Jelen gondolatok, saját érzelmeimet fejezik ki, semmilyen racionalítást nem képviselnek. A DR által beszerzett BR 130. Ezt a szörnyeteget felkínálták a MÁV-nak is, azonban politikai procedúra nélkül sikerült, a magyar pályákon elfogadott tengelynyomásra hivatkozva elutasítani ezt a vorosilovgradi szörnyeteg megjelenését hazánk pályáin lévő közlekedésről. Hiába igyekeztek a Luhanszki mozdonygyár mérnökei, MÁV a Ganz elkötelezéttségei miatt az M63-as mozdonysorozatot létesítette előnyben. Ennek oka a nem csak a tengelynyomásban keresendő, hanem a 1970-es évek elején megjelenő olajválság, illetve a MÁV villamosítási programja (ne feledjük, akkoriban még volt gőzvontatás is) Így aztán hazánk vonalain megjelent 10 darab, a nehéz (katonai, páncélos járműveket vontató) dízelmozdony, így nem Ludmillásodtunk.
Biztos, megfelelő okok miatt a KGST többi tagállama "boldogan" vette át ezeket a már normál tengelynyomású járműveket, (mellesleg a Wikipédia is 122,0 - 124,7 t tömeget vesz alapul.... Végre volt egy majdnem 4000 LE-s dízelmozdonyuk. Melyet a hidegháborús időszak elmúltával csak tehervonatok vontatására voltak alkalmasak azonban a vorosilovgradi mérnökök megoldották a vonatfűtés problémáját éd így a DR további 709 Ludmilla birtokosa lett BR 132 sorozatjellel. Istennek hála ebből a történetből kimaradtunk, ismerve hazánk szállítási kapacitását.
Az első modell, melyet a PIKO-tól megvettem, egy klasszikus egymotoros (nem éppen a legsikerültebb hajtással) ellátott egyforgóvázas modell volt. egészen addig míg egy Domonkos András nevű modellező társ felajánlotta, csinálna belőe M63-as. Veszett ötlet volt, szereztem másik hajtott forgóvázat egy még "Lángos" börzén, majd egy pár hónap múlva a kezemben volt az M63-as.
Szóval és tettel jól sikerült alkotás, látványos színezéssel, jó hajtásmechanikával... Ajánlott modell a részemről.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése