A pokol összes bugyrát megjártuk az alatt a négy nap alatt, én személy szerint meghaltam érzelmileg, de aztán feltámadtam, kiemelkedtem saját mocskomból, és elé álltam. Azt hiszem ő is újjá született és ha minden igaz akkor a kapcsolatunk is...
Tudjuk ez már nem az a kapcsolat, hanem egy teljesen új, ám segítségünkre lesznek a múltban elkövetett hibák. Rájuk mosolygunk, aztán már el nem követve azokat megyünk tovább.
Sok kérdés van még benne. "Kicsi Csoda" sok mindent agyból szeretne megérteni. Azt hiszem még mindig igyekszik érzelmi dolgokat a racionalitás talaján megemészteni.
Neki még szüksége van arra, hogy tisztázza a gondolatait. Én már világosan látom, hogy mit tudok adni ebbe a kapcsolatba, mi az amit eddig helytelenül gondoltam vagy tettem.
Hétfőtől elindul a gondolkodási idő amit kért 14 napot....
Nem a végeredménytől félek, mert úgy fog dönteni ahogy a legjobb. Hanem az időtől..... Nagyon rugalmas vagyok az időben, visszafelé... A jövő azonban riaszt, főleg ha lehetnek olyan kivetülése amelyre nincs hatásom...
Ez azóta van így, amióta apám közölte, hogy nem ma, hanem holnap fog megverni... Eszembe jutott a könyörgésem másnap, Apucikám, apucikám ne bánts, és ő csak ütött....
Tudom, hogy a "Kicsi Csoda" nem fog bántani, hiszen bármilyen döntés is hoz azt magáért kell hogy hozza....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése