás szerint (BR 20-39 pályaszám között “P” betűjelölés, személyvonati szerkocsis gőzmozdony jelent!

A modell a kor klasszikus gyártmánya, a füstterelőkön és a kéményeken kívül, igyekeztek minden egyéb kiálló alkatrészt a járműszekrényhez önteni. Mégis sikerült a hangulatot “hoznia” a modellnek. A klasszikusnak számító megoldások, melyekre még később visszatérek, már megjelentek ezen a járművön. A kor legkisebb izzóit építették bele, teljesen naturálisan, mind a homlokfalba, mind a szerkocsiba. Az akkor elvárt igények szerint bevilágítva a szobát. A túlméretezett hajtókar és csatlórúd, szintén elvárás volt, akár csak a könnyen szerelhető “sliccelt” csavarok a csatolt kerékpároknál. Ezeket a járműveket még hosszútávra tervezték... Meglepően szépek az ütköző készülékek, már nem elnagyoltak, mint sok kortás modellen. A modell futási tulajdonságai a túlsúlyos szerkezet, illetve a szerkocsi nem éppen tökéletes csapágyazása miatt, meglehetősen “gőzösös” lassú indításra voltak tervezve. A futási tulajdonságon nem javított, a szerkocsi hátsó tengelyére rögzített vonókészülék sem.  Sík pályán, ívek nélkül szépen haladt, de amit egy kis emelkedőt látott rögtön “köszörülni” kezdett. A múltkor egy kedves modellező társam jóvoltából, hozzájutottam egy pár új típusú PIKO vagonkerékhez..., nem bírván véremmel, kicseréltem a szerkocsiban lévő kerekeket, és megdöbbentő változáson ment át a jármű menettulajdonsága. Pozitív értelemben, a régi műanyag abroncsos kerekek után, megtáltosodott a gép... Ezen aprócska átalakítást mindenkinek ajánlom, fantasztikus a modell utána!

Minden esetre egy modelltörténeti érdekesség, élmény néha megjáratni. Mindent összevetve, egy jövendő kor előfutára volt. Mellesleg a fotón ábrázolt “kis” füstterelős kivitelt, katalógusban nem láttam....

Elias, gőztramway... egy kicsit közelebbről...

 A Vorgebirgsbahn volt a KBE (Köln - Bonn) első vasúti pályája.   A berlini Havestadt, a Contag & Cie cég építette, tramway rendszerű gőzmozdonyt  1897-ben.   G 2/2 101 pályaszámú mozdonyra a nép hamarosan " Fiery Elias " becenevet ragasztotta. -Éliás Tüzesszekere”

Először az Egger-Bahn gyártotta a H0e építési nagyságban, majd a francia Jouef vette át a gyárat ebben a jegyzetben is egy ilyen mozdonyt mutatok be, a gyári katalógusszáma: 815500. Az Egger-Bahn vállalkozás 1963-ban indult meg elsőként, gyártott H0e építési nagyságban keskenynyomközű vonatokat.

Valószínűsíthetően nem mérethelyes a modell, mert eredendően 1000 mm nyomtávra épült az eredeti. Így valószínűleg az LGB által készített IIm-es építési nagysága  2050 katalógus számú áll a legközelebb a valósághoz.

Mivel a gőztramway rendszerű mozdonyok valamiért hazánkban sem voltak népszerűek, főleg mellékvonalakon, helyiérdekű vasutaknál használtak egy párat.

Méretarányok...

E69.05 pályaszámú Piko (ős) modell

 Az E69 05 pályaszámú villamos kéttengelyes 15 KV-os mozdony, a Piko által 6200-as katalógusszámon 1969-ben gyártott modellje. Eredetileg 1904-ben épült "Adolphine" néven, csak 1938-68 között viselte ezt a pályaszámot. 

Az öt mozdonyt a helyi vasút vásárolta meg, és az Ammergaubahn -nál Murnauból Oberammergauig használták. Ezt a vonalat először 1904-ben villamosították 5,5 kV egyfázisú váltakozó árammal 16 Hz frekvencián . Később azonban 1938-ban a DR átvette az összes mozdonyt az E 69-es sorozatszámozási rendszerébe; mozdonyoknak addig női nevekkel jelölték. Selejtezték 1981-ben Hosszúság ütközőkkel együtt: 8700 mm Önsúly:32,0 t Teljesítmény :565 kW,  Indító vonóerő:93  kN

Mellesleg a Piko zöld kivitelű mozdonya, a “Johanna” névre hallgatott és az E 69.04 pályaszámot kapta. Selejtezték 1977-ben, Hosszúság az ütközökkel együtt:7750 mm Önsúly:25,6 tonna, Teljesítmény :237 kW Indító vonóerő:69 kN

A fent említett villamosmozdonyok mindegyike egyedi gyártás volt, így a modell kivitelben is nagy lehet a szórás, ettől még a Piko által gyártott kéttengelyes villamosmozdony, még lehet sokunk kedvence, noha a pályaszáma hibás... Szóval zűrös előélete alapján is, hosszú elegáns kifutásával, elnyűhetetlenségével, minden tulajdonos egyet ért. A modellt két kivitelben gyártották, az első szembetűnő különbség az 1964-es modellnél, az 1 “sínes” áramszedő, kicsit leegyszerűsített formában jelenik meg, mely jobban hasonlított az eredeti kivitelre. Mozgása még szoros, inkább élményt kívánt adni, mint az eredeti áramszedő működését lemodellezni. 1969-től azonban a 2 “sínes” áramszedők kerültek a modellekre, filigránabb kialakítással, jobb, már tényleg felsővezetékes üzemre alkalmas kialakításban.

BR 169 002-3 villamosmozdony

 A “Hermione” névre keresztelt, későbbiekben E69-02 pályaszámot kapott modell mozdonyát a Roco a legutolsó BR 169-002-3 pályaszámon hozta forgalomba 4128A katalógus számon. Az 1909-ben  Koblenz-Lützelben gyártott , 306 KW teljesítményű villamosmozdonyokat, eredetileg a Murnau-Oberammergau vonalra 5 kV / 16 Hz -es egyfázisú váltakozóáramú villamosított vonalra gyártották. 1938. augusztus 1-jei államosítása után a német Reichsbahn (DR) mozdonyokat E 69 01-05 néven jelölte.

A DB 1954/55-ös években váltott 15 kV és 16 ⅔ Hz-es vontatási rendszerre, ami szükségessé tette a mozdonyok jelentős átalakítását AW München-Freimann-ban végezték.  1955-ben mozdony Heidelbergben volt , ahol tolató mozdonyként használták. Kilenc év után, 1964-ben visszatért az eredeti bajor vonalára, ahonnét 1982-ben nyugdíjba vonult. A 169 002 évek óta a DB legrégebbi mozdonya volt. A két zöld mozdony(002 és 004), mindvégig a német szövetségi tulajdonában maradt, ellentétben vörös nővéreikkel.

A Roco, “Hála Istennek” ennek a modellnek az alján még szerepel, a “Madein Austria”, legalábbis remélhetően... tényleg ebben az országban készült. A kéttengelyes Bo tengelyelrendezésű modell, kivitelezése, futási tulajdonsága alapján valamikor a 1990-es évek elején készült valószínűleg. Még nincs lendkerék a hajtáson, viszont már aprólékos a kidolgozása, ennek szép példája a mívesen kivitelezett áramszedő.

BR E71 33 pályaszámú H0 modellje

 Hát, ez a legcsúnyább villamosmozdony amit valaha láttam, dinoszaurusz, ahogy ezt egy kedves ismerősöm megjegyezte.

Az E 71 (korábban P. 511 - 537 EK) osztály az tehervonatok továbbítására alkalmas elektromos mozdonya volt.  Már 1912-ben, a porosz állami vasút (KPuGHSt.E.), 18 darab kétmotoros mozdonyt rendelt az AEG-ről , majd 1913-ban egy másik, kilenc mozdonyt rendelt. 1914 márciusában az EC 511 volt a sorozat első mozdonya a KPuGHSt.E-nek. 1921-ig összesen 27 gépet szállítottak. Az 1927-ben érkező mozdonyokat már a DRG számozási tervéhez igazítva, az E 71 jelzéssel látták el. A háború után az állomány már jelentősen megfogyatkozott, a megmarad járművek továbbra is szolgálatban maradtak, például az E 71 28 selejtezése 1958-ban  történt meg. A színezések igen változatosak voltak, a mozdonyokat szürke, kék és zöld színnel festették.

A Roco 04196A katalógusszámú modellje is zöld kivitelben készült. A B’B’ tengelyelrendezés, a csatlórudas villamosmozdonynál, maximális 65 km/h sebességet tett lehetővé 590KW teljesítmény mellett...  Impozáns jármű, főleg azoknak, akik kedvelik a villamos vontatás őskorát.

BR98.009 Gőzmozdony

A  BR98.009 B’B’ tengelyelrendezésű szertartályos gőzmozdony a Meyer rendszerű járművek közé tartozik, a képen egy  Rivarossi kiadásban (katalógus szám 1340) 1970 - 87 között gyártott modelleje, fém csatló és hajtórudak. Míg a Mallett mozdonyok, hátsó gépezete mereven kapcsolódott a járművek főkeretéhez és csak az első gépezeti egység tudott elfordulni, addig a  Meyer mozdonyok mindkét gépezeti egysége képes volt az elfordulásra, és így mozdony kisebb ívsugarakat is képes volt bejárni. A Szász Királyi vasutak állományába tartozó, I TV osztályú, B'B 'n4vt , mely eredetileg  1913-ban épült, a Chemnitz-i mozdonygyárban. A II. Vh után talán a legérdekesebb tevékenysége uránérc vonatokat szállított Dresden Gittersee-nél. Legnagyobb sebessége 50Km/h. 

A Rivarossi modell, mondhatni minden olyan gyűjtőnél kötelező darab volt, aki a ritka különleges kialakítású mozdonyokkal foglalkozott. Maga a meghajtás rendszer rendkívül egyszerű volt, mindkét forgóvázat (gépezeti egységet) hajtotta, az elforduló első trepni miatt a modell világítása a főkereten került kialakításra. A csatló, hajtó, és vezérlő rudak mind fémből készültek, csak a keresztfej készült műanyagból. A meghajtó motor a kor technikai lehetőségei miatt szinte a teljes védházat elfoglalja. Mellesleg az elforduló forgóvázakon elhelyezkedő egyszerű vonókészülékek a legkisebb ívekben is megfelelő kapcsolódást adtak a vontatmányoknak. Korát messze megelőző, szép kialakítású modell. 

A Gützold 53200 katalógusszámon, megismételte a modellt, valamikor a 2000-res évek elején, a kor kívánalmainak megfelelő kivitelben, azonban ez gyorsan elfogyott, így azóta is csak az interneten lelek fel róla képeket.

Érdekesség, hogy ezt a rendszert a keskenynyomközű kivitelű gőzmozdonyoknál is alkalmazták, mint például a szászországi IV.K osztályú mozdonyoknál is..

ÖBB 789.851 pályaszámú gőzmozdonya

Nos, ez a mozdony kalandos életutat járt be. Az eredetijét 1922-ben készíthették a Krauss mozdonygyárban. A C2n tengelyelrendezésű tehervonati szertartályos gőzmozdonyokat R 3/3 számon, a (K.Bay.Sts.B.) , részére készítették, maximális sebessége 45 km/h volt, teljesítménye 315 KW. Majd a német Reischbahn 89- osztályba sorolta be őket. A második világháború után három mozdony Ausztriában maradt és az ÖBB besorolta őket 789-es sorozatába. 1957-ben selejtezték le.

A Rivarossi egy nagyon kellemes kiadásban ajándékozott meg minket ezzel a csodálatos modellel, mely valószínűleg sok modellező kedvence. A 1395 katalógus számon kiadott modellt 1995-től gyártották, fém csatló- és hajtókarokkal. Masszív jól használható kis modell.

Sulzer (CFR) 060 DA sorozatú dízel-villamos mozdony modellje

Valamikor az 1980-as években találkoztam ezzel a járművel, akkoriban még Segesváron keresztül vitt Brassóba az út, két ilyen jószág vonatta az akkoriban normálisnak számító 18 kocsis nemzetközi vonatot, az eleje a Ferdinánd híd alatt volt. Aztán jöttek az áldott étkezőkocsis, hálókocsis évek, a Hargia EC-t ezeknek a vontatójárműveknek a segítségével juttatták el Brassóba, aztán jött a Nesebar EC, melyet a bulgár határ felé ezek a jószágok húzták az akkor még étkezőkocsis, hálókocsis szerelvényeket. Ekkor kötöttem velük közvetlen kapcsolatot. Mert a várnai hálókocsi közvetlen a mozdony után volt kötve....  

1959-ben a román állami vasút hat dízel-villamos mozdonyt vásárolt Co'Co kerékelrendezéssel a svájci Winterthur-i Mozdony és Gépgyártól. A mozdonyok 2100 lóerős, Sulzer 12LDA28 dízelmotorral rendelkeznek . Az elektromos berendezéseket a Brown & Boveri gyártotta. 

A típus a gyártó konzorcium legnépszerűbb dízelmozdony-sorozatai közé tartozott, különböző változatait Lengyelországba, Bulgáriába és Kínába is szállították. 2015-től ennek a sorozatnak a mozdonyai Romániában, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Bulgáriában és Kínában közlekednek. A vontató jármű maga 1873 lóerővel rendelkezett, és a maximális sebessége 100/120 km/h-ban volt meghatározva kivitel szerint. A 2010-es évektől, több magánvasút is vásárolt a járművekből, köztük a magyar tulajdonú, budapesti székhelyű FOXrail magánvasút társaság. Ők 2013-ban vásároltak kettő darab ilyen típusú mozdonyt.

H0-ás méretben több cég is gyártotta ezt a modellt, köztük a Tillig, az MTB és a GeconVVM is. 

Nagyon régen vágytam rá, hogy egy ilyen modelljárművet is megismerhessek. A cikkben szereplő modell az MTB által gyártott. A prágai cég 2010 óta gyárt modellvasutakat, főleg a volt KGST tagállamok járműveiből. Az ismerősöm aki a járművet megrendelte a Maxtrain-tól, elismerőleg nyilatkozott a cég rugalmasságáról, a csomagolás tökéletességéről. Nos a modell hozza a kívánt formát a maga 196 mm-es hosszával. Külön elismerést érdemelnek a fém kapaszkodók, a modellen, nem minden modellgyártó jár így el. Nagyon szépen kidolgozott a mozdony tetején található hűtő, melyben látható a ventilátor is. A modell mozdony robusztus, mind a hat tengelye hajtott, és könnyedén halad egy régen tisztított pályán is, ami nem csoda, hiszen a tömege 560 gramm. Analóg változatban is képes a lassú menetre, úgy hogy a fényszórók alacsony feszültségen is szépen működnek, előre fehér (normál) hátul vörös fénnyel. A forgóvázak kidolgozása csodálatos, nagyon hozzák a hangulatot, melyet mellesleg az egész modell áraszt magából. Akár még a 250 mm-es ívű, emelkedéses pályaszakaszon is tökéletesen működik. A festés elegáns, nem hivalkodó. Külön kis zacskóban találhatók a kiálló apró alkatrészek, a kürtök, fekete és ezüst színű kivitelben, a fűtési csatlás, a légvezetékek, a vonóhorog, az ablaktörlők, illetve a vontatáshoz használható kengyeles vonókészülék. Részemről a jármű nagyon jó besorolást kapott, ár érték arányos.

Csak megjegyzés, nem bírálat. A gyártó olyan mértékben igyekezett a kenést biztosítani, hogy a jármű kiemelő fólián tocsogott a kenőanyag. Ez természetesen könnyen eltávolítható. A másik..., ilyen gyári, fővizsgás állapotú járművel nem találkoztam a CFR vonalain, a többség rozsdás, olajfolyásos igazi "szörnyeteg" volt. Ezt is a tulajdonosra bízták.  

Sulzer együttállás.... (Fotó: Csorba Gábor)

A minap, a KEG Kerosin -express 2114 pályaszámú Geconvvm által gyártott modell látogatta meg márkatársát. Nos a gyártóról nem sok információt találtam, csak annyit hogy a modellt gyártását 2005-ben fejezték be, a gyártó valószínűleg megszűnt. Biztos másik szerszámmal készült, mert az apró (nem zavaró) öntési hibák, másutt vannak mint az MTB modelljén. Első pillanatra feltűnik, a két felső fényszóró, illetve a külön végzár lámpa, illetve a tetőhűtő más rácsozata is. Ezt a modellt valószínűsíthetően a német tulajdonos (Karsdorfer Eisenbahngesellschaft GmbH) igényei szerint alakították át, például, halogén fényszórókkal szerelték fel, így a modell is fehér fénnyel világít, a gázolajtartálya is más kialakítású mint az MTB modellé.... A modell súlya is kisebb, azonban ez nem látszik meg a futási tulajdonságain. A két modellt teljesen külön kell kezelni, mert azon kívül, hogy a KEG modellen több átalakítást lehet találni az eredeti típushoz, hozza a Sulzer hangulatot...  

Beszélgetés a Sátánnal 3.

 Embereket hallgatok, ez a hivatásom, gyűlölködőket, szenvedőket, elfeledetteket.... Vállaltam, csak hát néha nehéz. Van egy sötét árny, mely mellém áll, próbál teríteni egy súlyos köpenyet, vonzva a sötéthez, az áradó ártáshoz. Maszkhoz, ne ölelj... Sőt tarts távolságot... Mert ha nem ártó leszel... 

Nem tudok azonosulni ezekkel a gondolatokkal. Pedig a menny mennyiszer kidobott. Próbáltam "jó" ember lenni. Meg kell állapítanom, nem sikerült így "LV" táján. 

Mi is történt az életemben? Nem túl sok, ha az érzelmi világomat nézem. Kamaszkorom végén megismerkedtem egy gyönyörű nővel. Ő már akkor nő volt, én csak kamasz. Eljegyeztem, akkor Ő boldog volt, majd bevonultam katonának. Megcsalt. Omlott ám össze a világ. Évek hegték sebemet. A megnyesett fa is kizöldül, próbáltam bízni. Új lány, majd leánykérés. Aztán a válasz: -Kérek egy hét gondolkodási időt... Azt hiszem itt dőltek le a még álló kövek... Próbáltam viccesen felfogni... mert szerettem. 

Majd jött az ötödik "X" után a következő... Bejelentkeztünk a párommal, hogy törvény és állam előtt szentesíthessük fogadalmunkat, mely egyébként 10 évnél hosszabb időre tekintett vissza. Aztán a Kedvesem, egy kellemes napsütötte délutánon, -melyben még érződik a tél ígérete-, kijelentette, őt szorongatja az esküvő, inkább mondjuk vissza. Őt is szeretem, ha ez a kívánsága legyen. Megértettem összes felvetését. Azonban egy apró árny kezdett a lelkem körül lengedezni. Ennyire nem kellek senkinek? Ennyire mihaszna vagyok... Lucifer az asztalomhoz ült. Kedélyesen borozgattunk, ő kedélyes volt, én riadt. Mesélt, az életemről: 

"-Emlékszel arra amikor az orvos azt mondta babakorodban, hogy nincs mit tenni? Emlékszel arra amikor a 70-es években, frontális autó balesetben a hátsó ülésről lefejelted a kormányt. Na igen erre emlékszel. Arra végképp emlékszel, amikor motorral gyorsulási versenyen vettél részt a kétnapos jogosítványoddal, és nem kenődtél fel az öreg platánra a Városligetben. Sorolhatnám, a sziklamászásaidat, az autós történeteket. Mellesleg megemlíteném a tüdőembóliádat, amikor kétszer is jött a fehér fény... Nem Isten küldött vissza, hanem én! Nem azért hogy boldog légy, hanem hogy szenvedj! Igen a buddhisták bölcsen megállapították, ez a világ a pokol egy része. Beleszóltam egy kicsit. Nézd meg a világod, emberek szenvednek, maszkot hordanak, a szabadság illúzióját is elvették tőlük. Elvették, mert engem szolgálnak! Minden, vírus, vakcina, mind az én teremtményem. Tudom, nem hiszel bennük, így immúnis vagy... pedig próbálkoztam, mint oly sok kórral. Ám te dacoltál Velem! Nem akarsz az enyém lenni, pedig nézz körül, mennyien sokkal jobban élnek mint te. Ők a barátaim, az üzlettársaim. Emlékszel még a pillanatra amikor küzdöttél a tüdőembóliával? Jött a fehér fény, zuhantál a konyha kövére, belemerítkeztél, vágytál a további lélekutazásra. Aztán csattantál a keramiton... nem tudtad leküzdeni a gravitációt. Ahogy azt sem, hogy a körülötted lévő emberek csak ideig óráig maradnak melletted. A Kedvesed is csak zsarol, ha nem úgy viselkedsz ahogy ő elképzeli külön költözik... Elhitted, hogy szükséged van rá. Szolgálod, imádod. Az enyém vagy! Minden sejted a tulajdonom. A Teremtő nem tud megmenteni. A világot átadták nekem... Pénz, hatalom, félrevezetés, minden bejött. a szeretet vesztett!

Aztán megnéztem őt, nem kellett támogatás! Hagyj magamra, én a Fényhez tartozom! Nem szolgálom a te világodat. Minden fájdalmam az enyém, nem a tied. Hiszen ha olyan lennék nem fájna, sőt örvendeznék a másoknak okozott fájdalmon.

Akkor is a fényért fogok tenni!  

Állatvédelmen gondolkozok.... csak úgy!

A minap tanúja voltam, amikor a Velencei tónál tett sétánk alatt egy nagytestű eb berohant a vízbe és több hattyút is üldözött, egyet, a legbolyhosabbat többször meg is harapott. A tulajdonos, az elvárások szerint visongott a kutya nevének az említésével..., természetesen falrahányt borsó volt... A blöki nagy boldogságában tovább haraptálta, az amúgy védelem alatt álló szárnyast...

Mellesleg eszmei értéke 25.000 Ft a bütykös hattyúnak. A tehetlen ember aki egy ragadozót szabadított, egy majd a nyáron gyerekeink által használt homokos stradra..., szájkosár, póráz nélkül.... Tehetetlenül nézte a hattyú bántalmazását. Első gondolat (nem azért mert annyira hattyú mániás vagyok), lelőni az ebet, aztán a gazdáját! Szívesen megtettem volna, vadőrként! Jó lenne, ha a társadalom mélyen gondolkozna az állatvédelmről... 

Gondolnak-e a blökik által, csak úgy szórakozásból széttépett sündisznókról? Vagy a vakondokok pusztításáról? Közeli ismerőseim védett természeti területeken sétáltatnak kutyát, természetesen póráz nélkül, az eb aztán brunyál ahol neli tetszik, aknáz, ahol éppen rájön. Még dicsérik is a gazdák! Nem tudva, a vonuló növényevő csorda kikerüli ezeket a helyeket! Ezek állatvédők? Tényleg végig gondolták hány állat létezik az ökoszisztémánkban? Mennyi kárt okoznak? Nem, ezek barbárok akik "édi" kutyikat, a "tündi-bündi" cicákat, akik mellesleg szorgalmasan pusztítják a hasznos (ez is mennyire durva) madarak fészkeit, milyen békésen védelemben, kasztráltan heverednek a cserépkályha melegébe, miközben áldozataik, áznak fáznának. Régen mikor úri hóbort volt az eb tartás, kopók, vizslák, agarak, vették körbe a az úri lakot, sőt be is kerülhettek a meleg otthonba. Akkoriban azonban a pecérek segítették az ebeket(Kutyákkal bánó, kutyákat kedvelő személy; az urasági udvarokban vadászkutyákra felügyelő személy) így az úrnak nem volt gondja velük! Napjainkra azonban, az összes tirpák, azt gondolja majd ő megmutatja! Hát nem, bocsánat, de ti maradtatok senkiháziak, sem emberhez, sem állathoz nem értetek. Az egyszerű nép,(oly boldog) munkaeszköznek tekintette az ebet. Terelt, nyájat, házat őrzött, eszébe sem jutott, együtt aludjon vele... Napjainkra már mindenki nemessé vált, ebtartó lett, akár képes akár nem. Egy arab bölcstől származik a mondás: "A világvége akkor jön el, amikor az emberek jobban szeretik a kutyáikat, mint a saját gyermekeiket". Megtapasztaltam, tényleg így van.... Külön kosár a nappaliban, a gyermeknek meg nincs igazi saját szobája, volt, de elkótyavetyélték.... csak mer a kutya trendi.. :-( Elég már az állat imádatból! Próbáld meg szeretni a gyermeked! Nehéz? Nos igen, ha felnő nem függ tőled, de ő fog ételt, italt ádni a halásos ágyadon.... A macskád, az ebed, nem... Újdonság? Embernek születtél, hogy uralkodj a többi élőlényen:-) Ne behódolj :-) Állatvédelmi törvény, valaki hallott ez előtt, az ember védelemről? Csodálatos hörcsög, fantasztikus a kakadu... Azért néha eltöprengnétek... tényleg ki az aki testetek majd sirba teszik... Ember hívő vagyok! Noha nem tudtam, az ember közt is vannak akik ezt nem érdemlik meg...