Egy hosszan tartó kapcsolat, 1o év, válási problémák, ütköznek az
érzelmek, közben némi tél után, újra nyílnak a szerelem virágai, hol
melegszendvics, hol kádas borozások rejtekében, néha hideg, néha meleg
fuvallatokkal egy egyszerű emberpár próbálgatja egymás határait. Minden húrt
megfeszítenek, próbálkoznak a lehetetlennel, aztán, az Égiek újra és újra
felszítják az eggyüvé tartozás csodáját. Megszokták már a távolléteket, a
magányos nappalokat, éjszakákat, napokat. Olyan életet választottak, mely más
szerint élhetetlen lehetne. Nem a reggel elmegyek munkába, este hazaérek; sütök,
főzök világ...
Nem ez a két aprócska emberi lény, csak megoldotta az életét. Az
egyik pont akkor indult, valahová Európába, majd később szolgálatba, amikor a
másik hazatért. Csak egy csók, csak egy ölelés, esetleg kapkodó pakolás. Külön
világokban léteztek, léteznek a mai napig is. A férfi nem tud táncolni,
énekelni,-a lány imád és tud táncolni énekelni, mert ez az ő világa. A férfi
ezért csodálja a NŐ-t, néha titkon irigykedik, mert ő más síkon tud
kibontakozni. Tudja a helyét, az ő világa kicsit más, kicsit harcos, kicsit
filozófikus. Ez a két emberi lény helyretette az érzelmeit, összefonta őket,
mint a bambuszt erősítő folyondár, együtt létezve, felismerve az összefüggést
egymás között. A lány egy nyúl, a férfi egy medve, - életkor miatt is-, ám a
Nyúl néha bölcsebb mint a medve....
Sokan megmagyarázták miért nem működhet a
kapcsolatuk, már évekkel ez előtt is. Voltak kerékkötők, okosak, kik megmondták
a "tutit". Voltak félelmek, rossz gondolatok, hibás eszmék. Azonban győzött az
érzelem. Mellesleg talán az értelem? Mi is történt? Volt egy eljegyzés egy
hajadon lány és egy elvált férfi között. Eltelt még két év, majd bejelentkeztek
a "a dühöngő járvány" idején egy polgári esküvőre, mint névnapi ajándék, ekkor
már a NŐ-nek. Papírok, tapírok, szatírok minden működött, pecsétek,
igazolványok, ellenőrzések. A NŐ befeszült, nem kicsit, sőt
nagyon... Nem kell esküvő, nem kell fanfár, nem kell virág, sem menyasszonyi
ruha. Elengedtük, megbeszéltük... A férfi, azért várt.... mert szereti ezt a
NŐ-t... Teltek a napok, a hetek... nem mondta vissza a szertertást, melyen
szert nem tartottak, csak polgári értéket... Aztán az egybekelés polgári napja
előtt 7 nappal, jött a kérdés, a NŐ már igent mondott, egy nap alatt jeggyűrű,
ruha a vőlegénynek, virágcsokor
rendelés, fotós baráttal megbeszélés... egy fehér kendő, mert a fedetlen váll nem
etikus. Aztán megtörtént az eskü. Szigorúan maszkban! Két fő tanú, a
házasulandók, az enyhén gothic anyakönveztő jelenlétében, ám az oltási
igazolvánnyal rendelkező fotóst nem lehetett beengedni a kormányrendelet
értelmében... Így a pár maszkban, mondta ki az igent, csak a hitvesi csók
idejére vehették le a maszkot, de ez már nagy kedvezmény volt. Szóval ilyen egy
hivatalos ceremónia... Igaz ingyen volt.
Mikor kijöttünk Isten ege alá, már
sütött a nap, a felhők közül, mintha az égiek is örvendeztek volna
egybekelésünknek. A következő helyszín Budakalász, sok szép élmény kötött ide
minket, az azóta már megszűntetett csónakház, a dunaparti séták. Az esemény
előtt egy nappal bukkantam rá, egy templomromra a Kálvária hegyen. Itt történt
az esküvői fotózás, nagyon kedves fotósbarátunk segítségével. Mi legalább az
esküvő után készítettük a képeket, mikor már "egyben" voltunk, nem előtte....
Csodás képek készültek! Egy hangsúly, egy rezgés... vidámak, fesztelenek
voltunk, mint mindig a kamera előtt, akinek a másikvégén egy megbízható, a
szeretett pillanatokat kereső mester állt. Igazából, csak éltük az életünket,
mint a szertartás előtt, hiszen mi már évekkel ezen nap előtt letettük a
"voksunkat" a másik mellett. Ez csak modern kifejezéssel élve, a bónusz volt. A
nap végig ragyogott, a felhők elkerülték a Kálvária dombot, talán Isteni
parancsra. Az Ő akarata kifürkészhetetlen. Hitvesem gyönyörű volt, sőt
csodálatos. Nagyon szeretni való volt ezekben a pillantokban.
Majd az "Öreg
Sváb" vendéglőben lett a lakodalom, minimál szinten, anyagilag, ám érzelem
szintjén az egekben jártunk. Az én őseim, már csak a felhők fölötti létben
adhatták áldásukat a frigyre, így fizikálisan nem voltak képesek résztvenni ezen
a ceremónián. Azonban hitvesem mindkét szülője ott volt, fizikális valóságában.
Égiek, földiek áldást adtak erre a nászra, köszönet nekik, a napsütésért, a
csodás napért, a szeretetért!
Záró akkord, csak egy fürdőkád, két pohár, némi
habfürdő, megnyugvás, elfogadás, csak tiszta szeretet.... Kívánok mindenkinek
ilyen csodát, megszabadulva az elvárásoktól, a megfeleni vágyásoktól...
Szeressétek egymást úgy mint mi! Pompa, extra hangulat nélkül, csak úgy mint
mi,,,, Tisztelettel, Vera@Zsolt
