Hétfő!
Hát sejtettem, hogy ez lesz a legnehezebb nap a az elmúltak után!
Csodálatos reggelit töltöttünk együtt, nem minden súrlódás, de tetszett... erős akaratú lények lévén volt némi összekoccanás, de imádtam!
Egész délelőtt kezeltem, majd elmentem a "KicsiCsodáért" a tanfolyam elé...
Kiautóztunk a városból, nem minden konfliktus nélkül, karácsonyi vásárlás minden lázát mutatta magában a város.... ám kijutottunk...
Itt jött a tanmese.... Lehajtottunk az autópályáról...
Egy olyan útra, amely számomra eseménydús, és emlékezetes maradt....
Mennyi vágytól feltüzelve kerestünk egy mellékutat nem is olyan régen... és leltünk oltalmat légyottunkhoz védve az út forgalmától távol, a fák hűsében.... adva egymásnak csodát és gyönyört.
Ám erre ő nem emlékezett, csak arra hogy Petivel itt jártak és kanyarodtak el egy vacsorára, az Abaszkusz Hotellel szemben... Mondván ő: -Nyúl agy!-
Köszönöm a tanítást. Láttam régi pár hónappal ez előtti önmagam, aki teljesen meghasonult önmagával, elvesztette minden tartását, és eléggé kevéssé szerethető lényemet. Én sem magamat választottam volna akkoriban. Megértem őt. Tisztelem az őszinteségét, amely esetleg nem esett jól, ám pont ilyennek szeretem.
Aztán a kurta csókot a vasútállmáson... Visszahúzott nyelvel...
Már nem volt ott, csak fizikai testben, ment haza édesanyjához, ez lesz az első igazi karácsonyuk. Nagyon kívánom hogy boldogan éljék meg!
A vonat gyorsan jött, és sebesen haladt, akár a gondolatok.... Nem szabad teret engedi nekik, már tudom, csak meg kell mártózni az igazi érzelmekben, és elmerülni a pillanatban, élvezni azt... Az integetést az elhaladó autóból....
Aztán a telefonhívás, hogy megérkezett... Aranyos volt és persze racionális. Ha tudná mennyire érzi az autót, és milyen jól vezet, és mennyire bízom benne... persze ezek is érzések :-)
Szeretem! Nagyon!
Nem érdekel a múlt, én a jövőbe nézek...
Látok ott sok boldogságot, hitet, és reményt...
A érdekesség, ez már nem könyörgés... csak esély, egy lehetőség a távoli jövőben! Rajtunk múlik mit teszünk vele.
Magamra találtam, eltudom őt fogadni olyannak amilyen, és leszek hasznos ha ki kell vinni a piszkos tányért, vagy le kell vinni a szemetet... :-)
Tudom milyen lény ő.... nem az volt ma sem az első kérése, hogy hiányzik-e.... hanem, hogy sikerült e lakás vizes problémáit megoldani.... ám én így szeretem a kis racionális világával együtt!
Köszönöm hogy vagy!
Ölellek!
Annyira szeretném, és szeretettem volna ha megosztod velem a gondolataidat! Segített volna...
Ám még most is segíthet....
A nap további része majdnem tökéletesen alakult, megkezeltem az egyik páciensemet az otthonában, aztán hazafelé megvettem a Nutellát a srácoknak (nem 5 kilóst, csak 1 kilóst), aztán Csanád már várt itthon, és jó sokat fotóztunk a terepasztalon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése