Intermezzo….(A sárkány és a lány)
Tudta, meg fog halni. Vagy
már száz éve haldoklott.
Éhen fog halni. Megbékélt
vele. Már csak a halált várta. Többször visszatartotta a
lélegzetét, de nem sikerült megfulladnia.
A hegy alatt a völgyben
lévő falucska, már régen elfelejtette, hiszen ott két vagy három
emberöltőnyi idő is eltelt. Pedig egykor hogy rettegték. Megevett
mindent marhát, birkát, szüzet. Szerencsétlen parasztok végső
kétségbe esésükben, havonta legszebb lányaikból kiválasztottak
egyet, és feláldozták.
Persze jöttek a
kalandorok, akik az ő bőrén szerettek volna hamis hírnévre szert
tenni.
Most azonban haldoklott.
Megjelent a lány.
Először csak a bokrok
rejtekéből figyelte, majd egyre közelebb merészkedett.
A sárkány mozdulatlanul
figyelte.
Még egy falat, talán a
falu mégsem feledkezett el róla.
Újabb áldozat.
A lány jött, egyre
közelebb. A szél fújta a haját. Rakoncátlan fürtjeit állandóan
el kellett húznia szeme elől.
Nem félt! A legutolsó kóbor lovag,
aki éppen rajta akarta bebizonyítani hősiességét – már csak
emlék az ízek világában -, mikor megtámadta és ő ugrott,
leszakadt a barlang teteje. Teste tömegénél vagy kétszer,
háromszor nagyobb súly szegezte a földhöz.
Ő nem áldozat, de nem is
kalandor. Csak kíváncsi. Csak a szenvedéseit hosszabbítaná meg,
ha megenné. A haldokló sárkány, kezdte teljesen más szemszögből
látni a lányt. Emberi mércével szép, sőt gyönyörű volt. A
sárkány csak társat látott benne. Tudását nem adhatta át neki,
ahhoz túl egyszerű volt a lány. Kíváncsi lett.
A kis emberi lény
letelepedett előtte, és gondterhelten, sőt aggódva nézegette.
A türelem a sárkányok
erénye. Várta, hogy megszólaljon a lány.
Lány az értelem szinte
legkisebb jele nélkül bámulta az előtte fekvő malachit színű
lényt. Többször is megemelkedett mellkasa mint aki megszólalni
készül, de a szó benn maradt.
Aztán, emberi mércével
sokára, megszólalt:
-Te vagy a sárkány,
akiről a nagypapa mesélt?
-Nem tudom kiről mesélt
a nagyapád! – Dörmögte a sárkány.
-Rólad! Mesélj nekem!
Nagypapa azt mondta, ti sárkányok sok mesét tudtok!
-Miért meséljek! Mit
tudsz nekem adni, a meséimért cserébe. - Incselkedett a sárkány,
feledve fájdalmát.
-Apának van jó
gyógyszere mindenre! Holnap hozok neked! – Pattant fel a lány.
Nem menj még, szeretnék
mesélni! – Suttogta az öreg lény, aki ismét magára maradt.
Másnap a lány megjelent
egy bőrtömlővel a vállán.
-Mi van benne? –
Kérdezte a sárkány.
-Gyógyital! Apám erdei
és mezei növényekből készíti pálinkával. Mindenkinek jót
tesz. – Mondta a lány, és habozás nélkül a sárkány rücskös
fejéhez lépett, és egy jó nagy adagot lezúdított a torkán.
-Khmm! – Hörrent fel az
őslény. – Ez olyan volt mint ha visszanyeltem volna a lángomat!-
Kis idő múlva érezte
könnyű lesz, nincs rajta a leomlott szikla. Újra fiatal és
tetterős. Aztán mesélni kezdett….
Lovagokról, várakról,
királykisasszonyokról, egyszarvú lovakról. A lány csak ült és
itta a szavait, mint ha azoktól függene az élete….
Így ment ez egy hétig.
Itatta az öreg sárkányt, és az mesélt. Néha már olyat is, amit
csak ő képzelt, de örömét lelte a lányban. Figyelt rá végre
valaki, fontos volt valakinek. Azonban ha a lány túl bőkezű volt
az orvossággal, a sárkány elaludt. Csak hangos horkolással adta
világ tudtára még létezik. A lány ezen nem lepődött meg, a
falubeliek is így viselkedtek, ha túl sokat ittak a gyógyitalból,
és csendesen hazament.
Egy hét múlva a lány a
tömlő nélkül jelent meg a barlang előtt.
-Nem hoztál gyógyitalt?
– Méltatlankodott a sárkány. Remegni kezdett a gyomra. Áhítozott
a nedűre, mely olyan könnyeddé tette. Sőt szerinte még széppé
is.
-Apám észrevette, hogy
valaki dézsmálja az italkészletet és elzárta! –
-Akkor mese sincs!-
Duzzogott a sárkány.
Nézték egymást,
szótlanul. A sárkánynak nem volt mesélhetnékje, a lány pedig
csalódottan ücsörgött egy darabig.
-Miért nem mesélsz? –
Törte meg a csendet.
-Mert most nem tudok
szárnyalni.-
A lány csendben elment.
Napokkal később, nagy
titokban elcsent tömlővel érkezett a barlanghoz. Újra szerette
volna hallani a meséket.
A sárkány azonban már
nem lélegzett.
Próbált egy keveset
betölteni a sárkány szájába a gyógyitalból……
De több mesét már nem
kapott……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése