Írásomat tegnapi felkavaró élmény váltotta ki. Feleségemnek egyik barátnőjének a beírása, miszerint őt apja kitagadta, mert agresszív volt vele, minden békülési szándékot elutasított a lánya! A valóság szerint a lány mindig vágyott egy apára, melyet soha sem ismert meg, csak a hagyatéki sorokat. A lányt ismerve, ki rajongva küzd a szeretetért, hihetetlen a történet. Akár csak az enyém.....
Volt apám, elhunyt hosszas kínok között nem tudott megbékélni a világgal a fiával, az unokáival. Mindent megtagadott élete utolsó perceiben. Mindent amiben hitt, vagy legalábbis azt hittük hisz. Nagyon remélem, volt az ő földi létében annyi jóság, hogy Péter bácsival találkozott a végén. Igazi fasisztaként ismertem meg, példát véve róla, aki barna ingben ment a pártgyűlésre, ekkor azért 1980 írtunk... A lázadás összes szikráját szívtam magamba mint a szivacs, Erdély szeretete, Székely himnusz, "ott ahol zúg az a négy folyó... Magam nem tudtam megváltozni, csak átértékelni az öröklött gondolatokat. Már nem tudok tekinteni a székelységre úgy mint akkor, mert megismertem őket. Nem ragadnék fegyvert az elcsatolt területekért, nem vérzik a szívem a Király-hágóért.... Megőszültem, sokat utaztam, sok mindent láttam tapasztaltam. A tegnapi események felszakítottak régi sebeket, melyekről azt hittem már jól kezelem őket, csökkent a gyűlöletem, a haragom, megbocsátássá szenderült. Sokat töprengtem tegnap este, de aztán a napsütés meghozta az energiát, hogy kiírjam magamból, egy különös pálfordulás történetét...
Apám a nacionalista, fasiszta önkényuralodó férfiember megismerkedett egy zsidó nővel. Együtt élt vele, majd miután elvált sváb származású anyámtól, mennyegzőt ült eme tisztátlan lélekkel. Apám egy nyomortelepen született a Százados utcában, egy szoba konyhás, lakásban. Wc-re a folyosó végén lehetett menni, a luxus az volt, hogy mindenkinek saját retyója volt. Innét indult, majd anyámat feleségül véve beköltözött egy fürdőszobás, előszobás bevárosi ingatlanba. A kis szocioalpinista első lépése. Okos volt, sőt műveltnek is nevezném, szeretett, tudott olvasni. Aztán el kezdett utazgatni, mint a Ganz gyár mozdonyszerelője. Akkoriban olyan országokban járt melyet mi csak térképről ismertünk. Nagy formátumú ember volt, tele történettekkel melytől ámult és bámult mindenki. Már pénze is volt hozzá, osztogatta a "barátai" közt a karton márkás cigiket, furcsa nevű szeszes italokat. Állandóan felnéztem rá, szerettem volna olyanná válni mint Ő. Közeben azért követett el bakikat, mert nadrágszíjjal vert, sőt miután elkeztem harcművészetet tanulni, és jólirányzott ökölcsapása a nagyszoba bejárati ajtaján landolt, utána megmondtam megölöm, ha mégegyszer kezet emel rám.... Szóval és tettel egy brutális barom volt. Ám a világ felé csoda apának látszott. Rá is játszott erre a szerepre. Aztán mivel tollaodni látszott egy nyereségvágyó igazi nílusi székely kivetette rá a hálóját, ő fent akadt, aztán szépen megtagadott mindent amit tanított nekem. Nem tudom, de remélem nem metéltette körörül magát. Majd jöttek az apró történetek, melyek sokáig elkedvelenítettek. A nő gyermekének dicsőítése, mert, hogy milyen fantasztikusak... Aztán pár év múlva fegyveres rablásért elitélték a zsidó nó gyerekét, ráadásul kábszeres is volt. Mi csak szépen nevelgettük két csemeténkket az esélytelenek nyugalmával. Persze titok volt hogy ül a féltökű zsidó gyerek (mert hererák miatt sugarazták), nem volt beszédtéma. Kölcsönkértünk egyszer, majd mikor a páncélszekrényből elővették a füzetet, ahová tartozásunkat bejegyezték, majdnem lehánytam őket. Mondtam én mindent, csak foganatja nem volt. Vissza adtuk, nehogy nélkülözzön ez szép héber páros. A csúcspontja az volt apám ténykedésének, amit a mai napig nem értek, válsam ki a zaciba vágott arany inggombjait, úgy is nekem akarta volan adni. Mint jó keresztény kiváltottam. Nem érdekelt az igazi értéke, volt pénzem megtettem. Majd pár hónap elteltével apám visszakérte, mert a zsidó nő hiányolta. Volt még egy dobása amikor az édesanyját korházba vittem, mert ő nem volt elérhető, a nővér a nagymama nyakán lévő aranyláncot átadta nekem, mivel abban a pillanatban nem ez volt a legfontosabb betettem a bőrkabátom egyik zsebébe, Majd a pánik mert nálam volt a nagyi lakáskucsa, mikor megérkeztek, aztán a kutakodás után, hol van az aranylánc... Majd a hirtelen látogatás a nyaklánc miatt... hát legalja pont hu. Majd amikor kitagadta az unokáit, sőt egy kötvényt melyet mi fizettünk... a feleségére adományozott... Tényleg szeretnem kellene ezt az embert? Mindent elárult amiben hitt,olyan mint a hitvese.... Ráadásul sok embert ellenem fordított mert rossz fiú vagyok.
Csak ember lettem, tévelygő hibás lény, de a párom szereti a gyermekeimet, nem szeretné őket kisemmizni, ellenenem fordítani. Mert egy érző csodálatos lény, így engem is emel. A történetben szereplő ember elhunyt, a többek pedig Isten áldásával éljenek, élvezzék amit elvettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése