Éjfél előtt keltem ki az ágyból mellőle, az orrom még őrzi az illatát, a tenyerem emlékszik bőrének csodálatos simaságára, a fülemben még visszhangzik apró álmának zajai...
Nagyszerű este volt, szolid, romantikus, sok öleléssel, könnyed puszikkal tarkított. Egy tartot kártyával fürkésztük a jövőt, értelmezni próbáltuk a jelentéseket....
Aranyos volt, amikor arról mesélt, elképzelte milyen arcot vágnék Szent Este ha a Grazi állmáson várna. Egy kimondatlan titkos álmomról mesélt.... Nem azt álmodtam, hogy Grazban áll az állomáson, hanem valahol Győr környékén belibben az étkezőkocsiba.... Elegánsan és kívánatosan mint mindig....
Aztán a családi karácsonyról mesélt... Hogy édesanyjával, testvérével és testvérének a párjával fognak karácsonyozni. Megérdemli, nagyon sokat szenvedett édesanyja hiányától. Nagyon örülök neki, hogy idén ennyire egymásra találtak! Ám a bennem lévő kisördög feltette a kérdést... Mi van a párral, aki első karácsonyát töltené közösen az új hajlékukban, vajon ők is ennyire a közös karácsony hívei? Kívánom, hogy így legyen...
Már elindult a 14 nap gondolkodási idő....
Izgalmasnak és rémisztőnek tűnik egyben...
Mindenemet letettem amit tudok ezért a kapcsolatért, átgondolva, alaposan megrágva, hogy csak olyasmit ígérjek amit maradéktalanul teljesíteni tudok.... Ezt most méricskélni fogja, joga van hozzá, hiszen az elmúlt két évben semmilyen jelét nem adtam a változásnak, lassú halálra ítélve kapcsolatunkat. Ám a tisztító tűz amin átmentem, átalakított, lehet hogy későn, nem kárhoztatom ezért, megértem.... Én sem érteném meg egy ilyen változást.....
Nagyon szeretem őt, olyan embert csinált belőlem mint még senki... dicséretekkel, pillantásokkal, érintésekkel, élményekkel.... Elmondhatatlan... Azt hiszem ő a csoda az életemben, nem kicsi, hanem óriási csoda. Ahogy a gyermekeimmel bánt, amilyen szeretettel főzött nekik... Megrohannak az emlékek, mennyi szeretet van benne. Nem sok dologra vágyott, de pont azokat tagadtam meg tőle az évek folyamán. Tagadj meg valamit, és rögtön sokkal értékesebbnek tűnik a másiknak... nem vettem észre, én is most ezt érzem... Amíg mellettem volt, nem éreztem az értékét, nem tudatosult bennem mit jelent a számomra, most hogy eltávolodott most kell látnom anagyságát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése