Milyen erő oktatási rendszer segíti elő ezeket az embereket, hogy véleményt formálhassanak egy nemzertől?
"A magyar emberek nem értik, nem szeretik, nem tudják és nem is akarják elfogadni a liberális demokráciát – állítja Vajda Mihály. A Lukács György körül csoportosuló egykori Budapesti Iskola tagja, a demokratikus ellenzék jeles alakja, a Debreceni Egyetem rangjáról Putyin díszdoktorrá avatása miatt lemondott professor emeritusa kezdettől gyanakvással vegyes szorongással fogadta a rendszerváltást. Mára bebizonyosodott, az aggodalma indokolt volt, a művelet nem sikerült. Húszévi vergődés után egy kellőképpen gátlástalan politikus megbuktatta a rendszert, és a saját képére formálta. Az új pedig – mint mondja – gyanús egyezéseket mutat az elmúlt korok parancsuralmi struktúráival. Az egyedüli különbség a lefutott rendszerekhez képest a nyílt állami erőszak mellőzése és a jelentéktelenségbe süppedő ellenzéki pártok fennmaradása. Ami a választók magatartásában változatlan, az a kezdeményezőkészség hiánya és a szavazók jobbágymentalitása."
Tisztázni kellene történelmi folyamatokat, melyek hatottak a kárpátmedencében élő népekre, melyeket pont ilyen "furcsán gondolkodó" emberek alakítottak. Képi zavarokat ültettek el az egyszerű emberek fejében, a liberális (mert nem beszélnek magyarul, az érthető lenne) szabadelvűséget jelent, a demokrácia szabad társadalmat.... A két szó egymás után, értelmezhetetlen. Nem én találtam ki, de a szabad társadalom szavazata a többség diktatúrája a kevesek felett. Aztán megkutyulták a dolgot és a keveseknek egyre nagyobb hangjuk lett, sőt napjainkban már csak az ő hangjuk a mérvadő, a többség, ha megnyílvánul, véleményt mer mondani, fasiszta, homofób (mellesleg itt árulták el magukat... a homo előszó embert jelent, nem szexuális irányultságot), rögtön perre viszik a dolgot. Egy ilyen kulimászban aztán mindenki, aki liberális mondhatja a magáét, főleg ha egykövet fúj a kevesekkel. A jobbágymentalitást pedig a szellemi elit irányítja, oly módon, hogy még magyarul sem tud... röpködnek az idegen szavak, a megváltozhatatlan alapismeretek Lukács, Heller részéről, melyeknek csak ők vannak a birtokukban. Elárasztották a médiát semmit nem érő emberekkel, olyan műsorokkal ahol noném emberkék szórakoztatják egymást, semmibe véve a közönséget. Mintha a Trumann-showt látnánk, kihez beszélnek a szereplők?
Na akkor jön a való világ. Adott egy népcsoport (direkt nem használtam a nemzet szót, mert a népcsoportban ott vannak a tótok, svábok, románok, sokácok és még egy csomó ember származás szerint). Szóval ezek az emberkét itt éltek, egyszerű emberként, földet műveltek, esetleg bányászkodtak, élték egyszerű életüket. Egyszerű vágyakkal, álmokkal, merítkeztek (akár jómagam is a lenyugvó Nap fényénél. egy pohár bort kóstolgatva. Szerették egymást, szerették a gyermekeiket, falovat faragtak, vagy kócbabát készítettek meglepetésnek. Egyszerű étkeket fogyasztottak, főleg a kertben megtermő növényekből, vagy a háztályiban fecserepedő gerincesekből. Több generáció élt egy fedél alatt, a gyermekek gyorsan megtanulták a helyüket, mélyen tisztelték az ősöket. Volt hitük, energájuk hogy a világot a legjobbnak láthassák. Nem volt kommunális hulladék, a vizet a kútból vették, a fűtést fával oldották meg. Függetlenek voltak a rendszertől, de boldogak. Pedig közben vérzivataros évek voltak, a férfiakat elvitték katonának, sokan nem is tértek vissza, de az élet ment tovább, a templomokban együtt énekeltek az asszonyok, férfiak, kívántak sok áldást, szeretetet. A házak kalákában épültek, engedélyezés, adó nélkül. A szöllő vígan csepegtette nektárját a hordókba, a lehullott gyömölcsökből főt a pálinka... A gazdasszonyok, tojást cseréltek mézre, volt aki szőtt, font, nem volt szükség a pénzre. Gyermekek, mind egészséges, mezítláb jártak, hírét sem hallották a allergia szónak, mezőn játszottak, tapicskáltak a sárban.
Aztán jöttetek ti, mérgezni a lelket, TV műsorral, hogy lehetne jobban élni. Filozófálgattatok, mérget csepegtettetek az emberek fülébe, egyenlőségről, szabadságról, csak a békétlenkedve. Hogy élnek mások, hogy kellene neked is élni, mit gondolj, mit érezz.... Csak káoszt hozott az elmélet, a megszerkesztett beállított képek, a műsorok. Aztán jött a legalja, hogy lenéztek minket, egyszerű élő teremtményeket. Pedig asztalotokon az étek mi általunk jutott oda, gépek melyeket mi raktunk össze, nagy úri kényelemben veritek a port, szégyenletesen viselkedtek a néppel szemben, mely mindent megteremtett. Mellesleg még együttérzést is mutattok.
Meg kellene érteni, e népnek kell a vezető, mely írányít, utat mutat, de hagyja hogy létezzünk. Ez a nép ilyen, kívánja a vezetőt, mely utat mutat! Homályos gondolatok, szabadosságok csak zavaróak, nincs szükség rájuk. Megtévesztő, megosztó elemek bomlasszák a világonkat. A professor emeritus nem tudom milyen maga teremtett világban él? Az én világomban az emberek szeretik, kölcsönösen tisztelik egymást, kellemesen elbeszélgetek a Garay piacon az árusokkal, vagy éppen Hajdúszoboszlón a dohányárus hölggyel, vagy Pálházán az élelmiszerboltban, vagy baranyában felszolgálóval. Mert mi mind egyet akarunk építeni, szépíteni, téve az amire rendeltettünk. Nem rombolni méla eszmékkel, bőrfotelból, azon töprengve, hogyan lehet a levegővételt megadóztatni,vagy a naplementét pénzé tenni... Debrecen amúgy sem volt a kedvelt városaim között, ez uán végképp nem lesz, mert ilyen kiferdült embereknek nyújt menedéket.
Záró akkord, ha a professor emeritus kevesebbet olvasott volna, többet járt volna, emberek, fák, susogó aljnövényzetben, leereszkedett volna emeritus rangjáról az egyszerű emberek közé, lehet hogy több műveltséget, emberszeretet talát volna. Mert az egyszerű ember sokkal bölcsebb mint aki azt hiszi sokat tud, csak nem érzékel. Saját példám, a Ganz Mávagban ismerkedtem meg Farkas Józsibácsival. Egy foga volt, mindig az híresztelte ő lyuggatja a sajtokat a gyárban. Meghatározó lény volt az életemben, mert akkora sörpocakja volt, hogy a kedvenc Kossuth cigarettája hamuja sokszor landolt a domborulatton. Azán egyik reggeli időben amikor épp hozzá voltam beosztva, segédként, megkérdeztem mit olvas, mire ő Lőrincz László Nagykupola szégyenét... mivel akkoriban több társaság tagja is voltam, elhűltem.. Egy "proli" ilyen gondolatokat olvas, sőt még véleménye is van róla..... na ekkor változott meg a világom... Köszönöm a tanítást Farkas Józsibácsi.... ma én vagyok a fogatlan, fogadatlan próféta... Vállalom, miattad, magam miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése