2014. december 17., szerda

életünk érzelmei 7. Mínusz 3. nap a 14-ből

A mai nap új gondolatokkal, és érzelmekkel ajándékozott meg. Persze tükrökkel együtt... tudatosult bennem, hogy a gyermekáldás megtagadásával mit tettem. Szörnyűséget, mindkettőnkkel, - tőle elvettem a lehetőséget a beteljesedéshez (persze ezt ügyesen logikai síkon, megmagyaráztam magamnak hogy a kezelésekből nem lehet biztos jövőt felépíteni...erre persze megkaptam az állandó és szerintem jól fizető állást a MÁV-nál, ezt sem vettem észre), és elvettem magamtól a férfiasságot. Megszüntettem a teremtő erőt, a magabiztosságot.... Sikerült kilépnem eunuch létemből, úja férfi lettem, büszke és öntudatos. Képessé váltam új életet adni, olyas valakinek aki erre vágyik, és elfogad engem... Ha nem Ő akkor más. Átjárt a teremtés hite, az életadás vágya..., hogy "KicsiCsoda" mit kezd ezzel az az ő dolga. Meneküljön a karrier, akár 2000 Eurós fizetés világába. Én ennél sokkal nehezebb utat tudok csak ajánlani.
Én csak a megbecsülés, a szeretet, elfogadás, értékét tudom beletenni ebbe a kapcsolatba. Nem könyörögve, mint eddig tettem, és nem megalázva amíg ő sky-polt, én készítettem a vacsorát.... (ezt is tudom miért kaptam) Mert a teremtés szolgálat, akár az étel elkészítése, vagy kedvesünk bogarainak elfogadása, vagy egy ing kivasalása, vagy egy gyermek tisztába tétele...
Mivel még az Ő lakásában kezelek, természetesen fizetek ezért. A reggeli kezeléskor észrevettem, hogy két rózsa amit még neki vettem, nagyon el van hervadva.... vizet nem cseréltek alattuk, szárukat vissza nem vágták... Nem éreztem semmit, csak tudatosult bennem... Mivel a következő kezelésem lakáson történt, visszafelé jövet betértem a virágboltba, és vettem új rózsákat, de már nem neki, hanem magamnak. Ráébredtem erre nekem van szükségem, visszavágtam a virágokat, vizet cseréltem a vázában... Majd a következő pácienst úgy sikerült kezelnem, hogyha ránékéztem az asztali csokorra, akkor az értem volt...
Azt hiszem, nagyon sokat köszönhetek neki, kétszeresen is férfivá tett! A kapcsolat alatt amit itt és most nem részleteznék (elég annyi, hogy szombati sétánk után oda súgta imádom a perverziódiat)....
A másik mostani állapotom, amelyben magam vagyok magam.... Én, én vagyok, és ő ő ennyi...
Köszönöm Neked, "KicsiCsoda" nem tudod mit tettél velem ezzel a 14 nappal! Kívánom, hogy te is így éld meg, és ne menekülj, nincs rá szükséget, nem kell megfelelned, sem nekem, sem a szüleidnek, sem a Petinek, csak magadnak...
Mész,, menj legyen... a te döntésed, nem lesz magány, fájdalom már a részemről, válassz! Válaszd azt amit a legjobbnak tartasz, ne az egyszerűt, a bonyolultat.... az lesz a szép :-)
Nagyon szeretlek, ez már nem könyörgés, láttalak idegen férfi ölelő karjaiban, letettem, csak te vagy nekem, MOST! Ha másképp gondolod, és " Peti még mindig felvillanyoz" akkor ő a Tied!Z Nem leszek Fantom, és csak annyi Zsolt Exit....
Honnét ezek a gondlatok... hát az étkezőkocsiról (télen korán sötétedik, és ilyenkor nem jó kinézni az ablakon.... csak sötétség, mint ha az űrben utaznál... távoli fények mint hideg csillagok, hirtelen fényözön... kattogás és magány. Ám ez a magány nem rossz, hanem gondlat és érzelem ébresztő... hiszen a vonat megérkezik, van végállomás, akár csak az emberi létben.  De én még mindig utazom, és várnak az utak, és én menni fogok, mert szeretem és a végállomás, számomra  nem végállmás csak megérkezés. Már sokszor érkeztem, üres pályaudvarra... nem volt üres, csak eddig én így szerettem volna látni... Hiszen én ott voltam...
Ma is nagyon szeretlek, és vágyom rád! De ez csak érzelem, és nem sürgtés. Szeretlek, és szeretni foglak "KicsiCsoda",.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése