Apák és ahhoz hasonló lények...

 Írásomat tegnapi felkavaró élmény váltotta ki. Feleségemnek egyik barátnőjének a beírása, miszerint őt apja kitagadta, mert agresszív volt vele, minden békülési szándékot elutasított a lánya! A valóság szerint a lány mindig vágyott egy apára, melyet soha sem ismert meg, csak a hagyatéki sorokat. A lányt ismerve, ki rajongva küzd a szeretetért, hihetetlen a történet. Akár csak az enyém.....

Volt apám, elhunyt hosszas kínok között nem tudott megbékélni a világgal a fiával, az unokáival. Mindent megtagadott élete utolsó perceiben. Mindent amiben hitt, vagy legalábbis azt hittük hisz. Nagyon remélem, volt az ő földi létében annyi jóság, hogy Péter bácsival találkozott a végén. Igazi fasisztaként ismertem meg, példát véve róla, aki barna ingben ment a pártgyűlésre, ekkor azért 1980 írtunk... A lázadás összes szikráját szívtam magamba mint a szivacs, Erdély szeretete, Székely himnusz, "ott ahol zúg az a négy folyó... Magam nem tudtam megváltozni, csak átértékelni az öröklött gondolatokat. Már nem tudok tekinteni a székelységre úgy mint akkor, mert megismertem őket. Nem ragadnék fegyvert az elcsatolt területekért, nem vérzik a szívem a Király-hágóért.... Megőszültem, sokat utaztam, sok mindent láttam tapasztaltam. A tegnapi események felszakítottak régi sebeket, melyekről azt hittem már jól kezelem őket, csökkent a gyűlöletem, a haragom, megbocsátássá szenderült. Sokat töprengtem tegnap este, de aztán a napsütés meghozta az energiát, hogy kiírjam magamból, egy különös pálfordulás történetét... 

Apám a nacionalista, fasiszta önkényuralodó férfiember megismerkedett egy zsidó nővel. Együtt élt vele, majd miután elvált sváb származású anyámtól, mennyegzőt ült eme tisztátlan lélekkel. Apám egy nyomortelepen született a Százados utcában, egy szoba konyhás, lakásban. Wc-re a folyosó végén lehetett menni, a luxus az volt, hogy mindenkinek saját retyója volt. Innét indult, majd anyámat feleségül véve beköltözött egy fürdőszobás, előszobás bevárosi ingatlanba. A kis szocioalpinista első lépése. Okos volt, sőt műveltnek is nevezném, szeretett, tudott olvasni. Aztán el kezdett utazgatni, mint a Ganz gyár mozdonyszerelője. Akkoriban olyan országokban járt melyet mi csak térképről ismertünk. Nagy formátumú  ember volt, tele történettekkel melytől ámult és bámult mindenki. Már pénze is volt hozzá, osztogatta a "barátai" közt a karton márkás cigiket, furcsa nevű szeszes italokat. Állandóan felnéztem rá, szerettem volna olyanná válni mint Ő. Közeben azért követett el bakikat, mert nadrágszíjjal vert, sőt miután elkeztem harcművészetet tanulni, és jólirányzott ökölcsapása a nagyszoba bejárati ajtaján landolt, utána megmondtam megölöm, ha mégegyszer kezet emel rám.... Szóval és tettel egy brutális barom volt. Ám a világ felé csoda apának látszott. Rá is játszott erre a szerepre. Aztán mivel tollaodni látszott egy nyereségvágyó igazi nílusi székely kivetette rá a hálóját, ő fent akadt, aztán szépen megtagadott mindent amit tanított nekem. Nem tudom, de remélem nem metéltette körörül magát. Majd jöttek az apró történetek, melyek sokáig elkedvelenítettek. A nő gyermekének dicsőítése, mert, hogy milyen fantasztikusak... Aztán pár év múlva fegyveres rablásért elitélték a zsidó nó gyerekét, ráadásul kábszeres is volt. Mi csak szépen nevelgettük két csemeténkket az esélytelenek nyugalmával. Persze titok volt hogy ül a féltökű zsidó gyerek (mert hererák miatt sugarazták), nem volt beszédtéma. Kölcsönkértünk egyszer, majd mikor a páncélszekrényből elővették a füzetet, ahová tartozásunkat bejegyezték, majdnem lehánytam őket. Mondtam én mindent, csak foganatja nem volt. Vissza adtuk, nehogy nélkülözzön ez szép héber páros. A csúcspontja az volt apám ténykedésének, amit a mai napig nem értek, válsam ki a zaciba vágott arany inggombjait, úgy is nekem akarta volan adni. Mint jó keresztény kiváltottam. Nem érdekelt az igazi értéke, volt pénzem megtettem. Majd pár hónap elteltével apám visszakérte, mert a zsidó nő hiányolta. Volt még egy dobása amikor az édesanyját korházba vittem, mert ő nem volt elérhető, a nővér a nagymama nyakán lévő aranyláncot átadta nekem, mivel abban a pillanatban nem ez volt a legfontosabb betettem a bőrkabátom egyik zsebébe, Majd a pánik mert nálam volt a nagyi lakáskucsa, mikor megérkeztek, aztán a kutakodás után, hol van az aranylánc... Majd a hirtelen látogatás a nyaklánc miatt... hát legalja pont hu.  Majd amikor kitagadta az unokáit, sőt egy kötvényt melyet mi fizettünk... a feleségére adományozott... Tényleg szeretnem kellene ezt az embert? Mindent elárult amiben hitt,olyan mint a hitvese.... Ráadásul sok embert ellenem fordított mert rossz fiú vagyok. 

Csak ember lettem, tévelygő hibás lény, de a párom szereti a gyermekeimet, nem szeretné őket kisemmizni, ellenenem fordítani. Mert egy érző csodálatos lény, így engem is emel. A történetben szereplő ember elhunyt, a többek pedig Isten áldásával éljenek, élvezzék amit elvettek...  

Az ilyenek miért tudnak kiemelkedni?

 Milyen erő oktatási rendszer segíti elő ezeket az embereket, hogy véleményt formálhassanak egy nemzertől?

"A magyar emberek nem értik, nem szeretik, nem tudják és nem is akarják elfogadni a liberális demokráciát – állítja Vajda Mihály. A Lukács György körül csoportosuló egykori Budapesti Iskola tagja, a demokratikus ellenzék jeles alakja, a Debreceni Egyetem rangjáról Putyin díszdoktorrá avatása miatt lemondott professor emeritusa kezdettől gyanakvással vegyes szorongással fogadta a rendszerváltást. Mára bebizonyosodott, az aggodalma indokolt volt, a művelet nem sikerült. Húszévi vergődés után egy kellőképpen gátlástalan politikus megbuktatta a rendszert, és a saját képére formálta. Az új pedig – mint mondja – gyanús egyezéseket mutat az elmúlt korok parancsuralmi struktúráival. Az egyedüli különbség a lefutott rendszerekhez képest a nyílt állami erőszak mellőzése és a jelentéktelenségbe süppedő ellenzéki pártok fennmaradása. Ami a választók magatartásában változatlan, az a kezdeményezőkészség hiánya és a szavazók jobbágymentalitása."

Tisztázni kellene történelmi folyamatokat, melyek hatottak a kárpátmedencében élő népekre, melyeket pont ilyen "furcsán gondolkodó" emberek alakítottak. Képi zavarokat ültettek el az egyszerű emberek fejében, a liberális (mert nem beszélnek magyarul, az érthető lenne) szabadelvűséget jelent, a demokrácia szabad társadalmat.... A két szó egymás után, értelmezhetetlen. Nem én találtam ki, de a szabad társadalom szavazata a többség diktatúrája a kevesek felett. Aztán megkutyulták a dolgot és a keveseknek egyre nagyobb hangjuk lett, sőt napjainkban már csak az ő hangjuk a mérvadő, a többség, ha megnyílvánul, véleményt mer mondani, fasiszta, homofób (mellesleg itt árulták el magukat... a homo előszó embert jelent, nem szexuális irányultságot), rögtön perre viszik a dolgot. Egy ilyen kulimászban aztán mindenki, aki liberális mondhatja a magáét, főleg ha egykövet fúj a kevesekkel. A jobbágymentalitást pedig a szellemi elit irányítja, oly módon, hogy még magyarul sem tud... röpködnek az idegen szavak, a megváltozhatatlan alapismeretek Lukács, Heller részéről, melyeknek csak ők vannak a birtokukban. Elárasztották a médiát semmit nem érő emberekkel, olyan műsorokkal ahol noném emberkék szórakoztatják egymást, semmibe véve a közönséget. Mintha a Trumann-showt látnánk, kihez beszélnek a szereplők?

Na akkor jön a való világ. Adott egy népcsoport (direkt nem használtam a nemzet szót, mert a népcsoportban ott vannak a tótok, svábok, románok, sokácok és még egy csomó ember származás szerint). Szóval ezek az emberkét itt éltek, egyszerű emberként, földet műveltek, esetleg bányászkodtak, élték egyszerű életüket. Egyszerű vágyakkal, álmokkal, merítkeztek (akár jómagam is a lenyugvó Nap fényénél. egy pohár bort kóstolgatva. Szerették egymást, szerették a gyermekeiket, falovat faragtak, vagy kócbabát készítettek meglepetésnek. Egyszerű étkeket fogyasztottak, főleg a kertben megtermő növényekből, vagy a háztályiban fecserepedő gerincesekből. Több generáció élt egy fedél alatt, a gyermekek gyorsan megtanulták a helyüket, mélyen tisztelték az ősöket. Volt hitük, energájuk hogy a világot a legjobbnak láthassák. Nem volt kommunális hulladék, a vizet a kútból vették, a fűtést fával oldották meg. Függetlenek voltak a rendszertől, de boldogak. Pedig közben vérzivataros évek voltak, a férfiakat elvitték katonának, sokan nem is tértek vissza, de az élet ment tovább, a templomokban együtt énekeltek az asszonyok, férfiak, kívántak sok áldást, szeretetet. A házak kalákában épültek, engedélyezés, adó nélkül. A szöllő vígan csepegtette nektárját a hordókba, a lehullott gyömölcsökből főt a pálinka... A gazdasszonyok, tojást cseréltek mézre, volt aki szőtt, font, nem volt szükség a pénzre. Gyermekek, mind egészséges, mezítláb jártak, hírét sem hallották a allergia szónak, mezőn játszottak, tapicskáltak a sárban.

Aztán jöttetek ti, mérgezni a lelket, TV műsorral, hogy lehetne jobban élni. Filozófálgattatok, mérget csepegtettetek az emberek fülébe, egyenlőségről, szabadságról, csak a békétlenkedve. Hogy élnek mások, hogy kellene neked is élni, mit gondolj, mit érezz.... Csak káoszt hozott az elmélet, a megszerkesztett beállított képek, a műsorok. Aztán jött a legalja, hogy lenéztek minket, egyszerű élő teremtményeket. Pedig asztalotokon az étek mi általunk jutott oda, gépek melyeket mi raktunk össze, nagy úri kényelemben veritek a port, szégyenletesen viselkedtek a néppel szemben, mely mindent megteremtett. Mellesleg még együttérzést is mutattok.

Meg kellene érteni, e népnek kell a vezető, mely írányít, utat mutat, de hagyja hogy létezzünk. Ez a nép ilyen, kívánja a vezetőt, mely utat mutat! Homályos gondolatok, szabadosságok csak zavaróak, nincs szükség rájuk. Megtévesztő, megosztó elemek bomlasszák a világonkat. A professor emeritus nem tudom milyen maga teremtett világban él? Az én világomban az emberek szeretik, kölcsönösen tisztelik egymást, kellemesen elbeszélgetek a Garay piacon az árusokkal, vagy éppen Hajdúszoboszlón a dohányárus hölggyel, vagy Pálházán az élelmiszerboltban, vagy baranyában felszolgálóval. Mert mi mind egyet akarunk építeni, szépíteni, téve az amire rendeltettünk. Nem rombolni méla eszmékkel, bőrfotelból, azon töprengve, hogyan lehet a levegővételt megadóztatni,vagy a naplementét pénzé tenni... Debrecen amúgy sem volt a kedvelt városaim között, ez uán végképp nem lesz, mert ilyen kiferdült embereknek nyújt menedéket.

Záró akkord, ha a professor emeritus kevesebbet olvasott volna, többet járt volna, emberek, fák, susogó aljnövényzetben, leereszkedett volna emeritus rangjáról az egyszerű emberek közé, lehet hogy több műveltséget, emberszeretet talát volna. Mert az egyszerű ember sokkal bölcsebb mint aki azt hiszi sokat tud, csak nem érzékel. Saját példám, a Ganz Mávagban ismerkedtem meg Farkas Józsibácsival. Egy foga volt, mindig az híresztelte ő lyuggatja a sajtokat a gyárban. Meghatározó lény volt az életemben, mert akkora sörpocakja volt, hogy a kedvenc Kossuth cigarettája hamuja sokszor landolt a domborulatton. Azán egyik reggeli időben amikor épp hozzá voltam beosztva, segédként, megkérdeztem mit olvas, mire ő Lőrincz László Nagykupola szégyenét... mivel akkoriban több társaság tagja is voltam, elhűltem.. Egy "proli" ilyen gondolatokat olvas, sőt még véleménye is van róla..... na ekkor változott meg a világom... Köszönöm a tanítást Farkas Józsibácsi.... ma én vagyok a fogatlan, fogadatlan próféta... Vállalom, miattad, magam miatt!