2014. december 22., hétfő

életünk érzelmei 10. Mínusz 5. nap a 14-ből

Ez a nap péntek! Csodálatos nap... együtt ébredünk,és együtt reggelizünk... majd kezelek, és végén ő folytat a pácienssel beszélgetést... tudom hogy most tanul, tanulok én is... Aztán elmegyünk a piacra, ahol megkapjuk együttlétünk külső örömeit... Csodák, és álmok... Ő megölel egy idős nénit, akitől vásárolni s zoktunk.... idős parasztasszony, de kedves... mint az én "Kedvesem".  Séta a ligetben, csoda fotók.... pillanatok, napsütés... decemberben ez ajándék.... Köszönöm! Megérdemeltük! Aztán palacsintát sütött miközben forrt a leves...A palacsinta után megmasszíroztam... De nem úgy mint régen, hanem mint egy érző csodálatos lényt... csak szeretetből... Amit persze elrontottam, hiszen férfiasságomat még mindig nem a helyén tudom kezelni....szerencsém, hogy ő sem a nőiességét... de ezt meg kell tanulnunk, együtt kezelni....
Ez egy más minőség ez már annyira az érzelmekről szól... igen, az elején tisztán szexuális volt a kapcsolatunk, jó volt vele, és neki jó volt velem... Ez tiszta rutin.... Szó szerint megmártóztunk egymásban....
Ám, ezt én elrontottam, főleg a legvégén, egy önmagát sajnáló, szánalmas lénnyé tettem magam, imádtam szenvedni.... nem csoda hogy a harmadik utat talált... én is megengedtem volna, hiszen ő öntudatos, szenvedésektől mentes igazi férfi volt... Nem egy balek mint én!
Ám ennek vége van... nem tudom kinek köszönhetem a segítséget, de felálltam, annyira, hogy tisztelem, és megértem amit tett, én is ezt tettem volna a helyében ha lett volna rá lehetőségem....
Ő egy férfira vágyott, én egy nőre... de ezt nem tudtuk megadni egymásnak akkor és ott...
Én már férfi vagyok, nem macsó, nem  Dom.... szeretek róla gondoskodni, és örömét keresni, mert jól esik.... nem alacsonyabbként, hanem csak óvó és szertető férfiként....
Aztán elmentünk egy meditációs estre, ami kellemes volt, és meglepetéseket okozott... Ám sok mindent tanultunk belőle....
Köszönöm ezt a napot "KicsiCsoda"....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése