Újabb égi vasutast indult el.....

Megdöbbenve értesültem Németh Andor haláláról, hiszen csak 10 év korkülönbség volt köztünk. Ritkán találkoztunk, megbántva érezte magát hogy 2008-ban otthagytam a MÁV Nosztalgiát. Már nem voltak esti telefonok, végeláthatatlan tervezgetések, álmodozások. Maradtak az emlékek, a kalandok, videók és modellek, melyeket közösen öltöztettünk új köntösbe, így talán valami kézzelfogható emlék marad utánunk. Martadtak a fotók melyeket nekem készített amikor a tehervillamost akartam lemodellezni, a tanácsok már rézbemarva léteznek, csücsülnek a dobozukban, hogy ma elővegyem őket, emlékezzek egy furcsa emberre....

Nagyon közeli viszonyban voltam Vele, sok sérüléssel küzdő embert ismertem meg benne, aki senkit sem engedett közel magához. Durva tudott lenni mint a pokróc, figyelmes és korrekt üzletember is még néha nagyvonalú is, sok ezer kilométert autóztunk együtt kiállításról, kiállításra járva. Érdekes világképe volt, -nehéz értelmezni-, talán már maga a megjelenése is sokak számára visszatetsző volt, és Ő erre nagy figyelemmel rá is játszott... Állandó félelme volt, ki akarják használni, képeslap hátsó feliratait szerkesztve nem tudom hányszor gépeltem le "talán 20 év távlatábol is emlékszem "Alle rechte Vorbehalten". Moór Attilával közös kirándulásaikon szeretett résztvenni, aktív ötletekkel állt elő, akár fotózás akár videózás volt a téma. A vasútmodellezésben nem tűrt kompromissziumot, nem tudom, hányszor rajzoltam át a DNyBV Shell tartálykocsi emblémáját.... mellesleg amit másoktól megkövetelt azt ő is betartotta, /a Shell-Hungary-val, sokat levelezett mire megkaptuk az engedélyt a korhű embléma és felirat használatára. Ő ajánlotta, az általam tervezett modellek alján szerepeljen a cégem neve, pedig a gyártás egy részét (oroszlánrészét - a maratást) az Alphamodelle végezte. Sokan nem voltak ott amikor küzdött, például a 403-as gőzös megmentéséért, mindent dokumentált teljes részletességgel. Megosztó személyiség volt, tegnap estét egyik barátommal átbeszélgettük Róla, ő is szoros kapcsolatban volt vele. Ezt valószínűleg kevesen mondhatják el, de a sárdobálás már megy. Magam részéről egyben bízom, hagyatéka olyan kezekbe kerül mely méltón fogja megőrizni ennek az embernek a munkásságát! Jó utat Andor az égi vaspályákon, remélem Attilával sokat nevettek az ittmaradottakon.....

Az idei év nem volt jó év, két ismerőst, talán barátot is magához szólított a Teremtő, végtelen űrt hagyva a lelkemben. Talán odafent valami csodálatos terepasztal készül, fotós megállókkal, hogy ilyen gyorsan két nagyformátumú ember kellett oda. 

Egy házasélet margójára a XXI. században 01.

 A történet egyszerű, egy 12 órás szolgálatból ébredtem, az egyik kedves barátommal kellemes esti  teafőzés, némi alkoholos italok elfogyasztása után, azért még józanon, elbúcsúztunk egymástól a Reinerer Frigyes megállóban, mert barátom indult haza. 

A gond másnap kezdődött, és folytatólagossá vált, mert hibás döntést hoztam. Kidobtam, konkrétabban a papír hulladéktárolóba helyeztem a feleségem által vásárolt hajsütővas dobozát. Az említett csomagolási eszköz, 3 x 5 akkora volt mint a műszakiberendezés. Mivel úgy láttam, úgy tájékoztatott a feleségem a villamos energia ellátású hajsütő vas kiválóan látja el a feladatát, (az adott cselekménynek nem voltam szemtanúja) Így másnap reggel, joggal gondolhattam, hogy a csomagolás immáron szükségtelenné vált, így azt a papír hulladékok tárolására alkalmas hulladék tartóban helyeztem el.  

" Szeretlek, tisztellek, remélem ebben biztos vagy. Igazad van, nem beszéltem meg Veled a doboz deponálásának gondolatát. Azonban éltem azzal a gondolattal, hogy a beszerzett technikai eszköz remekül ellátja a feladatát, mert a teszten túl esett, így véleményeztem, nincs szükség a további logisztikai tevékenységére, vélelmeztem, a megközelítőleg 4x akkora köbtartalommal rendelkező védőcsomagolás lakásban tárolásának megszüntetését. Így azt MSZ 2012. évi CLXXXV. törvény alapján a megfelelő deponálási helyre szállítottam. Nem tudtam, tisztelt ügyészség, hogy ez által a velem házastársi kapcsolatban lévő Mári Veronikát megbántom. Tettem minden következményét vállalom, valóban saját jogkörben az érintett személy megkérdezése nélkül, írásosos hozzájárulása nélkül jártam el. Ezért kérem a tisztelt vádlót, miután 2022. 11. 14. 05:57-kor vissszaszereztem a csomagoláshoz használt eszközt a kihelyezett, erre kijelölt deponáló egységből, sérülés mentesen, kérem az egybegyülteket a tisztelt bíróságot, főleg a feleségemet mint akit említettem imádok, a cselekmény tovább vizsgálatának eltekintésétől, és próbaidőre szabadon bocsátásomat kérelmezem. Ígérem a közeljövőben semmilyen önálló cselekedetre nem ragadtom el magamat. A bíróság és az ügyészség előtt mély megbánást tanúsítok. Kérem büntetésem felfüggesztését, jó lenne ha feleségem nem "Jó reggelt-tel köszöntene Továbbá kérem lefokozásom, illetve illetménymegvonásom törlését, mert mint már záróbeszédemben kifejtettem, SZERETEM a feleségem! Kérem a tisztelt bíróságot, hogy a fentiek figyelembevételével a vádlót figyelmeztessék, nem vagyok rossz ember, csak olyan döntést hoztam mely nem egyezett a felpereres gondolatival.

Úgy gondolom, hogy a hibát helyre hoztam, azonban a feleségemmel történt beszélgetés után sem enyhült meg irányomban. Akkor most mi is van? Elképzelhető, hogy más is van a háttérben. Ma reggel, mikor az autót átadtam neki, az éjszakás szolgálat után, nem fedezte fel, hogy ma reggel is frissen borotvált vagyok, a kedvenc arcszeszével ápoltam le magamat....  

Ú

Mit is mondhatnék....

 Elment valaki, aki sok éven át mellettem tört előre a gazban, egy megismételhetetlen felvételért, fiatalok, felelőtlenek voltunk, családot, apró gyermekeket hátrahagyva, rozzant autókon keresztül üldöztük a szenvedélyt, a varázst, lelkünk kábítószerét, a kisvasutakat. Csak belecsöppentünk, megszédített elfogott a varázs, beszippantott erdők, mezők illata az ott zakatoló apró kis motorizált vontatók világa. Bárdolatlanok voltunk, néha közönségesek, ittunk is gazdagon, mint két szilaj csikó vágtunk neki a kisvasutak világának. Azonban összekötött minket a táj, a természet, a vasút csodálata, a harmónia, az ott tevékenykedő emberek tisztelete. Nem tudom hányszor néztük meg a felvételt, amikor a kaszói C50-es a lombhullásban bandukolt előre és a falevelek mint hópelyhek hullottak az égből. Kimondhatom, a művészet megértését tőle tanultam. Nem volt tanult ember, csak egy őserő munkált benne, a szép megörökítésére. 

A hogy is kezdődött mindig a legnehezebb. Egy 1997 évi a Lenti kisvasútra szervezett utazással. Akkor ismertem meg őt. Az emlékek homályába veszik, hogy fotózott-e, vagy csak az élmény miatt jött. Akkor láttam először C50-est élőben. Apám révén, nálam volt egyedül egy VHS kamera, melyet meglehetősen gyarlón, szóval bénán használtam. Ekkor ismerkedtem meg Vele! Aztán többször találkoztunk, elkezdtünk álmodozni. Örökítsük meg az akkor még működőképes kisvasutakat. Ominózus pillanat volt,  Belgrád rakparti MÁV Nosztalgia Boltban, amikor egy akkor híres videós felvételét néztük, melyet pénzért árultak, és perceken keresztül a kocsik közti központi ütköző és vonókészülék mozgása volt filmezve, megszólalt: -"Ha az egyik kezemet a seggembe dugom, akkor is különb filmet készítek". Így történt, hogy vettünk videókamerákat, állványokat, videóvágót, keverőpultot. A leejtőn nem volt megállás, telefonáltunk, egyeztettünk, néha behatoltunk. Keltünk hajnali kettőkor, egy napfelkeltés felvétel miatt. Télen, mínusz 20 fokban, a Szilvágyi vonalon videóztunk, faltuk az őzpörköltet. Csodás embereket ismertünk meg, barátságok szövődtek, kapcsolatok teremtődtek, életem, életünk egyik leggazdagabb korszaka volt. Sok anekdóta marad fent a magunk teremtette kis világról, sok marhaságot követtünk el, de akkoriban az összes elérhető kisvasutat megörökítettünk, talán hozzájárulva a fennmaradásukhoz. 

A felvételekből filmek lettek, igaz nem a legtökéletesebbek, de a kor általunk megfizethető színvonalán vásároltunk, vágógépet, keverőpultot. Lelkesek voltunk, hajtott bennünket a vágy, a megmutatás csodája, mik is vannak kishazánkban kisvasúti szinten. Északákon keresztül piáltunk, néztük a felvételeket, melyik a legjobb, melyik hozza a hangulatot. Gyermekem a másik szobában alud, mi meg duhajkodtunk. Bele merültünk egy csodálatos világba, mely a természet, a vasút összhangjáról szólt. Ezek már több mint 20 éves emlékek. Külön utakra léptünk, Ő a Börzsöny-i kisvasút feltámasztását tűzte ki célul, magam egyszerűbb utat választottam. Elmaradtak a közös kirándulások, a felfedezések, a csodák, ám azonban Ő tovább álmododott. A vérében volt a megörökítés, a tovább örökítése a vasút szeretetnek. Valamiért nem tudtuk felvenni a kapcsolatot, pedig Ő a régi volt. Amikor meglátta jelenlegi feleségemet, az első mondata az volt: "Az angyalok a legjobb kedvükben teremtették a popsidat". Ő ilyen volt, őszinte, szerethető, csodálható. A fiamat 4 éves kora előtt, csak a "C50-es Magyarországon" című film elé lehetett leültetni, azóta villamos mérnök. 

Volt egy film, ami VHS kazettán jelent meg, ezt szinte teljesen Ő vágta össze, noha az L&M videó szériájában jelet meg, a "Hajtányos kirándulások Magyarországon". Akkoriban a MÁV Nosztalgia Kft. alkalmazottja voltam, és a Nyugati pályaudvari boltban összefutottam egy anyukával, és egy súlyosan fogyatékos gyermekkel. Éppen a fent említett kazettát vásárolták meg, mert az előző kettőt a kisfiú ronggyá nézte. Az eladó hölgy, tetézve a helyzetet, közölte: -Na, ő az egyik alkotója a filmnek. Mire a fogyatékos gyerek átölelte a lábaimat, anyuka pedig megköszönte a munkánkat, pedig ez az ölelés az igazi Alkotónak járt volna. A mondat ami elhangzott, mai napig a kóborol lelkemben: - A fiam e miatt él....  Ez is Őt illette volna. Alkotott egy világot, mely sok sok ember lelkét megérintette. Tanultam tőle. Mióta elváltunk, nem vettem kamerát a kezembe. Sok felvétel maradt közök bulikról, hülyéskedésekről, de ezek soha sem lesznek publikusak. Megőrzöm magamnak.

Az égben biztos végtelen számú 760-as vonal létezik, csodálatos viaduktos tájakon, videózd őket, vágd meg a felvételeket. Ha egyszer méltók leszünk rá, megnézzük! 

Reggel 06:23 Cserhát utca VII. kerület

A Cserhát-utca, izgalmas kis utca. Az István-útról, nem lehet jobbra kanyarodni a Dózsa György-út felé, így mindenki aki a belvárosból érkezik, csak ezen a szűk utcácskán tud a a Sajó-utcán áthaladva a Dózsa György útra jobbra kanyarodni. Így forgalmi szempontból meglehetősen felértékelődött "Chichagó" eme kies utcácskája.

Reggel, még félálomban, hallottam feleségem elköszönését, mert én még javában húztam a lóbőrt fennt a galérián. Így aztán némi lelkiismeret furdalással átitatva kinyitottam a nappali ablakát, közben leromboltam "Béla" a nálunk szimbiózisban létező kaszáspók zsákmányfogó ápítményét (egy hete próbáltuk kitakarítani a kéglit, de Béla erősebb). Mindezt azért tettem, mert a Garay-téren átalakító, felújító munkálatok folynak, így feleségem csak egy megkerülő útvonalon juthat el a munkaelyére. Szóval és tettel kitártam az ablakot, és vigyázó szememet az utcára fókuszáltam.

Valószínűleg a magamhoz térés, a reggeli tea megmelegítése több időt vett igénybe, mint kedvesemnek az útvonalon áthaladás. Érdekes eseményekneknek voltam tanúja:

Párom, nem haladt  el az ablak előtt. Azonban egy szőke hölgy kilépett egy kapulajból és a kezében lévő szemetes zsákot, egy másik ház előtt, ürétésre kikészített kukába segítette. Majd visszasétált vagy 80 métert a kis tündéri, makulátlan tiszta, piros Yarisához, majd kétszeri próbálkozás után megtalálta az egyenes utat. Majd jött egy fiatalember, hátán nehéz zsákokat cipelt, közben péksüteményt majszolt. Természetesen megérkezett a reggeli üdvöske is miniszoknyában, libegett kereszül a járófelületen. Félrészeg csavargó próbálta a vakirás segítségével kideríteni hol lakhat, fogdosta végig a házak rücskös felületét. Melyre Brei-írással az ittlakók teljes történetét feljegyezték. Közben szorgalmasan fogytak az autók ebből a furcsa kis utcából. Aztán megindult a feltöltődés, megérkezett Mr. Barom, fehér terepjárójával, -Hosszasan közelítette meg a parkolásra alkalmas helyet.... - Kiszállt, papucsban, megvizsgálta analitkusan a parkolő helyet, többször is körbejárva Skoda gyártmányú szimbólumát létezésének. Az nem zavarta, hogy nem a parkolóhely közepére állt, csak a csodában gyönyörködött amit gépjármúve jelentett  a számára. 

Aztán hátrébb léptem... 

Ludmilla új színekben.... H0-ban H-GySEV 92 55 0648 001-9

 Jelen gondolatok, saját érzelmeimet fejezik ki, semmilyen racionalítást nem képviselnek. A DR által beszerzett BR 130. Ezt a szörnyeteget felkínálták a MÁV-nak is, azonban politikai procedúra nélkül sikerült, a magyar pályákon elfogadott tengelynyomásra hivatkozva elutasítani ezt a vorosilovgradi szörnyeteg megjelenését hazánk pályáin lévő közlekedésről. Hiába igyekeztek a Luhanszki  mozdonygyár  mérnökei, MÁV a Ganz elkötelezéttségei miatt az M63-as mozdonysorozatot létesítette előnyben. Ennek oka a nem csak a tengelynyomásban keresendő, hanem a 1970-es évek elején megjelenő olajválság, illetve a MÁV villamosítási programja (ne feledjük, akkoriban még volt gőzvontatás is) Így aztán hazánk vonalain megjelent 10 darab, a nehéz (katonai, páncélos járműveket vontató) dízelmozdony, így nem Ludmillásodtunk. 

Biztos, megfelelő okok miatt a KGST többi tagállama "boldogan" vette át ezeket a már normál tengelynyomású járműveket, (mellesleg a Wikipédia is 122,0 - 124,7 t tömeget vesz alapul.... Végre volt egy majdnem 4000 LE-s dízelmozdonyuk. Melyet a hidegháborús időszak elmúltával csak tehervonatok vontatására voltak alkalmasak azonban a vorosilovgradi mérnökök megoldották a vonatfűtés problémáját éd így a DR további 709 Ludmilla birtokosa lett BR 132 sorozatjellel. Istennek hála ebből a történetből kimaradtunk, ismerve hazánk szállítási kapacitását. 

Az első modell, melyet a PIKO-tól megvettem, egy klasszikus egymotoros (nem éppen a legsikerültebb hajtással) ellátott egyforgóvázas modell volt. egészen addig míg egy Domonkos András nevű modellező társ felajánlotta, csinálna belőe M63-as. Veszett ötlet volt, szereztem másik hajtott forgóvázat egy még "Lángos" börzén, majd egy pár hónap múlva a kezemben volt az M63-as. 

Szóval érdekel a modellezés, olvastam BRAWA forgó ventillátoros nyitható ajtajú gépeiről, még nem tudon hányan áldották meg ezt a mozdonytípust. Azonban a PIKO BR130- asa csak fura képeket hagyott bennem, csak imitált főléghengerek, a tetőszerelvnyek elnagyolása... Szóval merő káosz. Azonban a Roco pár napja kiadott járműve a nem forgótetőszellőzőkkel is impozáns benyomást tett rám, maga a színezés.  Főleg a mikor a Rába EC-t vitte.... Szóval, maga a modell gyönyörű, ár értékarányos. egy igazi szörny a terepasztalon, mégis halk.... 

Szóval és tettel jól sikerült alkotás, látványos színezéssel, jó hajtásmechanikával... Ajánlott modell a részemről.

 

Őskövületek.... H0 építési nagyságban...

Egy kedves barátom, egyik portyázása alkalmával, egy pár érdekes H0 építési nagyságú teherkocsira bukkant, egy börze alkalmával.... Majd egy kellemes esti beszélgetés alkalmán megmutatta új szerzeményeit, melyek gyártása valamikor az 1960-as évekre tehető... Az első döbbenet akkor ért, amikor egy olyan, magasfalú kéttengelyes teherkocsit húzott elő az "eredeti" dobozból, melynek a raktere is ki volt alakítva...

 A feliratozás a kor szinvonalát képviseli, azonban a vagon belső kialakítását a mai napig hanyagolják a gyártók , a DR 21 50 558 6531-9 modelljén egyértelműleg látszik a rakodótér kialakításának igénye. Ötven évvel ez előtt egy gyártóban felmerült a belső kialakításának fontossága, melyet a modern kor, technikai vívmányaival sem tudtak utolérni. Köszönet érte a Günter Dietzel Feinmechanik Leipzig konstruktőrének. Mellesleg az alvázat sem hanyagolták el, kíváló fékrudazatot építettek a modell aljára. Tehát ezt nevezhetjük már igazi vasútmodellnek, noha a kerékpárokat műanyagból készítették, de a vonóhorgok, már igazi modellvasúti szabvány szerint készültek, mellesleg még filigrának is voltak. A fotó kerékcsere után történt. Azonban ez a modell az utolsók között készül, kronológiailag ennek kellene az utolsónak lennie, de a kivitel miatt ezzel indítanám gondolatsoromat.

Azonban egy másik modellnél, a "X" Erfurt" 48-08-23 kéttengelyes alacsonyoldalfalú kocsinál, már igyekezett pótolni az elmaradást, érdekes megoldással. Az első képen a maga a modell látható. Meglepően érdekes a "Kleinbahn"-nál elterjedt megoldás a pályaszámok, feliratok dombornyomása, melyet könnyebb színezni. Ezt a gyakorlatot gyártó a szerszámok készítésénél, tovább folytatta. 

Azonban az igyekvés Günter Dietzel-nél az alulnézet kialakításánál, véget ért egy nyomtatott kartonlemez, alváz alá ragasztásával.....

Így érdekes összhatást hozott létre a főkeret fekete kialakítása, a járműszekrény barnás színezése között, az alj fehér kartonos kialakításával.... ( A jármű kerekei nem felelnek meg a gyári kivitelnek...)

Csapófedeles kéttengelyes teherkocsi DR 21-62-47 Kmm, talán ezt tenném a fejlődési sor legelejére, hiszen a csapófedelek (még ötven év múlva is) akadásmentesen működnek, noha egyértelműen műagyagszerűek, nem teljesen pontosan illeszkedőek. A járműfeliratozás itt is már domború betükkel oldották, meg.

Ennek a modellnek is készült az alvázáról fotó, melyen a korhoz nem jellemző igényes kivitelezést lehet találni, a fékvezetékek, fékhengerek nem fém kivitelűek, csak a festés teszi hasonlóvá.... 

Megtiszteltetés volt Günter Dietzel munkásságát kézben tartani, szemügyre venni, az adott kor hibáinak ellenére is. A Dietzel cég egy teljes sorozat ‘német egységkocsi’ H0-ás modelljét dobta piacra a ’60-as években. Ezek közös jellemzője volt, hogy építőkészletként lettek meghirdetve, és a papírdobozokon ez a felirat szerepel is, ami a fiatalok számára az elméleti tudás bővítését, és a kézügyesség fejlesztését egyszerre volt hivatott szolgálni. (Mindazonáltal eddig, még csak összeépített vagonokkal találkoztam, építőkészletet a legismertebb aukciós portálok sem kínáltak ezekből- a szerk.megj.) Közös jellemzőjük volt, hogy kocsitípustól függetlenül (fedett, nyitott, hűtő, vagy pőrekocsik) mindegyike az oldalfelületén domborítva, a fröccsöntő szerszámba gravírozva viselte az összes vasútüzemi feliratot, amik egyszerű festési ejjárással kihúzhatóak voltak. A felépítmény mindig az eredetinek megfelelő színből volt fröccsöntve, festetlenül, az alváz az ütközőkkel egybeöntve pedig fekete, amelyre a teljes fékrendszer imitációja rudazattal, légtartállyal, függvasakkal, fékpofákkal és fékháromszögekkel együtt szürke színből került a vagonvörös, illetve piros színnel a fehér hűtővagonok aljára, külön elemekként szerelve – vélhetően tényleg oktatási célból. Itt jegyezzük meg, hogy a teljes fékháromszögek kivitelezése nagy szériában csak mintegy 20 évvel később, a Trix modelljein jelent meg először, és mára is csak az Exact-Train, az L.S. illetve a REE-modeles tehervagonjain magától értetődő dolog – és akkor még ne is említsük, hogy a keréksíkban elhelyezkedő fékpofák is csak az elmút huszonévben lettek általánosan elvárt modell-jellemzők. Érdekes megoldás volt, hogy a nyitható csapófedelekre, az elhúzható ajtókra sokat költött a fejlesztő munka, ahogy a nyitott és pőrevagonok belső felületeinek eredethű, precíz megjelenítésére is ! Ez is csak az elmúlt évtizedben köszönt újra vissza a Brawa és Exact Train premium (ár-)kategóriás modelljeinél … 

Viszont alulról a vagonok padlóimitációja csak egy nyomtatott kartonlap, a kerekek pedig egy-egy fémtengelyre húzott műanyag kerék+tengely félből állnak. Ezért is van az, hogy a gyártó mindegyik kocsitípusához egyedileg meg kell keresni az ahhoz éppen illeszkedő minőségi fém kerékpárt (pl. Liliput vagy Trix), ha szeretnénk üzembiztosan vonatba sorolható járművet a terepasztalra.” 

Nagyon sok kialakításban megelőzte a korát, pedig "csak" 8 teherkocsit gyártott! Van még egy pár kevéssé ismert NDK-s gyártó akinek a gyártmányait szívesen lefotóznám! 

Ott van még Fahrbach 3 teherkocsival, Günter Gebert, Altlandsberg két teherkocsival, vagy Kurt Dahmer KG játékgyár Bernburg....

Köszönet Csorba Gábornak, a modellekért, és az észrevételeiért)

79-es trolibusz járat....

Talán Budapest egyik legrövidebb troli járata. Az esetek nagyrészében szóló kivitelben működik, első ajtós felszállással. A Keleti pályaudvartól induló járat, sokáig majdnem teljesen üresen fut, pár nyugdíjjas, némi diák utazgat unott arccal. A mamikák banyatankjaik biztonságában foglalják el a folyosó melletti területet, a diákok az ablak mellé helyezett hátizsákjaikkal jelzik, nem kívánnak maguk mellé útitársakat, közben izgatottan nyomkodják  digitális eszközeiket. Nem felemelve a tekintetüket a Liget szépségéeire. Elengedve a való világot a digitális kényszervilág mellett. A Teremtés csodát nem ismerve, nem befogadva a világot, csak egy képernyő létezik. Nincs csoda,mely virágot lehehel a bokor ágára, mely a fára zöld levelet varázsol. Nincs tó a Városligetben, csak betonteknő. A tér, mely meghatározó egy ember fiánál....  Az arkangyal vigyáz az utazóra... Az elektromos meghajtású doboz, bandukol az útján, embereket szállít, ez a funkciója, már nincs rácsodálkozás a másik utazóra, nincs mosoly.... Nincs emberi felismerés, kontaktus, csak a saját világ, Már sem korosztály, sem képzettségi szint nem tudja meghiletni a világot, csak az én (nekem jár) világot látják. Hol vannak a nénikék, akik sütit osztottak a Ligetben, ha törpedvény szóbaállt velük, nem volt kutya központú világ, léteztek emberek, mint a Marek József utcában lakó bácsi aki csodás, gumis repülőgépeket árusított a második emeleten, csodás modellekkel a vitrinben. Ki volt ő, csak egy bácsi, ki basafából csodás gépeket készített, pedig az aerodinamika ismerője volt, mindent tudott a turbulenciáról, a felhajtó erőről. A troli elhalad az utca mellett ahol lakott.... nem tudom a nevét, de csodáltam az embert. 

Hazafelé már más gondolatok fogantaktak meg bennen , a troli ligettől ellentétes oldalát néztem. A Podmanicky híd után, megjelentek a villák, kastélnyok, modern irodaépületekek, így vagy úgy hajló épületeikkel, még szépnek is mondhatnám őket.... Ám a túlsúgyos fellépő , cicanadrágot viselő nép, csak a komunikációs eszközébe temetkezve, a saját nélkülözhetetlen nem értékálló világába temette. Mer a kommunikácó mindenek előtt, nem felemelve a tekintetüket, ámulva a csodákon, melyek utunkat kísérik, még akkor is ha ez "csak" troli járat. A valóság nem az elekronikus semleges média által írányítot világa más, mint a a valóság. A kép amit nem látnak gyönyű, ha valaki kitekint nem lehet megvezetni. Láthat fejlődés, tapsztalhat codát, csak az a kis csillogó  billogó elektronikai csodát ki kellene kapcsolni

A párom, a feleségem 15 évvel fiatalabb mint én, ő 40 felé jár, bármerre járunk hazánkban, csodás tájakon, mindig talál valami "fontos" csodás üzenetet, melyre válaszolnia kell. Akácsor, kanyargós fákkal szegélyetett világ, ragadozó madár ki a fán várja vacsoráját, eltörpül a fontossági sorrendben, azonnal válaszolni kell. Mert ez kívánja az illem... Nem így gondolom, nem így érzem, a csodák a képernyő felett vannak, de már vannak akik nem hiszik ezt el.... :-(  

Közepes ötvenes kalandjai egy bevásárlás alkalmával.....

 Nem hinném, hogy polgárpukkasztó lennék, csak talán egy nyolvanas években megrekedt divatfi, ki kedveli a a farmerből készült, alul gumis, felül kötős nadrágokat,  melyek mellesleg bőszabásúak, kicsit lazák. Imádom a farmer kabátot a sok zsebe miatt, igazolványok, cigi, kulcs, mobiltelefon, pzs. mind kellemesen elfér benne. Az sem baj, ha egy kicsit kopottas.. Csak legyen tiszta. A mai nap meg voltam borotválkozva, a sérót is belőtem. Tükrös "ray-ban" napszemüveg.... Megvoltam elégedve magammal. Sőt elégedne magammal, a koromnál (A KÉMÉNYBEN) jobban néztem ki. A maradék pókhálót, leveregettem a vállamról,  majd vállalhatónak képzelve magamat, belevetettem a Garay-tér  mulikulti világába, van itt arab fodrász, indiai, fehér embereket gyilkoló kifőzde, mely annyira népszerű, a nyers csirkehúsos gyros miatt. Kinai szakács, mely mióta itt működik, nincs kóbor macska a környéken, igaz tollazó galamb sem. Igaz itt a hölgyek által üzemeltetett kifőzde is, mely próbál magyaros táplálékokat kínálni, az erősödő árversenyben, azér a "Mátrai Borzas" pulykából vagy talán csirkemellfiléből már súrolja a keleti konyha szakácsművészetének remekeit. Van itt minden, amit a nagy EU kíván, néger biztonsági őr, indiai étkező, télen is papucsban. Szóval ebben a milliőben létezek. Kifelejettetem a Penny Market céltudatos, leárazásokra hajtó különítményét, melyek ha jön a hír, banyatakok sokaságával támadják a megjelölt objektumot. Namikák és papikák hajtanak végre offenzívákat az akciós termkekért, felejtve, hogy ezt az árat majd gyermekeik, unokáik fizetik meg ha minőségi élelmiszert vásárolnak. Nem, ez nem számit, a túlélés a cél hogy a kamra legyen tele, az akciós termékekkel, nem milyen kár okoznak az igényesebb vásárlóknak, a csalaádanyáknak, apáknak nem számít, csak a "banya" tank legyen tele. 

Gyemekorom világa, a "trógerekkel" már nem létezik, a kétkerekű kordék már nem szállítják a termést a piac avítt, esőtől szalkásított deszkalécekkel borított "pultokon" kínálta  a "parasztasszony" esetleg a az asztal lábához egy jópár csirke is kárált. A dió, a mák, a szotyola zsákban várta a vevőt, mézek sokasága kínálta magát. a tej üveges volt, kék és piros tetővel, üvegben. Mely megavasodott a a felbontás után pár órával. Létezett iskola tej, sőt aki kért kakaót is kaphatott, nem votlt senki allergiás, csak éltük, és a a hátsó soron a sütődés nénike száraz kenyédarabokat mártogatott a a kolbásos, Lacipecsenyés zsírba, és ingyen osztogatta a gyermekekneknek akik nem érték fel a pultot.

Ma más világ van, bevásároltam, hagymát, újkrumplit, retket, epret, még sok mindent! Jó az öreg zödséges a helyén kezel.. Én is őt! Eddig kiváló a a nap, majd gyogyószertár, kedves kishölgy, éri nem kel a kartondoboz. Fiatal, mégis megértő, imádtam, mert nempróbált utasítást adni, hogy kell szedni.

Majd papir  írószer bolt, Nelelejts utca, verőfényben, a bolt oldalán árnyék, sörpocak cigizik a bejáratnál. A felszerelésem még mindig a szokásos, farmer (kopottas) Félrelép beenged a boltba, a kasszában dekoratív hölgy, "gazdagon negyvenes" Nem a feleségét jöttem megvenni, csak lakkfilcért, a pasi beront az üzlethelységbe, a "kérdés", miben segíthetek, már támadás. -Fekete lakkfilcet szeretnék-, Lekapja a polcról, majd kezembe nyomja, azt hitte végetértek a megpróbáltatásai. Majdközlöm vele, pauszpapírt is szeretnék vásárolni. A4 vagy A3-ast, mire én A3-ast, de az 150 Ft. Azért mert szakad farmerkabátban voltam ebben a boltban, szakszerűen adtam meg az igényeimet, tényleg csavargónak kellett nézni? A pénztár felé még a filcet is kikapta a kezemből... mert annyira félt, én meg bunkó votam, húszezressel fizettem...

Sárkányos történetek II.

 

Sárkányok egymás közt…

A magányos fehérsárkány megelégedve békésen lebegett az asztrális síkban, laza könnyednek tűnő szárnycsapokkal. Vigyázott szeretteire, óvta őket tudása és tapasztalata teljes erejével. Akik a számára kedvesek voltak mind nyugodtan pihentek a szilveszter előtti éjszakán. Még az asztrális síkot is beragyogta a nappal hullott hóról visszaverődő fény, mintha végtelen mennyiségű gyógyító energia áramlott volna a föld felszínéről.

Töprengéséből egy hatalmas energiával rendelkező entitás árulkodó jelenléte riasztotta fel. Olyan mély bölcsesség rezgett ebben az energia folyamban, amely megcsapta, hogy semmilyen rossz érzés nem merült fel benne, hanem inkább a kíváncsiság tört fel, mint amikor tudjuk, hogy számunkra egy fontos valakivel kell találkoznunk.

Csodálkozva nézett körül, ki lehet az, aki ennyi energiát birtokol, ennyire érezni a jelenlétét. Egy aranyló pontot, fel-felvillanó csillagot vett észre a látóhatár szélén. Nem csillag volt, mert láthatóan mozgott, sőt közeledett. Elindult feléje a fehérsárkány, hogy mielőbb találkozhasson az érkező lénnyel. Ahogy feléje szárnyalt egyre nagyobb megdöbbenéssel figyelte a feléje közeledő lényt. Mint a méretei, mint az arányai, és legfőképpen színe lepte meg leginkább a sokat látott sárkányt.

Egy hatalmas aranysárkány volt, aki kecses mozdulatokkal úszott éterben. A fehér sárkány megesküdött volna, hogy pajkos mosoly játszik az arcán, és feneketlen jókedv csillan meg a szemében a közeledő gigásznak.

-Üdvözöllek! Itt volt az ideje találkozzunk!- Szólalt meg először az aranysárkány.

A fehérsárkány még mindig a meglepetés varázsa alatt állt. Aranysárkányokkal, már akkor sem lehetett találkozni, amikor ő megszületett, nem mostanában, amikor még más sárkányoknak is inkább csak a jelenlétét érezte meg de találkozni nem találkozott egyetlen eggyel sem évezredek óta.

Az aranysárkány türelmesen várt, míg kisebb társa megemészti a találkozás okozta meglepetést, hiszen minden gondolatát látta, mintha azok egy-egy kimondott mondat lett volna. Tudta mikor fog társa megszólalni.

-Üdvözöllek én is! Hogy lehet az, hogy nem találkoztam közületek egyetlen eggyel sem?

-Azért mert neked megvan az a képességed, hogy átjárj a síkok és dimenziók között, még ne hidd, hogy nincsenek olyan síkok amelyek számodra rejtve marad. Azért kerestelek meg téged, mert tanácsot akarok adni, hogy megkönnyítsem a helyzeted. Meg kell értened a sárkány mágia használata nem kifejezetten bölcs dolog ezen a síkon. Itt még túl sok olyan lény van, amely nem készült fel rá, hogy ilyen erőkkel találkozzon. Ha erőszakkal látatsz meg dolgokat számodra kedves lényeknek, nem biztos, hogy jót cselekszel velük. Várd meg, míg maguktól jönnek rá. Az úton már elindultak, és engedd őket saját tempójukban haladni. Ne feledd túl erős vagy ahhoz, hogy könnyelműen cselekedj, bizonyos mértékig még a sorsot is képes vagy befolyásolni, és ezt ne tedd! A szereteteddel is csínján kell bánni. A szeretet nem vezet sehová. Mert akit szeretsz azt félted, óvod, nem tudsz tárgyilagos döntéseket hozni, fölöslegesen avatkozol bele esetleg a dolgaikba. Arról nem beszélve esetleg miattuk egy olyan küzdelembe keveredsz bele, mely benned haragot és gyűlöletet ébreszt. Engedd el azokat, akiket szeretsz, ne akarj mindenáron mellettük lenni. Ha igazán szükségük lesz rád, akkor majd megkeresnek..

-Rossz szeretni?- Kérdezett vissza a fehérsárkány, kételyekkel tele.

-Igen! Mert az már megosztja számodra a világot. Inkább az elfogadás képességét erősíts magadban, mert az nem vezet konfliktusokhoz.

-Ezért tűntetek el az általam ismert síkokról? Mert nem avatkoztok bele, mert elfogadjátok az eseményeket?

-Így van! Fontos felismerés minden lény számára, hogy jelenléte nem szükségszerű, ha a konfliktusaikat meg tudják oldani azok a lények is, akiket oltalmazni szeretne. Ugyan akkor furcsa paradoxon, hogy az a földi lény, aki nem is olyan régen eszmélt rá létedre ugyan úgy hat rád, mint te őrá. Nem csak a te akaratod érvényesül, ő is irányít téged.

-Ezt tudom, hiszen ő az én jelen fizikai kivetülésem…

-Igen, de nincs köztetek alá és fölérendeltségi viszony. Most már megyek, mert elmondtam, amiért jöttem, és újra találkozunk, ha ezeket a problémákat sikerült lebírnod. – Mosolyodott el újra az aranysárkány.

-Újra meglátogatsz?

-Nem akkor már te fogsz minket meglátogatni…

A fehérsárkány újra egyedül maradt. Visszaröppent fizikai testébe, összekuporodott, mint egy macskakölyök, és összekapcsolódva emberi lényével mindketten bólintottak közös egyetértésben…

Sárkányos történetek... I.

 

Intermezzo….(A sárkány és a lány)

Tudta, meg fog halni. Vagy már száz éve haldoklott.

Éhen fog halni. Megbékélt vele. Már csak a halált várta. Többször visszatartotta a lélegzetét, de nem sikerült megfulladnia.

A hegy alatt a völgyben lévő falucska, már régen elfelejtette, hiszen ott két vagy három emberöltőnyi idő is eltelt. Pedig egykor hogy rettegték. Megevett mindent marhát, birkát, szüzet. Szerencsétlen parasztok végső kétségbe esésükben, havonta legszebb lányaikból kiválasztottak egyet, és feláldozták.

Persze jöttek a kalandorok, akik az ő bőrén szerettek volna hamis hírnévre szert tenni.

Most azonban haldoklott.

Megjelent a lány.

Először csak a bokrok rejtekéből figyelte, majd egyre közelebb merészkedett.

A sárkány mozdulatlanul figyelte.

Még egy falat, talán a falu mégsem feledkezett el róla.

Újabb áldozat.

A lány jött, egyre közelebb. A szél fújta a haját. Rakoncátlan fürtjeit állandóan el kellett húznia szeme elől.

Nem félt! A legutolsó kóbor lovag, aki éppen rajta akarta bebizonyítani hősiességét – már csak emlék az ízek világában -, mikor megtámadta és ő ugrott, leszakadt a barlang teteje. Teste tömegénél vagy kétszer, háromszor nagyobb súly szegezte a földhöz.

Ő nem áldozat, de nem is kalandor. Csak kíváncsi. Csak a szenvedéseit hosszabbítaná meg, ha megenné. A haldokló sárkány, kezdte teljesen más szemszögből látni a lányt. Emberi mércével szép, sőt gyönyörű volt. A sárkány csak társat látott benne. Tudását nem adhatta át neki, ahhoz túl egyszerű volt a lány. Kíváncsi lett.

A kis emberi lény letelepedett előtte, és gondterhelten, sőt aggódva nézegette.

A türelem a sárkányok erénye. Várta, hogy megszólaljon a lány.

Lány az értelem szinte legkisebb jele nélkül bámulta az előtte fekvő malachit színű lényt. Többször is megemelkedett mellkasa mint aki megszólalni készül, de a szó benn maradt.

Aztán, emberi mércével sokára, megszólalt:

-Te vagy a sárkány, akiről a nagypapa mesélt?

-Nem tudom kiről mesélt a nagyapád! – Dörmögte a sárkány.

-Rólad! Mesélj nekem! Nagypapa azt mondta, ti sárkányok sok mesét tudtok!

-Miért meséljek! Mit tudsz nekem adni, a meséimért cserébe. - Incselkedett a sárkány, feledve fájdalmát.

-Apának van jó gyógyszere mindenre! Holnap hozok neked! – Pattant fel a lány.

Nem menj még, szeretnék mesélni! – Suttogta az öreg lény, aki ismét magára maradt.

Másnap a lány megjelent egy bőrtömlővel a vállán.

-Mi van benne? – Kérdezte a sárkány.

-Gyógyital! Apám erdei és mezei növényekből készíti pálinkával. Mindenkinek jót tesz. – Mondta a lány, és habozás nélkül a sárkány rücskös fejéhez lépett, és egy jó nagy adagot lezúdított a torkán.

-Khmm! – Hörrent fel az őslény. – Ez olyan volt mint ha visszanyeltem volna a lángomat!-

Kis idő múlva érezte könnyű lesz, nincs rajta a leomlott szikla. Újra fiatal és tetterős. Aztán mesélni kezdett….

Lovagokról, várakról, királykisasszonyokról, egyszarvú lovakról. A lány csak ült és itta a szavait, mint ha azoktól függene az élete….

Így ment ez egy hétig. Itatta az öreg sárkányt, és az mesélt. Néha már olyat is, amit csak ő képzelt, de örömét lelte a lányban. Figyelt rá végre valaki, fontos volt valakinek. Azonban ha a lány túl bőkezű volt az orvossággal, a sárkány elaludt. Csak hangos horkolással adta világ tudtára még létezik. A lány ezen nem lepődött meg, a falubeliek is így viselkedtek, ha túl sokat ittak a gyógyitalból, és csendesen hazament.

Egy hét múlva a lány a tömlő nélkül jelent meg a barlang előtt.

-Nem hoztál gyógyitalt? – Méltatlankodott a sárkány. Remegni kezdett a gyomra. Áhítozott a nedűre, mely olyan könnyeddé tette. Sőt szerinte még széppé is.

-Apám észrevette, hogy valaki dézsmálja az italkészletet és elzárta! –

-Akkor mese sincs!- Duzzogott a sárkány.

Nézték egymást, szótlanul. A sárkánynak nem volt mesélhetnékje, a lány pedig csalódottan ücsörgött egy darabig.

-Miért nem mesélsz? – Törte meg a csendet.

-Mert most nem tudok szárnyalni.-

A lány csendben elment.

Napokkal később, nagy titokban elcsent tömlővel érkezett a barlanghoz. Újra szerette volna hallani a meséket.

A sárkány azonban már nem lélegzett.

Próbált egy keveset betölteni a sárkány szájába a gyógyitalból……

De több mesét már nem kapott……

Múlt szerelmek I. "Jamila"

 

Otthagytam őt, a sarkon……

A kocsi visszapillantó tükrében még láttam, hogy sietve megy át az utcán. Azért sietett-e mert fázott az október végi estében, vagy mert siettette volna az időt hogy rég nem látott kedvese minél előbb megérinthesse, nem tudom. Nem nézett utánam nem is integetett, ám ez nem éreztem zavarónak…..

Féltettem Őt nagy reményekkel várakozással tekintett az elkövetkező napokra. Halvány reménysugarat fényes folyónak képzelt, annyi szeretett volna valakihez tartozni. Vágyott rá hogy fontos legyen valakinek. Nem Önzőségből, vagy számításból egyszerűen annyira egyedül van. Forró ölelésekben, néha még Vadászmester segítségével próbálja elzavarni a magány és egyedüllét ártó szellemeit. Azok könyörtelenek és jönnek….mindig jönnek….minél inkább nem akarja annál inkább sugdossák ártó kételyeiket, csüggesztő suttogásaikat. Tudom, hogy mit érez, mert én is sokszor szoktam egyedül lenni…… Tudom sokkal többet kellene kapnia tőlem, és a többiektől is…… Remélem egyszer, majd egy másik életben jóvátehetem amit most nem tudok kijavítani.

Szerettem volna ha az az átkozott mobiltelefonon nem tűnik fel „Jamila” név még vagy 8 rohadt napig, 192 óráig, 11520 percig, mert akkor tudtam volna, hogy boldog, annak a karjaiban van akire annyira vágyott hónapok óta. Elutaztam, olyan hegyeket láttam, olyan völgyekben jártam, amilyeneket eddig csak filmen, vagy álmaiban….. Kísértett a gondolat milyen jó lenne ha a lány is látná, és megérthetné milyen aprócskák és védtelenek vagyunk. De meg tudunk újulni, mint a fák….. Vannak örökzöldek, de azok nem biztos hogy boldogabbak, mint akik ebben az évszakban először csak egy pár, majd egyre jobban potyogó levelekkel, aztán egy erős szélroham által teljesen lemeztelenítve állnak a hideg tél előtt. Viszont amit jön a jó idő és simogat a napfény, egyre jobban sikerül felöltöznünk.

Megcsörrent a telefon….. Hitetlenkedve néztem a kijelzőt…… Amit nem szerettem volna azt láttam….. Nem ez nem igaz….. Igen is szerettem volna hallani a hangját mert hiányzott, elég lett volna ha csak annyit mond: -Csak azért hívtalak fel mert Boldog vagyok!-

Ez jól esett volna, és nagyon örültem volna neki.
Kétség és öröm között nyomtam meg a kis zöld telefon piktogrammal ellátott gombot.
Csak annyit kért, hogy az önéletrajzát küldjem át……

A hangja azonban egy üres barlangé volt, a szemét nem láttam de tudtam milyen. Rá kérdeztem, és mondta……nem, nem is mondta, kijelentette, hogy ismét egyedül van. Tájékoztatott mi történt, érzelem nélkül……. Tudtam hogy meztelen mint a fák….. Láttam a jelenetet amit elmesélt, lehet hogy nem így történt, de így éltem meg.

-Hazamegyek……

Hányszor mondtam ki ezt már én is ….. De hol az otthon, mi az otthon, falak, emberek, gyerekek, könyvek, tárgyak?? Ezt a mondatot szinte soha sem mondjuk mi férfiak dél után és este kilenc között… Ez a mondat időrendje mindig este 10 és reggel 11 közé datálódik.

Frivol szó…
Pont akkor amikor mikor a legszebb pillanatokat töltheti együtt az ember…..
Mielőtt kimondjuk, felkelünk az ágyból.
Jó esetben az ágy szélén ülve…
Rosszabb esetben a felállva az első slukk után morogjuk el, zokninkat felcibálva.

A lány nem sírt, nem követelőzött, csak a félelem szorította marokra a szívét……megint egyedül lesz. És jövök én és betakarom őt mint a hó télen a fákat…..nem melegít, de nem engedi hogy megfagyjon szegény lélek….. Viszont ha jön egy tavasz a hó eltűnik…..és várja hogy újra beboríthassa, ha kell.

Jamillának barátságból, és az összes lánynak és nőnek akinek kimondtam……

Ívlámpák....

 Acélketrecek üvegtetővel őrzik a hajnalok hidegét, a felvillanó mennyezeti megvilágítás, parázslásból fehér vakító fénnyé erősödik. Megvilágítva a bent némán álló vasszörnyeket, melyek talmi csillogását a rájukfröccsent gépolaj teszi sejtelmessé. A sárga vonalakkal kijelölt útvonak, még néptelenek, sivárak, a munkapadok kopott lapjai üresen tátják szemüket nagyra a fenti fényözönre. Hőlégbefúvók felbúgó hangja próbál némi emberi melegséget lehellni ebbe a hideg világba, mint fázós munkásember amikor a tenyerébe lehel. Próbál életrekelni az üzemcsarnok, felkészülni a lények befogadására, aki majd életre keltik, funkcióját tetemre hívják.

Közeledik az éjfél után a hatodik óra, ősz emberek, görnyedt hátak bandukolnak kék kezeslábasban munkavédelmi bakancsban, munkáskabátban a sárga szegélyek között, összetéveszthetetlenül a vezetők által uralt világgal. Ki nylon szatyrot, ki kirepedezett műbőrtáskát cipelve. Az átlagéletkor több mint ötven. Pakolásznak, beszélgetnek, megkávéznak, a renitensek kimennek a "kijelölt helyre" elszívni egy cigarettát a "műszak" előtt. Már nincsenek viccek, ugratások, csak a tevékenység mely hasznot hajt a világnak. Elmúltak a brigád összejövetelek, a Munka Ünnepén sem vesznek részt, az 1000 Ft-os gagyi nyalókát sem veszik meg az unokáiknak. Megfásultak, kéklő ruhájukról néha leseprik a fémforgácsot, némán megreggeliznek, mindenki őrzi a saját kis apró világát. Ifjú ember ezt a légkört nem sokáig bírja, még ha tanulta is a szakmát, gyorsan rájön nem így szeretné leélni az életét. Egy unalmas munkafolyamatot ismételgetve, folyton folyvást. Ebben a világban nincs előrelépés, csak a megváltoztathatatlan állapot. Csupán némi öröm, mikor kel a nap, bearanyozza az üvegtetőt, melegséget árasztva, aztán ha delelőre hág, akkor lekerül a munkáskabát, a lég nem mozdul, csak az olaj kipárolgása a felmelegedett gépekből. A munkaidő végén a szaktársak már nem ülnek le sörözni, hiszen sokan autóval járnak dolgozni. Már nincs szelep, ahol a napi gondokat "férfiasan" megbeszélik, nincs kis elhajlás, hogy a zsörtölődő feleséghez egy gondjait, tapasztalatait kibeszélt, békés ember térhessen haza.

Apránként és ügyesen, dolgozott egy rendszer. Az emberek már alig-alig beszélgetnek, nincs hiteles informácó, csak a média által megszerkesztett, éppen adott helyzetre kitalált hírcsomag. Melyet, természetesen a többi mesterségesen létrehozott szócső is átvesz. Sikerült az embereket addig sarkosítani, hogy egyéni vélemény már csak elrettentő bűnnek számít. Ha valaki saját tapasztalatát osztja meg, az már teljes kételkedésre ad okot, így terjesztve a hitetlenkedést, az élő szó erejét. Ismeretlen gondolkodók osztják az észt, még a legártatlanabb történeket sem kímélve. A kedvencem a Winnetou könyvsorozat, melynek hőseiről kitalálták a képzett atyafiak, hogy homoszexuálisok voltak, azért szerették egymást testvérként. Aztán a palettán van itt minden, nehogy arra kezd el gondolni, hogy igazából csak egy befizető "egység" lettél a mindenkori hatalom felé. Mert a valóság az lett, fizessd be az adódat, a társadalombiztosítási hozzájárulásodat, de ellátást nem kapsz! Már nincs fogászat, a sürgősségi osztályon is órákat kell várni az ellátásásért, melyet egyébként már régen megfizettél. Nem számít semmi csak fizess, mert ez így jó. Sikerült, amit Arany János papírra vetett:

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt’

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

BTR-80 modellje H0 építési nagyságban.... és egyéb adalékok.

 

Az egyik hazai modell kiegészítő cég kínálatában jelent meg először a BRT-80 páncélozott harcijármű modellje. Mivel az árát kedvezőnek találtam, a megjelent fotók alapján rögtön rendeltem egy darabot a Modell Doktor vállalkozástól. Mivel már több esetben rendeltem tőle és népszerűsítettem a gyártmányait, így megajándékozott egy modellel. Maga a modell rendkívül részletes kidolgozású, a gyártó rögtön két kivitellel ajándékoz meg a BTR-80 alapkivitel 14,5 mm-es KPV nehézgéppuskás kivitellel, illetve egy BTR-80/A 30 mm-es gépágyúval szerelt változat. A hazánkban is rendszeresített jármű a vasúti szállítások fontos járműve. Így rakományként több erre alkalmas vasúti járműtípuson helyezhető el. A modell maga, nem gyermekjáték! A sok külsőleg felhelyezett, filigrán alkatrészek miatt a gyüjtő is nehezen talál fogást ezen a kivitelen. A részletekig precíz kivitelezés, már a használhatóság határáig mennek. A felhelyzetett hágcsók, drótkötelek, egyéb szerelvények a szemnek gyönyörködtetőek. 

A Modell Doktor modellje, hátulról.... 

Az első megdöbbenés akkor ért amikor ezt a modellt egy Ks kocsin szerettem volna bemutatni, mint kiderült a tengelytávja nem alkalmas arra, hogy ezt egy kéttengelyes pőrekocsin mutassam be, igy ezt egy SSyms nehézterkocsin tudtam lefotózni. Mivel nem vagyok harci jármű szakértő, így elkezdtem túrni a világhálót...

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy napjainkban rendszeresített páncélozott szállító jármű sokkal nagyobb mint a II.VH. rettegett páncélosa a "Tigris" a Pz VI. Az igaz, hogy csak 80 centiméterrel keskenyebb a harckocsitól a BTR, melynek szállításához külön lánctalpat használtak. A hasonlított jármű a Minitanks 1:87 kivitelű PzVI modelljárműve volt. A mostani "modern" harci jármű mellett ez egy megdöbbentően kis jármű volt. Azt hiszem, mindent a helyén és korában kell kezelni... 

BR 104 sorozatú (E 04) gyorsvonati villamos mozdony

 1931-ben a DR megbízásából fejlesztette ki és 1935-ig 23 darab jármű készült. A kiírás egy 600 tonna tömegű szerelvényt 110 km/h sebességgel történő villamoshajtású vonatójárműre szólt. A forgalomba álló  1'Co1' tengelyelrendezésű mozdonyok, 15 KV 16,2/3 Hz felsővezetéki energia ellátással, 2010 KW teljesítménnyel vontatták szerelvényeiket. A teljesítményszabályzást a főtranszformátor szekunder oldalán kialakított 15 fokozatú kapcsolóval oldották meg.  Érdekesség, egy 1933-as futópróba alkalmával  egy 309 tonnás szerelvénnyel az E 04 09 pályaszámú mozdony elérte a 151,5 km/h sebességét, így a további járművek engedélyezett sebességét felemelték 130 Km/h-ra. A második világháború után a DR és DB is használta őket, egészen 1982-ig.  Valószínűsíthető, hogy ezen hajtásrendszert alkalmazták a többi ismert nagyvasúti villamos járművön is.... Mellesleg érdekes, hogy a V43-as villamozmozdonyhoz ezt a fokozatkapcsolós szabákyzási rendszert adták el nekünk, igaz 1963-ban...., a vonatotómotorok felé egyenirányítva. 

A gyűjteménybe kerülő Roco 04144 S katalógusszámú modell a DB 104 020-3 pályaszámon a második világháború utáni állapotot mutatja be. A Roco ezt a modellváltozatot 1978-1980-ig gyártotta, szóval egy több mint 30 éves modellt mutatok be. A modell hihetetlenül részletes, főleg a korszakot figyelembevéve amikor készült, a hajtás rendszere, mind  a külső kivitelezése messze meghaladta a korát. Az áramszedők és a tetőporcelánok is hozzák a 1930-as évek hangulatát, a jármű marokcsapágyairól és az egyéb "talán" homokoló meghajtásokról nem is beszélve. A modell még izzós kivitelű, nincs váltófény, csak a menetiránynak megfelelő világítás, az sem életszerű.  Mellesleg érdekes hogy egy relatíve kis sorozatú mozdony ennyire megmozgatta a modellgyártók fantáziáját, 1:87 méretarányban a Marklin 1978-2007 között különböző kivitelben gyártotta, több pályaszámmal, színtervvel, a Piko 2002-2018 között, a Trix is kiadta kék szürke kivitelben illetve egy kevésbé ismert gyártó a Merker und Fischer is több változatot is is megjelenített. 

FS 880 sorozatszámú mellékvonali gőzmozdonya

 A Breda milánói mozdonygyár 1916-22 között 60 darab szertartályos gőzmozdonyt gyártott az olasz vasutak síkvidéki mellékvonalaira. Az 1'C tengelyelrendezésű mozdony össztömege 51,7 tonna volt, megengedett legnagyobb sebessége 75 km/h volt. A szerkezeti érdekessége a szintén Olaszországban kifejlesztett, Carello Italiano (olasz forgóváz) mely abban különbözik a Krauss-Helmholtz kiviteltől, hogy a vonórúd forgóvázként van kialakítva, melyet a kerékpáron lévő rugók támasztanak meg. A túlhevítős sorozat annyira sikeres volt, hogy további 28 mozdonyt gyártottak 1931-33 között. Pályafutásukat 1980-as évek közepén fejezték be, de 18 mozdonyt továbbra is üzemben tartottak. 

A modell a Roco 43325 katalógusszámú modellje, rendkívül finom mozgással, aprólékos részletességgel kidolgozva. A gyártó ezt a sorozatszámot több pályaszámmal, kivitellel is kiadta, illetve egy olasz kisszériás cég magából a Roco mozdonyból készített több változatot.