Hát ez egy érdekes nap volt. Mivel arra készültem, hogy " KicsiCsoda" kivárja a tizennégy napot erre a szombatra pasis napot terveztem.... Köszönet érte "KicsiCsodának" aki könnyedén fogta fel a dolgokat, mint általában.... -menj, mert szükségetek van egymásra.... Így Gábor barátommal nekivágtunk Szerbiának.... Egyetlen egy privát céllal... hogy RunPuch-ot szerezzünk be a szabadkai piacon... Ahogy, ezt a számítógépes játékokban szokták mondani: - Küldetés teljesítve :-)
Estét ismét "KicsiCsodával" összebújva töltöttük, sajtos, kolbászos palacsintával, egymásban elmerülve...
Annyira szeretném neki megmagyarázni, és megértetni vele, hogy ami velünk történik az elmúlt időben sokkal érzelmibb mint testi...
Ám ő még ragaszkodik a fizikai síkhoz... Megértem őt... nekem nagyobb katarzis volt az elmúlt pár nap történése....
Nem tudom, hogy érti-e, érzi-e hogy azok után hogy egy másik férfi karjaiban láttam őt, még mindig ő mellett tudom letenni a voksomat, és őt szeretném ölelni, milyen változásokat hozott bennem létre.., korlátaival együtt....
Tudom mennyire szeret, érzem! Csodálatos lény ő!
Ráébresztett mennyire szeretem ezt az emberi lényt, hibáival együtt!
Mindent értek, a múltba való visszanyúlását, a biztos pont keresését... Igaza van! Én is így tettem volna a helyében.... csak én már leszámoltam a biztos pontokkal...
Nagyon szertetem a "KicsiCsodát" önmagáért.... és nem magamért....
Köszönöm, hogy ismerhetem!....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése