Egy kedves barátom, egyik portyázása alkalmával, egy pár érdekes H0 építési nagyságú teherkocsira bukkant, egy börze alkalmával.... Majd egy kellemes esti beszélgetés alkalmán megmutatta új szerzeményeit, melyek gyártása valamikor az 1960-as évekre tehető... Az első döbbenet akkor ért, amikor egy olyan, magasfalú kéttengelyes teherkocsit húzott elő az "eredeti" dobozból, melynek a raktere is ki volt alakítva...
A feliratozás a kor szinvonalát képviseli, azonban a vagon belső kialakítását a mai napig hanyagolják a gyártók , a DR 21 50 558 6531-9 modelljén egyértelműleg látszik a rakodótér kialakításának igénye. Ötven évvel ez előtt egy gyártóban felmerült a belső kialakításának fontossága, melyet a modern kor, technikai vívmányaival sem tudtak utolérni. Köszönet érte a Günter Dietzel Feinmechanik Leipzig konstruktőrének. Mellesleg az alvázat sem hanyagolták el, kíváló fékrudazatot építettek a modell aljára. Tehát ezt nevezhetjük már igazi vasútmodellnek, noha a kerékpárokat műanyagból készítették, de a vonóhorgok, már igazi modellvasúti szabvány szerint készültek, mellesleg még filigrának is voltak. A fotó kerékcsere után történt. Azonban ez a modell az utolsók között készül, kronológiailag ennek kellene az utolsónak lennie, de a kivitel miatt ezzel indítanám gondolatsoromat.
Azonban egy másik modellnél, a "X" Erfurt" 48-08-23 kéttengelyes alacsonyoldalfalú kocsinál, már igyekezett pótolni az elmaradást, érdekes megoldással. Az első képen a maga a modell látható. Meglepően érdekes a "Kleinbahn"-nál elterjedt megoldás a pályaszámok, feliratok dombornyomása, melyet könnyebb színezni. Ezt a gyakorlatot gyártó a szerszámok készítésénél, tovább folytatta.
Azonban az igyekvés Günter Dietzel-nél az alulnézet kialakításánál, véget ért egy nyomtatott kartonlemez, alváz alá ragasztásával.....
Így érdekes összhatást hozott létre a főkeret fekete kialakítása, a járműszekrény barnás színezése között, az alj fehér kartonos kialakításával.... ( A jármű kerekei nem felelnek meg a gyári kivitelnek...)
Csapófedeles kéttengelyes teherkocsi DR 21-62-47 Kmm, talán ezt tenném a fejlődési sor legelejére, hiszen a csapófedelek (még ötven év múlva is) akadásmentesen működnek, noha egyértelműen műagyagszerűek, nem teljesen pontosan illeszkedőek. A járműfeliratozás itt is már domború betükkel oldották, meg.
Ennek a modellnek is készült az alvázáról fotó, melyen a korhoz nem jellemző igényes kivitelezést lehet találni, a fékvezetékek, fékhengerek nem fém kivitelűek, csak a festés teszi hasonlóvá....
Megtiszteltetés volt Günter Dietzel munkásságát kézben tartani, szemügyre venni, az adott kor hibáinak ellenére is. A Dietzel cég egy teljes sorozat ‘német egységkocsi’ H0-ás modelljét dobta piacra a ’60-as években. Ezek közös jellemzője volt, hogy építőkészletként lettek meghirdetve, és a papírdobozokon ez a felirat szerepel is, ami a fiatalok számára az elméleti tudás bővítését, és a kézügyesség fejlesztését egyszerre volt hivatott szolgálni. (Mindazonáltal eddig, még csak összeépített vagonokkal találkoztam, építőkészletet a legismertebb aukciós portálok sem kínáltak ezekből- a szerk.megj.) Közös jellemzőjük volt, hogy kocsitípustól függetlenül (fedett, nyitott, hűtő, vagy pőrekocsik) mindegyike az oldalfelületén domborítva, a fröccsöntő szerszámba gravírozva viselte az összes vasútüzemi feliratot, amik egyszerű festési ejjárással kihúzhatóak voltak. A felépítmény mindig az eredetinek megfelelő színből volt fröccsöntve, festetlenül, az alváz az ütközőkkel egybeöntve pedig fekete, amelyre a teljes fékrendszer imitációja rudazattal, légtartállyal, függvasakkal, fékpofákkal és fékháromszögekkel együtt szürke színből került a vagonvörös, illetve piros színnel a fehér hűtővagonok aljára, külön elemekként szerelve – vélhetően tényleg oktatási célból. Itt jegyezzük meg, hogy a teljes fékháromszögek kivitelezése nagy szériában csak mintegy 20 évvel később, a Trix modelljein jelent meg először, és mára is csak az Exact-Train, az L.S. illetve a REE-modeles tehervagonjain magától értetődő dolog – és akkor még ne is említsük, hogy a keréksíkban elhelyezkedő fékpofák is csak az elmút huszonévben lettek általánosan elvárt modell-jellemzők. Érdekes megoldás volt, hogy a nyitható csapófedelekre, az elhúzható ajtókra sokat költött a fejlesztő munka, ahogy a nyitott és pőrevagonok belső felületeinek eredethű, precíz megjelenítésére is ! Ez is csak az elmúlt évtizedben köszönt újra vissza a Brawa és Exact Train premium (ár-)kategóriás modelljeinél …
Viszont alulról a vagonok padlóimitációja csak egy nyomtatott kartonlap, a kerekek pedig egy-egy fémtengelyre húzott műanyag kerék+tengely félből állnak. Ezért is van az, hogy a gyártó mindegyik kocsitípusához egyedileg meg kell keresni az ahhoz éppen illeszkedő minőségi fém kerékpárt (pl. Liliput vagy Trix), ha szeretnénk üzembiztosan vonatba sorolható járművet a terepasztalra.”
Nagyon sok kialakításban megelőzte a korát, pedig "csak" 8 teherkocsit gyártott! Van még egy pár kevéssé ismert NDK-s gyártó akinek a gyártmányait szívesen lefotóznám!
Ott van még Fahrbach 3 teherkocsival, Günter Gebert, Altlandsberg két teherkocsival, vagy Kurt Dahmer KG játékgyár Bernburg....
Köszönet Csorba Gábornak, a modellekért, és az észrevételeiért)
