A Cserhát-utca, izgalmas kis utca. Az István-útról, nem lehet jobbra kanyarodni a Dózsa György-út felé, így mindenki aki a belvárosból érkezik, csak ezen a szűk utcácskán tud a a Sajó-utcán áthaladva a Dózsa György útra jobbra kanyarodni. Így forgalmi szempontból meglehetősen felértékelődött "Chichagó" eme kies utcácskája.
Reggel, még félálomban, hallottam feleségem elköszönését, mert én még javában húztam a lóbőrt fennt a galérián. Így aztán némi lelkiismeret furdalással átitatva kinyitottam a nappali ablakát, közben leromboltam "Béla" a nálunk szimbiózisban létező kaszáspók zsákmányfogó ápítményét (egy hete próbáltuk kitakarítani a kéglit, de Béla erősebb). Mindezt azért tettem, mert a Garay-téren átalakító, felújító munkálatok folynak, így feleségem csak egy megkerülő útvonalon juthat el a munkaelyére. Szóval és tettel kitártam az ablakot, és vigyázó szememet az utcára fókuszáltam.
Valószínűleg a magamhoz térés, a reggeli tea megmelegítése több időt vett igénybe, mint kedvesemnek az útvonalon áthaladás. Érdekes eseményekneknek voltam tanúja:
Párom, nem haladt el az ablak előtt. Azonban egy szőke hölgy kilépett egy kapulajból és a kezében lévő szemetes zsákot, egy másik ház előtt, ürétésre kikészített kukába segítette. Majd visszasétált vagy 80 métert a kis tündéri, makulátlan tiszta, piros Yarisához, majd kétszeri próbálkozás után megtalálta az egyenes utat. Majd jött egy fiatalember, hátán nehéz zsákokat cipelt, közben péksüteményt majszolt. Természetesen megérkezett a reggeli üdvöske is miniszoknyában, libegett kereszül a járófelületen. Félrészeg csavargó próbálta a vakirás segítségével kideríteni hol lakhat, fogdosta végig a házak rücskös felületét. Melyre Brei-írással az ittlakók teljes történetét feljegyezték. Közben szorgalmasan fogytak az autók ebből a furcsa kis utcából. Aztán megindult a feltöltődés, megérkezett Mr. Barom, fehér terepjárójával, -Hosszasan közelítette meg a parkolásra alkalmas helyet.... - Kiszállt, papucsban, megvizsgálta analitkusan a parkolő helyet, többször is körbejárva Skoda gyártmányú szimbólumát létezésének. Az nem zavarta, hogy nem a parkolóhely közepére állt, csak a csodában gyönyörködött amit gépjármúve jelentett a számára.
Aztán hátrébb léptem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése