Hívő lélekként tudom, Isten nem teremtett rosszat, sem Sátánt.
Az ördögök vezérét mi magunk teremtettük, mert vágytunk a rosszra, sőt imádtuk, nem megbocsátást gyakoroltunk, hanem gyűlölettől fröcsögve büntetésért folyamodtunk. Élveztük az arénakban kiontott vér látványát, ünnepeltük a gyilkost, csodáltuk őt, mint igazságtevőt, Feledve a tanítást "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." Jöttek a bosszúálló filmek, és mi élveztük a gyilkolást az igazságtevést. Csodáltuk ezeket a hősöket, feledve az intelmet, elmerültünk az igazságtételben....
Ma reggel, némi égi háború dúlt Budapest felett, az Ékes Úr szorgalmasan szórta villámait, majd azok dörgedelmére alapozva próbálta ezt a népet, jobb útra terelni... Azonban ebben a kis országban többen etetik a gonoszt, hogy növekedjen, zúzzon szét minden jót... Háborúra ébredtem, a százéves bérház falai megremegtek az ütközet hevében, fáztam. Tudtam ez a sötét úr jelenlétét sejteti, melyet magam belső világával idéztem meg... Az ablak alatt feküdt Kedvesem, olyan villámló tekintettel, amire csak akkor képes, ha haragszik rám... Reggeli hagymázas gondolataim között szerepelt összes tegnap esti "bűnöm" nem ürítettem ki a hamutartót, az ételmaradékot ott hagytam a dohányzó asztalon, tegnap késő este mikor nyugovóra tértem, ledobtam az alsóneműmet.... Aztán rájöttem, nem a Kedvesem, hanem egy alsó világból származó lény van a szobámban....
-Miért szerettek ennyire félni? Pedig minden Isteni tulajdonsággal rendelkeztek? Miért van a bűntudat, a rettegés, kódolva bennetek?-
Fázósan kuporodtam össze a takaró alatt, csontomig hatolt a hideg, a félelem.
-Mert így neveltek minket, félni mindentől, rettegni a változástól, elfogadni a felsőbb hatalmak döntéseit, még akkor is ha érezzük, hogy nem jó... - Nyöszörögtem.... Miközben lázasan töprengtem a kérdések valódiságáról... Tagadva azokat, mert szeretnék boldogan, szabadságban élni, félelem nélkül...
-Na akkor ma megmutatom a hatalmamat... - Széles mosollyal eltűnt a látomás.
A reggel esemény mentesen telt, nézegettem az üzeneteket, múlott a félelmem. Majd a Kedvesem telefonhívása kiverte a biztosítékot... Annyira személytelen volt, annyira megbántott, hogy az energia szintem az átlagos alá esett jóval.... Talán nem is azzal az emberi lénnyel beszélgettem aki szeret engem, én pedig viszont szeretem őt. Talán egy idegennel, aki megtudta fertőzni a napom...
Innét már nem volt visszaút,vírusos hírek, maszkot ellenző, illetve pártoló összecsapások. Politikai anomáliák nyomtak egyre lejjebb.
Ráadásul a cigi, aminek rabja vagyok, noha minden ellenvéleménnyel egyetértek, nyomult a reggelen. Szerintem egy cefrétől betépett hörcsög energia szintjén lődörögtem a lakásban. Tudtam el kell mennem a gyógyszerekért a patikába, így összekaptam magam, elindultam. Az állatkereskedésben a hörcsögök, szundikáltak, így egy darab degutól ki észtvesztve kapart, próbáltam energiát nyerni, de ő csak a terrárium üvegfalát igyekezett átlyukasztani, így szemkontaktust nem sikerült teremteni vele. Patika, gyógyó átvétel, szokásos procedúra.... Mellettem egy pocakos apuka éppen a "dínós" vitaminokra tette le voksát, utódjai egészséges állapotának megőrzése érdekében... Majd sietve távozott, erre én megkérdeztem az eladót:
-Tudják a vevők, hogy a dínók kihaltak? Így elég vicces ilyen külsejű vitamint árulni....-
Abban a pillanatban megjelent egy ködös lény és súgott a patikusnak:
-Mi a baj ezzel, a gyerekek szeretik a dínókat.....
Jó a marketing.... 30 millió évvel ez előtt a vesztükbe rohanó lények formáival etetik a gyermekeinket.
Aztán tovább ballagtam a Sparban sült csirkeszárnyat vásároltam. Majd beálltam a sorba, az egyetlen működő pénztár előtt... Közben némi atrocitás a hátam mögött, egy ifjú titán leányzó, rendre utasított egy idős hölgyet, mert ő már itt állt, csak valamiért még elszaladt. Mivel az idős hölggyel egyszerre érkeztünk a véletlenül működő pénztárhoz, lehet hogy velem is kezdeni akart valamit az értelmiséginek látszó hölgyike, de az őrmester szolgálatban tekintet megakadályozta.
A pénztárban egy elég morózus nénike ült, a köszönésemet fogadta, hála az intenzív képzésnek, de a jókívánságaimat : -Szép napot, köszönöm a kiszolgálást, milyen kedves tetszik lenni, viszont látásra... Már egy másik program felülírta....
Szóval ilyen a világ amikor a gonosz megszállja.... folytatása következik.
