Mogyoró a kis erdei egér...

 Mogyoró a kis erdei egér, állandóan kíváncsi volt. Mindent megszaglászott, megrágott, megtapogatott. Csodálta a világot melyben született, megmártózott a napfényben, a hajnali páracseppek enyhítették szomját, beletúrta orrrocskáját a kinyíló virágba, csillogó barna szemeivel próbált betellni születésének csodájával. Nem volt egy filozófus egér, csak élt, látott, szeretett. Így nem csoda, hogy elkódorgott családja mellől....

Elmarad a családjától, félt, szomorú volt, kétségbe esve rohangászott az erdőben, keresve valakit aki mellett felmelegedhet, reszketett... Aztán talált egy szénaboglyát, több éves lehetett, székely módon  toronyba rakva. Örült a lelke, mert biztonságban érezte magát, jó meleget talált, össze is gömbölyödött. Békésen szundikált a több éve rakott, patináns boglya melegében. Amikor szöszmötölésre ébredt, csodálkozott is a kis állat ki lehet még a boglya lakója. Megismerkedetett a süncsaláddal, Sün Sámuellel, majd Sün Saroltával aki évek óta a boglya lakója volt népes családjával. Ők voltak a leghangossabbak a boglya lakói közül. Röfögtek, kaffogtak, állandóan mozgolódtak, ráadásul csámcsogtak mikor a boglya közelébe került rovarokat táplélékként elfogyasztották. Azonban Mogyoró nem érdekelte őket, elfogadták a létezését. A pinty pár szótlanul nevelte gyermekeit a szalma közt, csak amikor a környező fák ágának valamelyikén megpihentek, akkor engedték ki csodálatos énekhangjukat, a világ boldogságát hírdetve, a felhőtlen kék égbolt alatt. Béla a pók szorgalmasan szőtte hálóit, hogy az itt lakók békéjét ne zavarják zümmögő lények. Marci a méh egész családját ide telepítette Marissal együtt, ki a boglya koronáján élt, mint királynő. Az alantasabb világban Vendel a vakond néha feltúrt, némi levegővételért, de nem barátja a fénynek, így csak egy lyukat hagyott a boglya szélén.  Néha Nerci is nyugóvóra tért a vadászatok után. Éjszakánkét Kivi a bagoly védte a kis közösséget, a petrence rudakon megpihenve. Az itt pihenő magot szemezgető aprónépet békében hagyva. Mogyoró azt hitte megtalálta a paradicsomot, nappal gyüjtögetett, éjjel pedig édes egérálmokat  álmodott....

Az ősöreg málló boglyától alig kétszáz méterre volt egy kastély, a boglyában lakók nevezték így az egyszerű uradalmi házat. Sün Sámuelt hamar felfedezte, nem sokkal beköltözése után Dávid a zsellérfióka, vitt neki almát, túróscsuszát... Élvezettel etette, amíg meg nem jelent Mogyoró, -Egér! visított fel, és rohant az uradalom felé. Majd jöttek emberek, fáklyával és felégették a boglyát, hiszen már nem használható semmire...

Sokan bent égtek a tomboló tűzben, a pintyek fiókái,  Marci mézelő családja, Béla.... Mogyoró megmenekült, a kaszálatlan fű alatt lapult, nézte a hamvadást. Aztán a pusztítás után leszállt az este, a kis egér belopódzott a házba, a konyhában még égett a gyertya, ő lerágta a viaszt az aljáról, az égő gyertya felborult, a terítő lángra kapott, leégett az egész ház.... A kis egér szomorúan szedte aprócska lábait, remélve talán talál egy másik békés lakot....

Ha modern lenne a az irományom, akkor Mogyoró migráns lenne, lévén barna és meleg....

Egy Rivarossi 270.02 pályaszámú őskövület...

 

A minap a kezembe került egy érdekes modell, valószínűsithető hogy a Rivarossi adta ki 1972-ben, 1129 katalogusszámon. A "C" tengelyelrendezésű szertartályos gőzmozdony eredetileg tehervonatok továbbítására volt kialakítva. A 270.02 pályaszámú modellt az esslingeni Kessler gépgyárban készült a Novara-Seregno  vasút számára 1888-ban. A 44 tonnás össztömegű mozdonyok voltak, az első túlhevítővel felszerelt járművek az olasz vasutaknál. A második mozdony a "Busto" nevet kapta. A vezérművet a főkeretben helyezték el, a hosszított víztartály a nagyobb tapadást segítette elő. Majd 1937-ben a jármű a Ferrovie Nord Milano társasághoz csatlakozott, ekkor kapta a az új pályaszámot mozdony az FNM 270.02. Az eredeti járművek sokáig szolgálatban maradtak, így csak az 1970-es években selejtezték őket. a 270.04-es járművet meggőrizték kiállítási darabként az FNM-nél.

A Rivarossi modell... Talán a kor technikája nem tette lehetővé, az akkori modell motorok mérete miatt, de valószínűsíthető, hogy egy mérettorzított modell. Talán egy kicsitnagyobb az űrszelvénye 1/80-ra saccolnám. Azonban korszaka összes vívmányát hordozza. Látszik a törekvés a modellszerű kialakításra, igaz a hajtás csak egy tengelyre koncentrálódik, a vonóerőt az osztott csatlórúd adja át a hajtásrendszernek, azonban a homloklámpák világítanak. A víztartályon körbefutó korlátrendszer külön (fémből) van fel illesztve, kazánon pár cső is egyértelműen külön van felerősítve. Maga a vontató szem gyermeteg, azonban egy kor igényeit tükrözi. Igazi modellvasúttörténeti modell. 

Farkatlanul, farkasokkal......

 Kilőtek egy ordast a mi kis hazánkban. Vándorolt, kóborolt, cikkek szerint több ezer kilométert tett meg, hogy keletre jusson, ahol épp háború van, nem biztos hogy ott sokat foglalkoztak volna védettségével, jogaival. Azonban úgy esett, hogy még mielőtt az ukrán határt átlépte volna, egy kicsit viszkető ujjú fegyveres, lelőte, aztán meglátva sárga megkülönböztető jelzést a nyakában, megszabadult a ragadozó tetemétől. 

Több vadászó barátommal beszélgettem az eseményekről, megdöbbenve tudtam meg, hogy a csikasz védett állat, kilövése tilos. Döbbenetem fokozódott amikor erdőt gazdagon cserkelő ember említette, hogy a Zemplémben már állandó farkas populáció létezik. Így a helyi pásztorokat, állattartókak nagytestű kuvasz, kommondor beszerzésére bíztatják, ugyanis ha ilyen kutya végzi ki a nyájat támadó dúvadat, akkor az jogszerű sőt természetes kiválasztódás. Lelőni nem lehet őket....

Kedves kis zöld barátaim (idézet Palpatin szenátortól a sötét oldalról), hazánk területén már elszúrtatok egy két dolgot, jött a hód betelepítése, mely aztán természetes ellenségük nem lévén szaporodott mint a ménkű, így jött az ötlet, akkor honosítsunk toportyánokat (ismertebb nevük, nádi farkas). Ja, hogy a toportyán férgek, nem a hódra vadásztak, mert hát annyi háztáji elhízott szárnyas volt az étlapon. Tévedtek folyamatosan, eddig nádi farkas emberi áldozatról még nem érkezett híradás, vagy csak a média figyelők ügyesen kiszűrték? A minap Csévharaszt határában bóklásztunk, és véletlenül egy figyelmeztető táblába akadtunk, nádi farkas veszélyre figyelmeztett.... Talán Toldi is velük akaszkodott volna ossze....  A farkasnak a jelenlegi országhatárok közt nincs természetes ellensége, csak az ember. Ha tanyát ver erdeinkben, bármennyire is védett, előbb utóbb gyilkolni fog, embert!  Nem most, talán majd 15-20 év után. Egy elbóklászó kisgyermek, talán nem a te unokád, fiad válik a tápláléklánc csúcsán álló ordas eledelévé. Ennyire nem láttok előre? Erdélyben a medveinvázió már több emberéletet követelt. Mert védettek. Oltott barátaim, a Pfizer vakcina nem véd meg ragadozó támadás esetén, legfeljebb kevésbé leszel zamatos. Gondolkodjatok hosszú távon, ne csak hirtelen média által generált érzelmi alapon. Igaz nap mint nap ez történik, a józan ész elmúlóban van, csak indulatok, jelszavak, pártállás létezik. Mindegy melyik, csak töprengeni kellene... 

1984 óta járom az erdőt, mindig volt nálam egy legalább 20 centis vadászkés... Nem félelemből. csak mert Winnetou regényeken nőttem fel. Soha nem féltem a rengetegben, térképpel tájékozódtam és sokszor eltévedtem. Boldogan cserkeltünk gyermekeimmel a lombos fák alatt, soha nem jutott eszembe, egy dúvadtól kell féltenem az életét, teste épségét. Igen előfordult, hogy egy feldühödött borz bácsi nekiugrott a Skoda hátsó kerekének a Börzsönyben, és megdöbbentő volt a mikor a szarvas csorda megriad rohanása miatt, kellett családommal a Gerecsében egy hatalmas fatörzs védelmében bíznunk. Annyira szerették a gyermekeim a természetet, hogy a fiam egyszer Csábrág felé előre szaladt és a terepszínű ruhájában a frászt hozta ránk. 

Szeretném unokámat egy olyan erdőben sétáltatni mely mentes az ordasoktól, a legnagyobb veszélyt jelentse a légyölőgalóca vagy a kullancs. Mellesleg egy vértanú szavát idézve:

"Vessetek a mókusok elé..."

Záróakkordkén legyen itt egy kép, mert szeretem a farkasokat, ki ennél közelebb került hozzájuk az ítélkezzen....