életünk érzelmei 18. Mínusz 5. nap a 14-ből

Ma reggel egymás mellett ébredtünk, a reggelit úgy döntöttünk, hogy nem otthon fogjuk elfogyasztani... Elmentem bevásárolni az ebédhez valókat, majd találkoztunk és elmentünk "sonkástoast-ot" enni, közben csacsogtunk, nagyon jó hangulatban kezdődött a reggel.
-Peti ügyet is talán sikerült lezárnia, ám én azt hiszem nem fogja ilyen könnyedén feladni. "KicsiCsodának" megint volt egy bölcs mondása az üggyel kapcsolatban... -Mi a helyünkön vagyunk, és ő is meg kell hogy találja a helyét.... Nagyon szeretném, ha kapcsolatunk rendeződne, és meg tudnák tartani a barátságot, ahogy ez nekem is sikerült első komoly kapcsolatommal.
Megcsináltuk az ebédet, és egy nyugis délutánt töltöttünk el....
Azért édes volt ahogy heccelt, mert ma egy bálba megy, és milyen csinos lesz ott... :-) Tudom milyen jól fog kinézni, és mennyi pasi fogja legeltetni a szemét rajta, és ő büszke lesz önmagára, és én is az vagyok rá, hogy így tud megjelenni :-) Van bennem egy természetes féltékenység, de bízom benne! Érezem, hogy mennyire szeret!

Készülök a négynapos útra, Bécs-Belgrád-Bécs-Budapest, kíváncsi vagyok milyen lesz, a lelkem rendben van, inkább szakmailag izgulok... Jó, hogy vannak ilyen új utak, amelyek megint érdekességet hoznak az életbe...
Persze azért hiányozni fog nagyon "KicsiCsoda", de hát ez természetes.... Három nap múlva újra együtt leszünk, és az "csak" három éjszaka. Sokat fogok gondolni rá.
Szeretlek! Nyussz! Pussz!

életünk érzelmei 17. Mínusz 6. nap a 14-ből

Reggel relatíve korán keltünk, megreggeliztünk, aztán átmentünk Csákvárra az édesanyjához... Azt hiszem nagy kellett ez a találkozás mindhármónknak... óvatosan indult a kommunikáció, ám aztán egészen jó hangulatú beszélgetés, eszegetés, iszogatás lett belőle...
Aranyos a szituáció, ahogy "KicsiCsoda" igyekszik mindkét felet megértően kezelni, de azt hiszem mi ketten is rájöttünk mivel tudunk neki segíteni...
A hazaút nem sikerült a legjobban, még saját feszültségeinket dolgoztuk fel, voltak szikrák kettőnk között. Aztán azt hiszem neki sikerült megoldania a helyzetet, felismerve, hogy megint játszmákat kezdünk  egymással...  Hát ezt a témát rövidre sikerült zárni :-)
Mindketten hazamentünk, és egy órás ráhangolódás után egy csodálatos estét töltöttünk együtt, mintha nagyon sok fal leomlott volna ez alatt a rövid utazás után... mely csak kilométerben volt rövid, de belső értékekben fényéveket haladtunk előre....

Érzések:
-Hullámzó volt a délelőtt, kaptunk (én legalábbis kaptam) hideget és meleget egyaránt, de köszönöm a kellő bölcsességet, hogy nem reagáltam le....
-Természetesen Peti megint feltűnt egy jelenet kedvéért a történetben, és azt hiszem csak nekem nem voltak ellenérzéseim. Megértettem őt, ismét sok mindenben magamra ismertem, ugyan azt a mintát igyekeztünk mindketten követni. Erőszakosság, hódítás... kedves rámenősség.
-Nagyon köszönöm "KicsiCsodának" hogy őszinte volt, ebben nagy erőt és bizalmat érzek...

életünk érzelmei 16. Mínusz 7. nap a 14-ből

Nehezen engedett ki az ágy ma reggel, de indul a vonat és nekem menni kell... Haza! A visszaúton voltak folyamatosan vendégek, éppen hogy csak végeztem a hivatalos papírmunkával.
Nagyon varázslatos volt "KicsiCsoda" telefonja éppen a határlépés után. Köszönöm! Szép volt a napfelkelte

Főleg a te álmoska hangoddal. Száron újra integettem neked, de SMS-t nem írtam, mert onnét csak Kelenföldön állunk meg, és arra kevés lett volna az idő:-) Szeretlek!

Érzelmek:
Ma jól éreztem magam, és abszolút pozitívan éltem megak a hazautat, szétosztottam a maradék szaloncukrot - sokan meglepődtek, de tetszett...
Szeretem ezt az életet, de hozzá kell még szoknom a buktatóihoz... elengedés és elfogadás, ezek a varázsszavak, sok mindenre érthetőek...
Szerettem volna saját önzőségem tudatában "KicsiCsoda" ha egy teljes napot kapok tőled, ám megértem hogy ez most nem volt megoldható, és ígéreteket tettél, amelyeket nem illik módosítani. Vágytam rá, hogy ma este lássalak, ilyen a szerelmes szív... önző és reménykedő. Viszont megértelek! Nem akarok semmilyen rossz érzést kelteni benned! Neked már két családod is van....
Ez csak az én gondom, hogy nekem egy sincs, de lesz! Létrehozom(zuk) és csodás napokat fogunk megélni, és sokfelé járunk ünnepelni, és adjuk át a szeretetünket, mert annyi lesz...
Hiszek a jövőben és a boldogságban.
Szeretlek!

Hát aztán a délután érdekesen alakult, rájöttem ha meg sem próbálom akkor várhatom a sültgalambot... Szóval felhívtam és megkérdeztem, zavarná-e, hogyha leutaznék utána... Már(i) ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez....
Továbbgondolva a dolgot, nem vagyunk bűnözők sem tévelygő lelkek, hanem egymásra találó emberpár, aki végre tényleg leteszi a voksát egymás mellé....
Szóval a válasz elég sok feszültségtől teli: igen -volt :-)
Busz... utazás, ölelés....
Egy együtt töltött karácsony :-) A csodák karácsonya...
Átbeszélgetett éjszaka... :-)
Köszönöm mindenkinek :-)

életünk érzelmei 15. Mínusz 8. nap a 14-ből

Hát elérkezett karácsony... Még nem tudom milyen lesz... Eddig rendben van, ha másra nem volt jó arra biztosan, hogy rendet teremtettem a szobában :-) Reggel óta meg sem álltam. Közben Zsédát hallgatok, "KicsiCsodának" is biztosan tetszene...
Jó volt hallani a hangját a telefonon keresztül. Aranyos volt, elmesélte mit álmodott...
 Déltájban megjöttek a csemeték, beszélgettünk, majd elfogyasztottuk az ünnepi ebédet. Nem sikerült igazán karácsonyi hangulatot teremteni. Az egyetlen egy jópofa esemény volt, húztunk tarot kártyát, és kicsit felvillanyozta a kedélyeket....
Aztán összekaptam magam, és elindultam.... vonatozni.

Az út első fele még elment, aztán a másodiknál azért megtalált a depi... ( Pedig úgy mentem neki az útnak, ez csak egy nap mint a többi és nem érdemes másként gondolni rá. ) Konkrétan a kalauzokon kívül senki sem nyitotta rám az ajtót, a bevételt is az egyik kalauzhölgy mentette meg, határ előtt, mert vett egy chip-set, mondván neki hajnal négykor telik le a szolgálata.
Na az érzések....
Csináltunk a Csanáddal kis karácsonyfát nekem az útra, felállítottam egy szép asztaldísz társaságában, egy "türkiz" gyertyával :-) pár dísz és szaloncukor adta a dekorációt... Elégedetten szemléltem kis magányos ünnepségemet... még az öröm is átjárt. Csacska SMS-ket küldözgettem "KicsiCsodának", még integettem is Szár magasságában Neki, reméltem megérinti. Csorna környékén a Hold követte a vonatot, játszott még nagyon vékony volt, de már a növekvés ígéretét hordozta. A vasút melletti kis vizekben sokszor visszatükröződött, mintha csak az mondaná a te vágyaid is így tükröződnek vissza néha....
Aztán megláttam az arcomat az ablakban... tükör... neked, először még mosolyogtam, de egyre jobban bosszantott saját arcom, nem volt mellette senki..... Kerestem a másik arcot, akire a legjobban vágytam hogy visszatükröződjön az enyém mellett. Vártam hívását, de tudtam ő most régen áhított családi karácsonyát tölti, azokkal akikkel éveken keresztül nem tudta megélni igazán ezt az ünnepet. Irigyeltem érte (jó értelemben, - az én családom nem volt olyan ünneplős, ezért is örültem a náluk töltött csodálatos karácsonyoknak, olyan volt minta nekem is lenne normális családom, apró csacska ajándékokkal, nem több ezer forintos használhatatlan szörnyekkel ), szerettem volna mellette állni és a kezét fogni (tudom, hogy ez nem az a pillanat volt, érzem is és értem is), csak úgy mégis...
Aztán megcsörrent a telefon, és élményekkel teli, szeretettel feltöltekezett hangja elvarázsolt - nagyon köszönöm ezt a hívást-, csacsogott mint a nyári csermely, és én szívtam magamba a szeretetét mint a szivacs... Mikor mondta, hogy mennek át édesanyjával Gántra az esti misére, összeszorult a szívem, hányszor szerettem volna elmenni az éjféli nagymisére, de soha nem említettem neki...
Hívása után feltöltődtem, és euforikus hangulatban osztottam szét a szaloncukrot az utasoknak, konkrétan 12-nek...
Aztán a magyar falvak sötétsége után, az osztrák települések fényárja a karácsony várásának fényei, az a melegséget árasztó ablakok mögött mozgó alakok, majd Graz néptelen utcái leszívták minden optimizmusomat, ráadásul a hotelben úgy néztek rám a recepciósok (egyébként mindig csak egy van belőlük...?? :-) ) mintha marslakót látnának, szerintem rajtuk kívül én voltam az egyedüli szállóvendég, ezt igazolta a lift is amely 05.40-kor mikor elhagytam ma reggel a szobát... még mindig a másodikon állt. Aztán megláttam ezt a lelketlen szobát, és minden erőm elhagyott....
A második hívásodat nagyon köszönöm "KicsiCsoda" annyira szép dolgokat mondtál, annyira megerősítettél, hogy újra tudtam örülni az életnek, a létezésnek, a szeretetednek.... Nagyon boldoggá tettél....
Csináltam még neked egy képet... aztán úgy aludtam mint a medve, a jelen évszaknak megfelelően.    

életünk érzelmei 14/2. Mínusz 7. nap a 14-ből

Mai nap nem publikus része, csak neked, "KicsiCsodám"
Nem tudom miken mész keresztül, milyen benyomások érnek, milyen külső hatások érnek, de Te majd eldöntöd mit kezdesz ezekkel... Én csak támogatni tudlak...

Ma tiszta mosoly volt az arcom... a rózsák még mindig teljes pompájukban virágoztak, sőt kinyíltak, annyiszor rájuk néztem kezelés közben...

A filozófikus része:

Felmerült bennem Petivel való kapcsolatod... és rájöttem teljesen megértem. Azt hiszem soha nem fog eltűnni az életedből... Nem is lenne fer. Ahogy nekem Ágota sem... Egy nagyszerű korszakban találkoztunk velük.... A fiatalság pillanataiban..
Természetes, hogy visszanyúlunk ezekhez a benyomásokhoz, amikor talajt vesztünk, elveszünk. Neked is szerencséd van, nem is tudod mennyi... Petivel.
Szerettem volna (most már) ha meg tudsz mártózni vele a pillanatokban, amit olvastam a szemeteszsákban, -Felvillanyoz a közelsége...
Megértelek, főleg ha visszatekintek önmagamat sajnáló, lényre. Amelyet csak magamnak köszönhetek, hiszen miket tagadtam meg tőled... de megértettem.....
Fontos a számunkra, hogy legyenek kapaszkodók!
A te számodra nem olyan sikeresen alakultak az események, pedig jó lett volna egy "régi" barát aki nem csak saját vágyait szeretné kitölteni.... hanem aki lelkileg is melléd áll! Csak mint támasz... Ám megértem őt, én sem cselekedtem volna másképp én is férfi vagyok... és azt hiszem akkor tudok a legjobban segíteni ha bizonyítok a szexualitás terén....
Ám már nem így van, nem véletlenül húztad Te is ezt a kártyát, és én is....
Csak saját magunknak kell megoldanunk a problémáinkat.... Gátlásainkat.
Tudom leírtam már de még ezerszer szeretném leírni... csak neked,és az  egész világnak!
Kellesz nekem! Anyává! Házastárssá! szeretnélek tenni minden amit eddig tagadtam...

életünk érzelmei 14. Mínusz 7. nap a 14-ből

Rájöttem, este nem szabad blogot írnom, olyankor mindig melankolikus hangulatban fogalmazok... Pont ma mondtam édesanyámnak, amikor hazaszaladtam, és ő valamilyen szarkasztikus megjegyzést tett, hogy épp csak leraktam a csomagomat, és már rohanok is tovább tevékenységemre:
-Szeretem a pörgős életet...
Feltámadtam, nem tudom hány éve tartott a "csipkerózsika" álmom. A békés lenyugodott, arcán boldog mosollyal kezelő világból is felébredtem... Nem, most is szeretek segíteni az embereknek, de tetszik, hogy kimegyek hozzájuk, és utazom, nem a kezelőben várom, hogy jöjjenek! Persze azt is fel kell vállalni, hiszen van akinél nem lehet megoldani a kezeléseket, és kell hozza a hely...
Életenergiák feszülnek bennem, tenni vágyás....
Köszönöm neked "KicsiCsoda"! Ha nincs 1204 akkor még most is ott vagyok lent!
Köszönöm magamnak, és az Égieknek, és "Türkiznek" is a kapott segítséget....
Átjárnak az életenergiák.... csodálatos!
Köszönöm a mai telefont "Kedvesem"!

Délelőtt az egyik páciens aki részt vett a közös meditáción, mondott valamit amit nagyon köszönök, de illő szerénységgel szeretném fogadni:
-Azt mondta, hogy megdöbbentő volt a pénteki meditáció.... megérkeztem, és a meditációt tartó mestert agyon nyomtam... mivel ő több mindenkit ismert aki részt vett a meditáción, és beszélt erről velük, és többen is megerősítették. Egy részről igyekeztem a meditáción a háttérbe vonulni, egyrészről viszont nagyon jól esett. Én tudom mekkora utat tettem meg az elmúlt két hétben... egy fénysebességgel haladó űrhajót kaptam.... köszönöm! Annyira jó így!

Na, maradjunk az eseményeknél....
Szóval délelőtt kezeltem... majd az egyik páciensem, az édesanyának szárító tálcát szeretett volna vásárolni... Elintéztem apró dolgaimat, Aztán elmentünk megszerezni az ajándékot! Tündér volt, a második boltban rá leltünk arra amit ő keresett... aztán jött velem. Csavarogtunk, beszélgettünk... ő egy fiatal ember annyi idős mint a lányom... Hát ebből is kaptam tanítást...
Vettem szép új gyertyákat... pólókat... Szaloncukrot a holnapi Szent Estéhez.... nagyon sok erőm van hozzá... nem magányos lesz, csak feladat!
Elhoztam "Olgától" a nadrágjaimat. Ma este még várom Csanádot, megcsőgörényezzük a lefolyót "Kis Kedves"-sel közös lakásunkban... Távozzon a szenny....
Szép az élet, és nagyon szeretem...

életünk érzelmei 13. Mínusz 8. nap a 14-ből

Hétfő!
Hát sejtettem, hogy ez lesz a legnehezebb nap a az elmúltak után!
Csodálatos reggelit töltöttünk együtt, nem minden súrlódás, de tetszett... erős akaratú lények lévén volt némi összekoccanás, de imádtam!
Egész délelőtt kezeltem, majd elmentem a "KicsiCsodáért" a tanfolyam elé...
Kiautóztunk a városból, nem minden konfliktus nélkül, karácsonyi vásárlás minden lázát mutatta magában a város.... ám kijutottunk...
Itt jött a tanmese.... Lehajtottunk az autópályáról...
Egy olyan útra, amely számomra eseménydús, és emlékezetes maradt....
Mennyi vágytól feltüzelve kerestünk egy mellékutat nem is olyan régen... és leltünk oltalmat légyottunkhoz védve az út forgalmától távol, a fák hűsében.... adva egymásnak csodát és gyönyört.
Ám erre ő nem emlékezett, csak arra hogy Petivel itt jártak és kanyarodtak el egy vacsorára, az Abaszkusz Hotellel szemben... Mondván ő: -Nyúl agy!-
Köszönöm a tanítást. Láttam régi pár hónappal ez előtti önmagam, aki teljesen meghasonult önmagával, elvesztette minden tartását, és eléggé kevéssé szerethető lényemet. Én sem magamat választottam volna akkoriban. Megértem őt. Tisztelem az őszinteségét, amely esetleg nem esett jól, ám pont ilyennek szeretem.

Aztán a kurta csókot a vasútállmáson... Visszahúzott nyelvel...
Már nem volt ott, csak fizikai testben, ment haza édesanyjához, ez lesz az első igazi karácsonyuk. Nagyon kívánom hogy boldogan éljék meg!

A vonat gyorsan jött, és sebesen haladt, akár a gondolatok.... Nem szabad teret engedi nekik, már tudom, csak meg kell mártózni az igazi érzelmekben, és elmerülni a pillanatban, élvezni azt... Az integetést az elhaladó autóból....
Aztán a telefonhívás, hogy megérkezett... Aranyos volt és persze racionális. Ha tudná mennyire érzi az autót, és milyen jól vezet, és mennyire bízom benne... persze ezek is érzések :-)
Szeretem! Nagyon!
Nem érdekel a múlt, én a jövőbe nézek...
Látok ott sok boldogságot, hitet, és reményt...
A érdekesség, ez már nem könyörgés... csak esély, egy lehetőség a távoli jövőben! Rajtunk múlik mit teszünk vele.
Magamra találtam, eltudom őt fogadni olyannak amilyen, és leszek hasznos ha ki kell vinni a piszkos tányért, vagy le kell vinni a szemetet... :-)
Tudom milyen lény ő.... nem  az volt ma sem az első kérése, hogy hiányzik-e.... hanem, hogy sikerült e lakás vizes problémáit megoldani.... ám én így szeretem a kis racionális világával együtt!
Köszönöm hogy vagy!
Ölellek!
Annyira szeretném, és szeretettem volna ha megosztod velem a gondolataidat! Segített volna...
Ám még most is segíthet....

A nap további része majdnem tökéletesen alakult, megkezeltem az egyik páciensemet az otthonában,   aztán hazafelé megvettem a Nutellát a srácoknak (nem 5 kilóst, csak 1 kilóst), aztán Csanád már várt itthon, és jó sokat fotóztunk a terepasztalon...

életünk érzelmei 11. Mínusz 6. nap a 14-ből

Hát ez egy érdekes nap volt. Mivel arra készültem, hogy " KicsiCsoda" kivárja a tizennégy napot erre a szombatra pasis napot terveztem.... Köszönet érte "KicsiCsodának" aki könnyedén fogta fel a dolgokat, mint általában.... -menj, mert szükségetek van egymásra.... Így Gábor barátommal nekivágtunk Szerbiának.... Egyetlen egy privát céllal... hogy RunPuch-ot szerezzünk be a szabadkai piacon... Ahogy, ezt a számítógépes  játékokban szokták mondani: - Küldetés teljesítve :-)
Estét ismét "KicsiCsodával" összebújva töltöttük, sajtos, kolbászos palacsintával, egymásban elmerülve...
Annyira szeretném neki megmagyarázni, és megértetni vele, hogy ami velünk történik az elmúlt időben sokkal érzelmibb mint testi...
Ám ő még ragaszkodik a fizikai síkhoz... Megértem őt... nekem nagyobb katarzis volt az elmúlt pár nap történése....
Nem tudom, hogy érti-e, érzi-e hogy azok után hogy egy másik férfi karjaiban láttam őt, még mindig ő mellett tudom letenni a voksomat, és őt szeretném ölelni, milyen változásokat hozott bennem létre.., korlátaival együtt....
Tudom mennyire szeret, érzem! Csodálatos lény ő!

Ráébresztett mennyire szeretem ezt az emberi lényt, hibáival együtt!
Mindent értek, a múltba való visszanyúlását, a biztos pont keresését... Igaza van! Én is így tettem volna a helyében.... csak én már leszámoltam a biztos pontokkal...
Nagyon szertetem a "KicsiCsodát" önmagáért.... és nem magamért....
Köszönöm, hogy ismerhetem!....

életünk érzelmei 10. Mínusz 5. nap a 14-ből

Ez a nap péntek! Csodálatos nap... együtt ébredünk,és együtt reggelizünk... majd kezelek, és végén ő folytat a pácienssel beszélgetést... tudom hogy most tanul, tanulok én is... Aztán elmegyünk a piacra, ahol megkapjuk együttlétünk külső örömeit... Csodák, és álmok... Ő megölel egy idős nénit, akitől vásárolni s zoktunk.... idős parasztasszony, de kedves... mint az én "Kedvesem".  Séta a ligetben, csoda fotók.... pillanatok, napsütés... decemberben ez ajándék.... Köszönöm! Megérdemeltük! Aztán palacsintát sütött miközben forrt a leves...A palacsinta után megmasszíroztam... De nem úgy mint régen, hanem mint egy érző csodálatos lényt... csak szeretetből... Amit persze elrontottam, hiszen férfiasságomat még mindig nem a helyén tudom kezelni....szerencsém, hogy ő sem a nőiességét... de ezt meg kell tanulnunk, együtt kezelni....
Ez egy más minőség ez már annyira az érzelmekről szól... igen, az elején tisztán szexuális volt a kapcsolatunk, jó volt vele, és neki jó volt velem... Ez tiszta rutin.... Szó szerint megmártóztunk egymásban....
Ám, ezt én elrontottam, főleg a legvégén, egy önmagát sajnáló, szánalmas lénnyé tettem magam, imádtam szenvedni.... nem csoda hogy a harmadik utat talált... én is megengedtem volna, hiszen ő öntudatos, szenvedésektől mentes igazi férfi volt... Nem egy balek mint én!
Ám ennek vége van... nem tudom kinek köszönhetem a segítséget, de felálltam, annyira, hogy tisztelem, és megértem amit tett, én is ezt tettem volna a helyében ha lett volna rá lehetőségem....
Ő egy férfira vágyott, én egy nőre... de ezt nem tudtuk megadni egymásnak akkor és ott...
Én már férfi vagyok, nem macsó, nem  Dom.... szeretek róla gondoskodni, és örömét keresni, mert jól esik.... nem alacsonyabbként, hanem csak óvó és szertető férfiként....
Aztán elmentünk egy meditációs estre, ami kellemes volt, és meglepetéseket okozott... Ám sok mindent tanultunk belőle....
Köszönöm ezt a napot "KicsiCsoda"....

életünk érzelmei 9. Mínusz 4. nap a 14-ből

Nagyon boldog voltam, a befutó az volt amire én szavaztam :-) A másik meglepetés inkább nekem volt ajándék.... Vacsorára tócsnit csináltam, de a "KicsiCsodának" ez annyira nem jött be..., semmi gond attól én még nagyon büszke voltam magamra...
Nagyon szép estét töltöttünk együtt!

Azt hiszem, lassan mind a ketten rájövünk, hogy "KicsiCsoda" választása nem a fellélegzés pillanata volt, hanem inkább az alámerülésé...
A gondolatokba, az érzelmekbe, a közös jövőbe elmerülő alámerülésé... ez nem olyan döntés, amelyet három nap alatt meg lehet hozni, ez a döntés hosszabb jövőnket változtatja meg, és köti össze. A jövőnket mely még homályos, noha ígéretekkel, közös csodákkal és terhekkel teli. Bocsánatot kérek tőle gondlatban, amiért rázúdítottam mindent amit kért.
Látom rajta, hogy megrettent. Kapunk mindketten hideget és meleget egyaránt. A döntést magunknak kell meghoznunk. Csodákat és poklokat kaphatunk. Tudom, hogy nem a döntés született meg, csak egy vágy... a döntés karácsony utánra várható mindkettőnktől... mert ez a 5 nap csak az elődöntő volt.
Szeretnék neki segíteni, hogy levetkőzze megfelelési kényszerét....
Nagyon szeretnék segíteni neki! Hogy a múlt árnyait sikeresen küzdje ler is, még akkor is ha ezeket az árnyakat én hoztam létre....
Köszönöm, az újabb lehetőséget, de már nem leszek rongy, csak öntudatos ember.... ha reggelit szeretnék készíteni neki akkor meg teszem...  Ha ölelésre vágyik akkor meg ölelem...

életünk érzelmei 8. Mínusz 3. nap a 14-ből

Délután miután befejeztem az írást, nem is sejtettem, hogy milyen folytatása lesz a mai napnak. Megérkezett a fiam, megebédeltünk, aztán beszélgettünk. Felfalta majdnem az összes mandarint, egészségére. Nem maradt sokáig, mert sietett haza tanulni, holnap témazárót írnak. Elkísértem egy darabon, majd beadtam a nadrágjaimat felvarratni a mit a cégtől kaptam. Alig akatettrta elvállalni a varrónő...
Aztán úgy gondoltam, hazamegyek, és játszom egyet a számítógéppel. Persze előtte ránéztem a facebookra. A "KicsiCsoda" tett fel magáról egy gyönyörű képet. Bájos mosollyal, új frizurával, igéző látvány volt! Természetesen nem bírtam ki.... és megosztottam az első szót ami eszembe jutott róla...
Aztán írt... Én is írtam... írtunk... Magamra találtam, és ő újra rám.
Felvettem a szmokingomat, -annyira örültem, hogy újra jó rám-. Jó érzés volt elegánsnak lenni,a régi slampos énemet elhagytam valahol Gyékényes környékén a vasútvonal mellett....
Elmentünk vacsorázni, összebújtunk, beszéltünk, beszéltünk, terveinkről vágyainkról...
Csoda történt. Azt hiszem számomra és az Ő számára is ez volt a legszebb karácsonyi ajándék.
Mosolyogva meséltem el neki a húsboltos hölgyek megjegyzését, arra reagálva, hogy miért nem járunk már ketten vásárolni, -majd jönnek még együtt...
Páciensem szavait is, hogy szerinte engem fog választani...

Csoda volt a reggel is, bevittem a munkahelyére, és sonkástoastot ettünk a gyorsétterem parkolójában,. Köszönöm Neked "KicsiCsoda"....

Ma jutott az eszembe, miközben megköszöntem a hölgyeknek a húsboltban a hitet, és a szeretetet.. Megérdemelték, sőt látták rajtam, hogy kész vagyok újra kezdeni...-igaz ezt csak ma mondták :-) Szóval az jutott az eszembe, három nap egy esztendő (tartja a magyar népmese) Majdnem meg volt a három nap, és azt hiszem a tegnapi beszélgetés alapján mindkettőnknek meg volt az esztendő is...

A mai nap csodákat tartogatott, "KicsiCsoda" a régi hévvel vetette bele a lakáskeresésbe magát, és én imádtam érte... Igen is kijár nekünk egy "luxus" lakás, nagy tetőterasszal, kétszemélyes fürdőkáddal, letettünk már annyit, hogy élvezzük...
Most nagyon izgatott vagyok, szereztem neki két meglepetést is, -na jó az egyik nekem is szól, de remélem tetszeni fog neki- a másik hétköznapibb praktikusabb.... izgatott vagyok vajon melyik lesz a befutó, ha este hazaérkezik :-)

életünk érzelmei 7. Mínusz 3. nap a 14-ből

A mai nap új gondolatokkal, és érzelmekkel ajándékozott meg. Persze tükrökkel együtt... tudatosult bennem, hogy a gyermekáldás megtagadásával mit tettem. Szörnyűséget, mindkettőnkkel, - tőle elvettem a lehetőséget a beteljesedéshez (persze ezt ügyesen logikai síkon, megmagyaráztam magamnak hogy a kezelésekből nem lehet biztos jövőt felépíteni...erre persze megkaptam az állandó és szerintem jól fizető állást a MÁV-nál, ezt sem vettem észre), és elvettem magamtól a férfiasságot. Megszüntettem a teremtő erőt, a magabiztosságot.... Sikerült kilépnem eunuch létemből, úja férfi lettem, büszke és öntudatos. Képessé váltam új életet adni, olyas valakinek aki erre vágyik, és elfogad engem... Ha nem Ő akkor más. Átjárt a teremtés hite, az életadás vágya..., hogy "KicsiCsoda" mit kezd ezzel az az ő dolga. Meneküljön a karrier, akár 2000 Eurós fizetés világába. Én ennél sokkal nehezebb utat tudok csak ajánlani.
Én csak a megbecsülés, a szeretet, elfogadás, értékét tudom beletenni ebbe a kapcsolatba. Nem könyörögve, mint eddig tettem, és nem megalázva amíg ő sky-polt, én készítettem a vacsorát.... (ezt is tudom miért kaptam) Mert a teremtés szolgálat, akár az étel elkészítése, vagy kedvesünk bogarainak elfogadása, vagy egy ing kivasalása, vagy egy gyermek tisztába tétele...
Mivel még az Ő lakásában kezelek, természetesen fizetek ezért. A reggeli kezeléskor észrevettem, hogy két rózsa amit még neki vettem, nagyon el van hervadva.... vizet nem cseréltek alattuk, szárukat vissza nem vágták... Nem éreztem semmit, csak tudatosult bennem... Mivel a következő kezelésem lakáson történt, visszafelé jövet betértem a virágboltba, és vettem új rózsákat, de már nem neki, hanem magamnak. Ráébredtem erre nekem van szükségem, visszavágtam a virágokat, vizet cseréltem a vázában... Majd a következő pácienst úgy sikerült kezelnem, hogyha ránékéztem az asztali csokorra, akkor az értem volt...
Azt hiszem, nagyon sokat köszönhetek neki, kétszeresen is férfivá tett! A kapcsolat alatt amit itt és most nem részleteznék (elég annyi, hogy szombati sétánk után oda súgta imádom a perverziódiat)....
A másik mostani állapotom, amelyben magam vagyok magam.... Én, én vagyok, és ő ő ennyi...
Köszönöm Neked, "KicsiCsoda" nem tudod mit tettél velem ezzel a 14 nappal! Kívánom, hogy te is így éld meg, és ne menekülj, nincs rá szükséget, nem kell megfelelned, sem nekem, sem a szüleidnek, sem a Petinek, csak magadnak...
Mész,, menj legyen... a te döntésed, nem lesz magány, fájdalom már a részemről, válassz! Válaszd azt amit a legjobbnak tartasz, ne az egyszerűt, a bonyolultat.... az lesz a szép :-)
Nagyon szeretlek, ez már nem könyörgés, láttalak idegen férfi ölelő karjaiban, letettem, csak te vagy nekem, MOST! Ha másképp gondolod, és " Peti még mindig felvillanyoz" akkor ő a Tied!Z Nem leszek Fantom, és csak annyi Zsolt Exit....
Honnét ezek a gondlatok... hát az étkezőkocsiról (télen korán sötétedik, és ilyenkor nem jó kinézni az ablakon.... csak sötétség, mint ha az űrben utaznál... távoli fények mint hideg csillagok, hirtelen fényözön... kattogás és magány. Ám ez a magány nem rossz, hanem gondlat és érzelem ébresztő... hiszen a vonat megérkezik, van végállomás, akár csak az emberi létben.  De én még mindig utazom, és várnak az utak, és én menni fogok, mert szeretem és a végállomás, számomra  nem végállmás csak megérkezés. Már sokszor érkeztem, üres pályaudvarra... nem volt üres, csak eddig én így szerettem volna látni... Hiszen én ott voltam...
Ma is nagyon szeretlek, és vágyom rád! De ez csak érzelem, és nem sürgtés. Szeretlek, és szeretni foglak "KicsiCsoda",.....

életünk érzelmei 5. Az második nap a 14.ből

Hirtelen második nap lett... Ott álltam pőrén, és védtelenül...
Kértem az égiek segítségét, hogy engedjék el bennem a kétkedés, a féltékenység, a fájdalom és magány rémképeit....
Jöttek az égiek... Egymás után, és léha elernyedt lelkemet felemelték... Még eddig soha nem fohászkodtam, hozzájuk, -de ez a zágrábi éjszaka felemelt-. Köszönöm nektek. Csodálatos és fennkölt volt, tudtam mi történt, és mi fog történni, de ez tőlem független.... Letettem mindent amit csak egy kapcsolatért lehet, pőrén odaálltam, és a másiknak joga van méricskélni (hiszen saját vágyait és élményeit keresi, mint lélek).
1. Tudatosították bennem, hogy férfi vagy, letetted azt amit férfi letehet, felvállaltad férfiasságod, teremtő erődet, félelem nélkül.... mert ez te vagy! Hibáiddal, szereteteddel, elfogadásoddal, tisztelve a női lélek templomát.... A te templomodat nem lehet meggyalázni.... Hibáztál sokszor, de megértetted...
2. Igen, megmutattad egy női lénynek a sebezhetőséged, ez tiszteletre méltó, és gyengének voltál képes mutatkozni... Ha visszaél vele azt ő dönti el!n szere
3. Megmutattad a magányodat nélküle, átérezted, ez  így jó... Ha másképp dönt övé a döntés, tartsd tiszteletben... de soha ne szavazz bizalmat olyannak, aki visszaél szereteted minden cseppjével, mert az csak számító beste lélek...
4. Csodálatos lény ő, és nagyon szeresd, ha tisztán dönt sorstok felől, hiszen te letettél mindent amit adhatsz....
A kevésbé spirituális rész... nem sikerült 5 kilós Nutellát vennem Zágrábban sem..
Azért köszönöm a vasnapi szavaidat, hogy vársz majd szent este Grazban....
Nagyon szép kép volt..... köszönöm!

életünk érzelmei 6. Az második nap a 14 ból

Eltelt az első nap, igaz ekkor még Zágrábban voltam, és összegeztem a gondolataimat. Megint sikerült csinálnom, egy olyan éjszakát amikor pörögtem ezerrel. Délelőtt kezeltem aztán összekészültem az útra. Közben elszaladtam rózsákért "Kicsi Csodának" mert a régiek kezdenek elhervadni.... Remélem örült neki, és olyan szeretettel fogadta mint én adtam....
Megint sikerült bajnokok kajáját magammal vinnem :-) Mandarint, és tökmagot :-) Meglepően jól elvoltam vele.
Nagyon kedves kollégával utaztam együtt, minden egyéb súrlódás nélkül tudtunk együtt dolgozni, este a szálláson nagyot beszélgettünk, Eddig csodálatos volt a nap...
Aztán jött az éjszaka a maga fantomjaival, amin persze imádok pörögni.... :
-félálomban nagyon élesen kezdek el látni múltbeli lényegtelen eseményeket, vagy az napi történéseket... néha elgondolkodom, hogy minden rendben van-e itt felül....
1. Feljött egy vasárnapi kérdése a "Kicsi Csodának", -Mikor indult a vonatod, holnap...? Nem szeretném részletezni, hogy milyen gondolatok jutottak az eszembe, rohanvást, mint a gyorsvonatok, és legalább olyan megállíthatatlanul..... Aztán lezártam a kérdést, hogy teljesen ártalmatlan udvariassági kérdés volt. És pont. Megbízom benne, és hiszem, hogy a kért időt, -ezt a soha véget nem érő 14 napot tényleg tiszta átgondolásra kérte.
2. Vasárnap felolvasott nekem egy listát mit szeretne...... nagyon szeretném tudni ezt mikor írta....  Bízom benne, hogy nem a múlt héten. Amit kért benne azt mindet felajánlottam... A fizetést nem tudom neki ajánlani, mert nem vagyok a munkáltatója....
3.Volt benne egy mondat, amire sajnos nem reagáltam, ez az én hibám, szó szerint nem fogom tudni idézni, de lényeg az volt, hogy a párja ne fogyasszon alkoholt, alkalmakat kivéve....  erre készen állok, ezt el kellett volna mondanom neki... egyszer megteszem, ha lesz még rá sanszom.
4. A mondat ami még megmarad bennem, hogy szeretne szabadságot... hát nem ezt adtam neki, éveken keresztül?.... Azért azt nem várhatja tőlem, hogy alkalmasint majd a hitvesi ágyban fogadja régi nagy szerelmét.... ezt én sem kérném tőle.... Persze megoldható, hiszen én sokat utazok...
5. Valahol a vége felé szerepelt az FM, hogy szeretne kellő időt szánni rá....??? Állandóan támogattam, bátorítottam.... ????? Mit kellett volna még tennem?
6. Nem szerepelt a felsorolásában a mozgás, ami neki lételeme... nem csak én, a pszichológus is elmondta neki, hogy neki ez a lételeme... -ehhez nem kell diploma elég ránézni...
Szóval kételyek között forgolódtam....

életünk érzelmei 4.

Éjfél előtt keltem ki az ágyból mellőle, az orrom még őrzi az illatát, a tenyerem emlékszik bőrének csodálatos simaságára, a fülemben még visszhangzik apró álmának zajai...
Nagyszerű este volt, szolid, romantikus, sok öleléssel, könnyed puszikkal tarkított. Egy tartot kártyával fürkésztük a jövőt, értelmezni próbáltuk a jelentéseket....
Aranyos volt, amikor arról mesélt, elképzelte milyen arcot vágnék Szent Este ha a Grazi állmáson várna. Egy kimondatlan titkos álmomról mesélt....     Nem azt álmodtam, hogy Grazban áll az állomáson, hanem valahol Győr környékén belibben az étkezőkocsiba.... Elegánsan és kívánatosan mint mindig....
Aztán a családi karácsonyról mesélt... Hogy édesanyjával, testvérével és testvérének a párjával fognak karácsonyozni. Megérdemli, nagyon sokat szenvedett édesanyja hiányától. Nagyon örülök neki, hogy idén ennyire egymásra találtak! Ám a bennem lévő kisördög feltette a kérdést... Mi van a párral, aki első karácsonyát töltené közösen az új hajlékukban, vajon ők is ennyire a közös karácsony hívei? Kívánom, hogy így legyen...
Már elindult a 14 nap gondolkodási idő....
Izgalmasnak és rémisztőnek tűnik egyben...
Mindenemet letettem amit tudok ezért a kapcsolatért, átgondolva, alaposan megrágva, hogy csak olyasmit ígérjek amit maradéktalanul teljesíteni tudok.... Ezt most méricskélni fogja, joga van hozzá, hiszen az elmúlt két évben semmilyen jelét nem adtam a változásnak, lassú halálra ítélve kapcsolatunkat. Ám a tisztító tűz amin átmentem, átalakított, lehet hogy későn, nem kárhoztatom ezért, megértem.... Én sem érteném meg egy ilyen változást.....
Nagyon szeretem őt, olyan embert csinált belőlem mint még senki... dicséretekkel, pillantásokkal, érintésekkel, élményekkel.... Elmondhatatlan... Azt hiszem ő a csoda az életemben, nem kicsi, hanem óriási csoda. Ahogy a gyermekeimmel bánt, amilyen szeretettel főzött nekik... Megrohannak az emlékek, mennyi szeretet van benne. Nem sok dologra vágyott, de pont azokat tagadtam meg tőle az évek folyamán. Tagadj meg valamit, és rögtön sokkal értékesebbnek tűnik a másiknak... nem vettem észre, én is most ezt érzem... Amíg mellettem volt, nem éreztem az értékét, nem tudatosult bennem mit jelent a számomra, most hogy eltávolodott most kell látnom anagyságát... 

életünk érzelmei 3

Lehet, hogy zagyvaságnak tűnik ahogy kapkodok múlt és jelen eseményei között, de számomra mint ha minden egy síkon zajlana....
"Kicsi Csoda" egyik bejegyzésében olyan szépen írt a tiszteletről... Hát ezt azt hiszem végképp elvesztettem. Magánéletemben nagyon sok "oltást" kaptam főleg olyan emberi lényektől akiktől ezt nem vártam el.... Így egyszer kétszer elvesztettem a fejem, nagyon.... Gyermekkorom óta kísér egy érzés, hogy igazából nem kellek senkinek (talán ezért tudtam azonosulni az Operaház Fantomjának főszereplőjének szerepével..... Nem kellettem senkinek az igazi arcommal :-) Általános iskolában kitagadtak egy idő után, aztán a szakközépiskolában is így jártam. Nem hiszem, hogy eredendően gonosz lennék... Csak talán nagyon ragaszkodó, akit sok veszteség ért az azt hiszem könnyen válik ilyenné.... Azt első nő akibe bolondulásig bele szerettem, amikor bevonultam sorkatonai szolgálatomra három hónap után talált valakit.... Pedig elég sűrűn haza tudtam jönni..... Nem tudom, fel tudtam ezt dolgozni...
Nem vagyok szent ember, hiába avattak lámává, valami hibádzik.... Legyen számomra mentség, hogy soha senkivel nem akartam elhitetni, hogy fölötte állok, mert én is az emberi lét érzelmeit tapasztalom, és azt tanítom ezt kell megélnünk.
Csodálatos estét töltöttünk tegnap együtt! Íjjászkodás, tokvásárlás az új fényképezőgéphez, vacsora, közös alvás.... és még.
Ennek ellenére "Kicsi Csodám" mellékesen megjegyezte, hogy (azt már tudtam, hogy kért 14 nap gondolkozási időt) hát nem biztos, hogy velem képzeli a továbbiakat....
Újra kapom ezt... az elsőt a feleségemtől kaptam amikor megkértem a kezét... ő csak a főzésre hivatkozott...
Egyre keményebben kapom :-) Ez a blog igazából erre a 14 napra jött létre....  Holnap indul.... Nagyon szeretem ezt a nőt! Igen elviselem, ha elvesztem őt, de nem szeretném. Ha 14 nap múlva egy számomra kedvezőtlen döntést hoz, el kell fogadnom... Annyira agyból akarja megoldani az életét, nem engedteti meg hogy önmaga legyen.... egyik alkalommal is felemlegette a családját mit fognak, szólni hozzá,Pedig ez az ő döntése kellene hogy legyen, megint a külsőségek. Azt hiszem mindannyian vagyunk annyira intelligensek, hogy tudjuk kezelni a kialakult helyzetet, és a múlt egyes vélt vagy valós sérelmein felül tudunk emelkedni...

életünk érzelmei 2.

A pokol összes bugyrát megjártuk az alatt a négy nap alatt, én személy szerint meghaltam érzelmileg, de aztán feltámadtam, kiemelkedtem saját mocskomból, és elé álltam. Azt hiszem ő is újjá született és ha minden igaz akkor a kapcsolatunk is...
Tudjuk ez már nem az a kapcsolat, hanem egy teljesen új, ám segítségünkre lesznek a múltban elkövetett hibák. Rájuk mosolygunk, aztán már el nem követve azokat megyünk tovább.
Sok kérdés van még benne. "Kicsi Csoda" sok mindent agyból szeretne megérteni. Azt hiszem még mindig igyekszik érzelmi dolgokat a racionalitás talaján megemészteni.
Neki még szüksége van arra, hogy tisztázza a gondolatait. Én már világosan látom, hogy mit tudok adni ebbe a kapcsolatba, mi az amit eddig helytelenül gondoltam vagy tettem.
Hétfőtől elindul a gondolkodási idő amit kért 14 napot....
Nem a végeredménytől félek, mert úgy fog dönteni ahogy a legjobb. Hanem az időtől..... Nagyon rugalmas vagyok az időben, visszafelé... A jövő azonban riaszt, főleg ha lehetnek olyan kivetülése amelyre nincs hatásom...
Ez azóta van így, amióta apám közölte, hogy nem ma, hanem holnap fog megverni... Eszembe jutott a könyörgésem másnap, Apucikám, apucikám ne bánts, és ő csak ütött....
Tudom, hogy a "Kicsi Csoda" nem fog bántani, hiszen bármilyen döntés is hoz azt magáért kell hogy hozza....

életünk érzelmei 1

Mai nap elkezdem múltam egy darabkáját kutatgatni, mikor is kezdődött most is folyó történetünk a "Kicsi Csodával"..... Nem könnyű dolog. Csodálatos üzeneteket olvastam a kezdetekről, amelyekre sikerült rácáfolnunk az elmúlt hónapokban. Az emlékek alapján kapcsolatunk kezdetét valahová november végére tettem, de milyen csalóka is az idő.... Meghosszabbítanám a közös emlékeket, hogy még több időt adjak a kezdeti boldogságnak. Ám ez nem igaz, akkor egyetlen dologért kezdtem el neki udvarolni, mert szerettem volna őt testileg is megkapni. Ez az egyetlen önző cél vezérelt. Nagyon vágytam rá. Aztán mikor elindult a dolog, már nem volt megállás, nagyon belezúgtam, eszményi társ és szerető volt. A szerető szó mind két értelmében, nagyon tudott szeretni... na erről később.
Titkos volt a kapcsolatunk nagyon sokáig, ezért e-mailt nem találtam ebből az időszakból. Bíztam benne, hogy legalább egy novellát írtam vagy két sort legalább. Szóval kutakodtam a levelek között a számítógép fálj-jai között, de semmi információt nem leltem. Végső kétségbe esésembe eszembe jutott, m hogy ő blogot írt akkoriban, volt még rá ideje :-) Megtaláltam a bejegyzését, melyből egy öröknaptár segítségével kiderítettem, hogy az első közös együttlétünk december 7-én volt. Az első randink mikor azt nem sikerült kiderítenem, mert arról egy árva mukkot sem írt. Pedig azt hiszem az lett volna az igazi időpont.... amikor összeszedtem a bátorságomat, és elhívtam randizni.
Nem ezt a dátumot vártam.... de most nagyon elgondolkoztatott. Ugyan is napra pontosan négy évvel később ismét egymásra találtunk. Egymásé lettünk egy borzalmas hétvége után.....