Ma nagy traumán estem át, imádom a lányomat, mindent megtennék érte, akár egy "Zöld Sapkás" alakulatot is akcióképtelenné tennék....
A történet mélyebb gyökerekre nyúlik vissza, a mocsár feneketlen bendőjét felkavarva. Gyermekeim édesanyja, minden élő nem emberi lénytől írtózott. Kisebb háború után foglalta el helyét a terráriumban Claudius a dzsungáriai törpehörcsög, mely a családi békét nem bomlasztván, tengette napjait, sőt még az éltesebb női lény is néha táplálta. Volt állat, de mégse... mert mozgása a lakóingatlanon belül le volt korlátozva. Igaz néha napján, szigorú felügyelet mellett részt vehetett némi kaland turizmusban, ez hol a gombfoci pályán történt, hol a vasútmodell terepasztalon, hol imádta a kis rágcsáló az alagutakat. Héha félórás rábeszélés, mag szórás után volt hajlandó elhagyni a biztonságos fedzéket.
Szóval egy rendkívül kényes egyensúly jött létre... Húsvétkor a nyúltenyésztő ismerőstől érkeztek a kamasz nyulak, akik már képessek voltak, vagy legalábbis látszódtak saját biztonságuk megóvására. Ami azonban nem sikerült mindig... szerencsére a nyúlfiak a lendkerekes felhúzást, vagy az anatómiami ismerkedést túl élték... nyuszi szeme csecsebogyó.... Ám ez mind kevés volt...
A lányom felnőtt kora hajnalán valami koszlott ebet fogadott be merő szeretetből. Még értékeltem is a humanitárius, vagy latinosan ha már elegánsak akarunk lenni animalis amans lett csak mert szeretem. A kutya a minden....
Talán nincs is rá szó, vagy kiterjesztés. Napjainkban megőrültek az emberek a kutyákért. Mint a "Szárnyas Fejvadászban", állat kell, mert emberi társunk nem ad elég impulzust a világ elviseléséhez. Kicsi, nagy szőrös dögöket sétáltó emberek lepték el a köztereinket, vannak akik összeszedik a az ebtrtás végeredményét, de vannak, és ők vannak többségben akik nem. Kutyaszaros, vizeletes az utca, melyet az én adóforintjaimból tartanak fent. Nincs ebadó, mint a sokak által istenített Bécsben, itt csak szar és kutyahugy van....
Megértem a magányos lelkeket, mert kell egy társ. Azonban a párkapcsoltban élő, szeretett embertársaimnak miért van szükségük erre a pótlékra? Sejtem, mert tőlük függ, pont mint a hörcsög. Uralkodhatnak rajtuk, kivetüléseiket rá tudjá vetíteni egy ártatlan lényre. Mely nem tud tiltakozni...
Régen az eb a nyájak őrzője volt, társa nem pótléka a világnak. Emberek házörzőnek, terelőnek, juhászkutyának tartották az ebeket. Rendjén is volt. Napjainkban mivé korcsosítottuk le ezeket a csodás lényeket.....
Szóval, lánykám beszerzett egy ebet, Olyan autóba szeretné szállítani, melyben magam részéről nem szeretném a ha egy kutya lihegné össze.... Mert mint ragadozó büdös a lehellete. Mert sok évig fizettük ki ezt a kis autót. Mellesleg ez az autó tiszta.....
Mégsem tudta figyelembe venni kérésemet, mely szerint ebben az autóban nem szállítható eb. Mert nem akarom. A lányomat imádom, mindent megtennék érte. Tudta, ezzel élt vissza. Hitemet, választásaimat megtagadva a kutya utazott.
Szomorú voltam, mert a szeretetem erősebb mint az elhatározásom... Aztán pár nappal később azon lamentáltam, a kérésem miért nem elég erős, hogy tiszteletben tartsa. Mert én jobban szeretem őt, ő meg jobban szereti a kutyáját mint nemző apját? Erre a meglátásra jutottam. Azonban győztem! Mert az én szeretetem a legyőzte a büdös vakarék ebét, mert én a lányomat szerettem.
Undorodom ettől az ebtartó társadalomtól, ahol az ebek nem munkára valók, hanem csak valami pótléknak vanna. Bántottam lányom választottját, az ő harmonikus párkapcsolatukba minek egy blöki? Miért kell "harmadiknak"... Láttam ő már nem az a generáció aki helyén kezeli a kutyatartást. Bejön a házba, sőt az ágyban alszik. Nekem ilyenkor háborog a gyomrom, akár a gyermeknevelésnek az elfajzottsága láttán.
Valószínű soha sem értem meg ezt a szimbiózist, melyet a modern kor hívott elő, a kutyaszaros, összevizet utcákat járva, értéktelenül. Magam sem veszek körfűrész, mert nincs rá szükségem. Ám ezeknek az emberi lényeknek, szerető társuk melllett van valaire szükségük. Soha nem fogom megérteni.
Így aztán erősödik bennem az ebgyűlölet, azért imádkozom, hogy legalább annyi ebadót fizessenek mint Bécs belvárosában, (évente 2400 EUR). Hátha valamelyik kormány rájön, ez nem kis bevételt jelent. Addig meg nézem az autóm levizelt kerekét, és ha kiszállok belőle akkor keresem a kutyaszartalan területet. Mert ők szeretik őket....
Soraimat a Korán szavaival zárom:
"Akkor lesz a világvége, ha sivatagi pásztorok tornyokat emelnek, Az emberek pedig jobban fogják szeretni a kutyáikat, mint saját gyermekeiket..."
