Felnőttkorom hajnalán egy zeneszám nagyon beívódott a lelkembe: "Álmodtam egy világot magamnak". Akkoriban a nyolcvanas évek derekán a szülők eljártak dolgozni. Mi gyermekek az iskolába. Nyílván való, utáltuk, az iskolaköppenyt, a kötelező internacionalista ünnepeket, csak most tűnik ki a szó "cionista" ünnepeket. A felnőttek még ismeretlenül is neveltek minket, vigyáztak ránk. A szülők, nagyszülők sokat meséltek a háború, vagy 56 veszteségeiről. Építették az országot, -nekünk-, abból amiből lehetett, teremtettek egy jobb jövőt. A házak még sajgó sebként tekintettek a falukat borító lövésnyomokra, sokuknak kormos bevonat adta nem méltó díszítést. Kijártunk a temetőkbe, gyászolni hazánkat védő katonákat, vagy forradalmárokat. Nem volt minden boltban Téliszalámi, vagy gépsonka, igen, jelesebb ünnepek előtt sorba kellett állni a kenyérért. A tejet jegyre árulták, piros vagy kék kupakolással. Nyilván való volt lázadtunk, a cenzúra ellen mely sújtotta az irodalmat, a filmművészetet. Többet jobbat akartunk. Adidas cipóre vágytunk és nyugati famernadrágra. Aztán engedett a politika, egyre több választék jelent meg a zenepiacon, egyre szókimondókkabb lettek az előadók. "István a királynál az ország letérdelt, azt hittük itt a szabadság, a béke. Aztán volt egy rövid pihenő. Majd megindult a népvándorlás, nem is láttuk, az állami propaganda elhitette velünk nincs bevándolrás. Hittük is egészen addig míg a Garay tér 16 szám alá be nem költözött az első néger. Aztán a mellette lévő lakásba beköltözött még két néget. Magyarul nem tudnak, még köszönni sem. Nem veszik a fáradtságot, hogy az ország nyelvét alapon megtanulják. Nagyanyáink, nagyapáink ezeknek építették a várost vagy nekünk. Nem kell Black Lives Matter. Mi nem tettünk semmit amért szégellnünk kellene magunkat. "Azért vigyorogva éztem, ahogy a lomtalanításból eltulajdonított lomokat cipelték fel. Azt hittem kunyhót építenek a szoba közepén :-)
2024. november 22., péntek
Miért nem szeretem a kutyákat.....
Nos a cím megtévesztő lehet, mert elég sarkallatos. Valójában az érzéseket nem szeretem melyet ezek a négylábú szőrdízelek indikálnak embertársaimban. Szerencsétlen blökikkel nincs valószínűleg semmi bajom, hiszen az evolúció, domesztifikáció révén váltak ilyen alázatos, szolgalelkű, szőrpamacsokká. Talán ez az írás sem született volna meg, ha nincs a mai pénteki este. Felhívtam barátomat, akit nagyra értékelek, bölcs, sokat látott, mélyen gondolkozó embernek ismertem meg, ráadásul kiváló kapcsolatot ápoltunk egymással, amíg.... Meg nem jelent az eb. Azóta nem igazán tudok vele minőségi időt eltölteni, mert sietnie kell haza, ma estére oda jutottunk, se telefon, se üzenet, ráadásul az ajtóc sengő sem szólalt meg. Mert gondolom sietett haza.....
Az első meghatározó élményem az 1980-as évek közepén születhetett. Akkoriban motoroztam, bálványoztam az MZ ETZ-250-st. Pucolgattam, ragyogjon, csillogjon. Az ablakon nézelődem kifelé, amikor megláttam egy idős banyát, aki egy mortadella szerű jószágot vonszolt maga után. A mortadella hirtelen ötlettől vezérelve levizelte a gyönyörű motorom első kerekét, talán a nénike még meg is dicsérte érte. Az adrenalin felszökött az egekbe, lerohantam a lépcsőházban és még láttam, hogy a kedves kedélyes páros a Garay tér egyik házának kapualjába sorjáz szépen be. Követtem az elkövetőket, aztán felfedeztem, hogy az első emeletig sikerült feljutniuk, majd a második ajtón szépen bevonultak. Nekem sem kellett több szépen felsétáltam az emeletre, majd megálltam a második ajtónál, lehúztam a farmernadrágom sliccét és elegánsan telibe vizeltem a lakás ajtaját. A banya valószínűleg észrevette valaki áll az ajtó előtt és kinyitotta. Így az előszobába is jutott a permetből. Természetesen méltatlankodi kezdett, huligánozott, miegyéb. Miután elszavalta a triádáját, közöltem vele a tényeket. Miszerint: -Ha még egyszer lehugyozza az ebe a motoromat akkot mást is fog találni az ajtaja előtt. Esetleg motoroscsizmával vesekezelést kap a mortadella....."
A második epizód. Leszerelés után összeismerkedtem egy solymári lánnyal. Volt neki egy fekete valamije amely gyakran ugatott. Egyszer úgy hozta a sors, hogy a lánka egyedül volt otthon én pedig éppen meglátogattam. Így aztán hirtelen a lányka szobájában találtuk magunkat, ő alul, és felül, ahogy isten megteremtett minket, és az ősi kalibráló módszerrel igyekeztünk sajátságos nemi jellegeinket ellenőrzni. Épp a technológia végén jártunk amikor érzékeltem, hogy valaki nyalogatja a zacskómat, az nem mondaám hogy rossz volt, sőt.... Azonban hátrafordulván láttam, hogy az elkövető sok fehér hegyes fogacskákkal rendelkezik, bepánikoltam és a kis fekete szőrös dögöt kivágtam a nyitott ablakon. Mire a lányka kipattant alólam: - Úr Isten, ellpoják a kertből.... Én meg csak ott álltam négykézláb...... Hát mondanom sem kell a románcnak vége lett.