Jelen évben volt szerencsém eltölteni egy hetet az egyik kies, részben kopár horvátországi szigeten. Beszámolóm csak a saját, nem mindig a közt szolgáló észrevételek, melyeket utazás és ott tartozkodás közben szereztem, vagy éltem meg. A római nevén említett tengerben, létezik egy csak komppal elérhető sziget (na jó több ilyen is van). Már a neve is bizalomgerjesztő, Rab.... Mint sorozatfüggő, különösen a J.A.G. alkotásokkal szemben reménykedtem, hogy a sorozat hős Rabb őrnagyról nevezték el a szigetet, így csalódott voltam, amikor egyetlen egy katonai repteret, vagy az említett filmhős szobrával sem találkoztam.... Kiderült, a sziget eredetileg az Arba nevet viselte, "sötét erdővel borított" valaha illírek lakták, aztán Augusztus császár uralkodásának idején a Római Birodalomhoz csatolták. Rab városa kapta meg először a "Felix" boldog előnevet, mint első város dalmáciában. Azán Nagy Lajos királyunk alatt a magyar korona fennhatósága alá került.... Majd évszázados cserék után az olaszok koncentrációs tábort hoztak létre 1942-ben. Ideális hely a feltöltődésre, nyaralásra....
A horvátok gyorsan felismerték, a feléjük áramló tömegben rejlő gazdasági lehetőségeket, az elmúlt 20 évben gombamód szaporodtak el a megművelhetetlen sziklás tájakon, a különböző felszereltségű apartmanok. Igényes, úszómedencés, kilátóteraszos, saját parkolóval, jacuzzival, fedett sütőgető hellyel, légkondicionált kivitelű szobáktól, a szerényebb kisebb szolgáltatásokat nyújtó olcsóbb szálláshelyekig. Az idegenforgalmi szakmában a 2000-es évek elején volt egy mondás: -"A horvátok olyanok mint a szikláik, kemények és faragatlanok". Mára ennek nyoma sincs, kedvesek, idegen nyelveken beszélnek, néha pár szót magyarul is, hiszen megérezték a profit ízét. Kíváló és kedves vendéglátokká vált a többség. A mi szállásunk Loparban volt, mindent megtettek hogy jól érezzük magunkat a házigazdák, saját medence játszószoba, pool-biliárd asztallal, csocsóval, csodás kemencével. Igazából olyan hangulatot teremtettek mint sok Közel-keleti hotelben, maradj itt, élvezd. A sziget ezen részének hihetetlen szerencséje, hogy sok melegvizes, homokos tengerpartja áll a fürdőzők rendelkezésére, díjmentesen. Van sok étterem, fagyizó, szórakoztató szolgáltatás, főleg gyermekeseknek, de azért van itt lehetőség a koktélozásra, jet-sky-zésre, hajóbérlésre, amit az ottlévő pénztárcája elbír.... Azonban Loparban nincs dalmáciai hangulat, egy árva kis templom jelzi a múltat....
Tisztában vagyok vele, hogy egy kisgyermekes családot nem érdekelnek a múlt csodái, hangulatai, mert fontosabb az, hogy negyven méteren belül még mindig csak 60 centis a víz, nincs tengeri sün, csak homok és napsütés. Ez azt hiszem érthető, sok igény közül az egyiknek felel meg a terület. Gettósított apartmannok, gyors ételek, könnyed szórakozás... Azonban gondolkozzunk el egy pillanatra, kevés az olyan hazánkbeli ember aki reggel 9-től, délután 5-ig bírja a napot a tengerparton.... Így a nap legforróbb idején visszamenekül az általa választott hűsítő lakhelyre.... mondjuk 11 órától délután 3-ig. Már csomagtartó és pénztárca kapacitás kérdése, hogy jelen esetben előveszi az utazás előtt elkészített, lefagyasztott főételt, esetleg a helyszínen készíti el otthonról ide csempészett alapanyagokból, esetleg kipróbál valami helyi érdekességet egy étteremben. Szóval a tengerpart gyönyöre, élvezete délelőtt józan gondolkodással, nem valami napimádó 180 faktoros naptejjel, nagyjából 2 órát élvezhető, majd délután mondjuk, ha nem fúj valami hideg szél a Dinári-hegység felől akkor 4 órát.... Aztán már úgy is jön vacsora ideje, ismét pénztárca függően....
Kalandvágyó, hangulatvadászó utazóként megdöbbentő volt a felismerés, egyetlen egy település volt ezen a szigeten, mely még valami hangulatot hozott az igazi dalmáciából, ez Rab városa. Csodás aprócska utcák, rejtett templomok, hangulatos éttermek, sikátorok, csodálatos kilátás. Ez egy igazi élmény a számomra. Azonban mindez egy nap alatt bejárható, felfedezhető.
Miért megyünk nyaralni idegen tájakra? Miért autózunk sokszáz kilométert? A homokos tengerpartért? Az otthon elkészített pörkölt felmelegítéséért Vagy valami új megismerésének vágya hajt minket? Vagy vannak olyanok kik az ismerősöket szeretnék frusztrálni, mi horvátbaaa nyaraltunk.... Vagy van tényleg a legtöbb emberben egy idegen világ megismerésének színtiszta vágya, a száradó halászhálók alatt barázdált arcú halászok lassú beszédjének az élvezése, még ha nem is értjük egy árva szavukat sem, de a gesztikuláció a hangleejtés odavarázsol minket a hajnali napfelkeltés halászathoz.... Az együtt megélt pillanatokért, az őslakosokkal összemosolygásért.... Hiszem, hogy aki útra kel ezt a csodát szeretné megélni, nem a valóságtól elrugaszkodott "turizmus iparág" által megjelölt élményeket....
Mellesleg mindezek az élmények semmit sem számítanak, ha nincsenek mellettünk a szeretteink. Egy kisgyermek hangos kacagása amikor meglepődik a tengervíz sósságán, egy homokvár építése egy közeli kedves emberrel...
A Kedvesünkkel elfogyasztott koktél, vagy a családdal elköltött otthonról importált vacsora. Ha sokan utazunk együtt sok igénynek kell teljesülnie, kicsiknek, idősebbeknek..... Mind egyedi igény. Csak a szeretet a fontos, másoké, a tájé, az élményé.... A kabócák pedig játszák a dallamot, mert tudjuk a görög bölcselkedőtől Szókratész szerit , ők azok a lelkek, akik zene és táncba csábításba haltak bele, de muzsikusként újjászülethettek a mi örömünkre.... Élvezzük
