Sárkányok egymás közt…
A magányos fehérsárkány megelégedve békésen lebegett az asztrális síkban, laza könnyednek tűnő szárnycsapokkal. Vigyázott szeretteire, óvta őket tudása és tapasztalata teljes erejével. Akik a számára kedvesek voltak mind nyugodtan pihentek a szilveszter előtti éjszakán. Még az asztrális síkot is beragyogta a nappal hullott hóról visszaverődő fény, mintha végtelen mennyiségű gyógyító energia áramlott volna a föld felszínéről.
Töprengéséből egy hatalmas energiával rendelkező entitás árulkodó jelenléte riasztotta fel. Olyan mély bölcsesség rezgett ebben az energia folyamban, amely megcsapta, hogy semmilyen rossz érzés nem merült fel benne, hanem inkább a kíváncsiság tört fel, mint amikor tudjuk, hogy számunkra egy fontos valakivel kell találkoznunk.
Csodálkozva nézett körül, ki lehet az, aki ennyi energiát birtokol, ennyire érezni a jelenlétét. Egy aranyló pontot, fel-felvillanó csillagot vett észre a látóhatár szélén. Nem csillag volt, mert láthatóan mozgott, sőt közeledett. Elindult feléje a fehérsárkány, hogy mielőbb találkozhasson az érkező lénnyel. Ahogy feléje szárnyalt egyre nagyobb megdöbbenéssel figyelte a feléje közeledő lényt. Mint a méretei, mint az arányai, és legfőképpen színe lepte meg leginkább a sokat látott sárkányt.
Egy hatalmas aranysárkány volt, aki kecses mozdulatokkal úszott éterben. A fehér sárkány megesküdött volna, hogy pajkos mosoly játszik az arcán, és feneketlen jókedv csillan meg a szemében a közeledő gigásznak.
-Üdvözöllek! Itt volt az ideje találkozzunk!- Szólalt meg először az aranysárkány.
A fehérsárkány még mindig a meglepetés varázsa alatt állt. Aranysárkányokkal, már akkor sem lehetett találkozni, amikor ő megszületett, nem mostanában, amikor még más sárkányoknak is inkább csak a jelenlétét érezte meg de találkozni nem találkozott egyetlen eggyel sem évezredek óta.
Az aranysárkány türelmesen várt, míg kisebb társa megemészti a találkozás okozta meglepetést, hiszen minden gondolatát látta, mintha azok egy-egy kimondott mondat lett volna. Tudta mikor fog társa megszólalni.
-Üdvözöllek én is! Hogy lehet az, hogy nem találkoztam közületek egyetlen eggyel sem?
-Azért mert neked megvan az a képességed, hogy átjárj a síkok és dimenziók között, még ne hidd, hogy nincsenek olyan síkok amelyek számodra rejtve marad. Azért kerestelek meg téged, mert tanácsot akarok adni, hogy megkönnyítsem a helyzeted. Meg kell értened a sárkány mágia használata nem kifejezetten bölcs dolog ezen a síkon. Itt még túl sok olyan lény van, amely nem készült fel rá, hogy ilyen erőkkel találkozzon. Ha erőszakkal látatsz meg dolgokat számodra kedves lényeknek, nem biztos, hogy jót cselekszel velük. Várd meg, míg maguktól jönnek rá. Az úton már elindultak, és engedd őket saját tempójukban haladni. Ne feledd túl erős vagy ahhoz, hogy könnyelműen cselekedj, bizonyos mértékig még a sorsot is képes vagy befolyásolni, és ezt ne tedd! A szereteteddel is csínján kell bánni. A szeretet nem vezet sehová. Mert akit szeretsz azt félted, óvod, nem tudsz tárgyilagos döntéseket hozni, fölöslegesen avatkozol bele esetleg a dolgaikba. Arról nem beszélve esetleg miattuk egy olyan küzdelembe keveredsz bele, mely benned haragot és gyűlöletet ébreszt. Engedd el azokat, akiket szeretsz, ne akarj mindenáron mellettük lenni. Ha igazán szükségük lesz rád, akkor majd megkeresnek..
-Rossz szeretni?- Kérdezett vissza a fehérsárkány, kételyekkel tele.
-Igen! Mert az már megosztja számodra a világot. Inkább az elfogadás képességét erősíts magadban, mert az nem vezet konfliktusokhoz.
-Ezért tűntetek el az általam ismert síkokról? Mert nem avatkoztok bele, mert elfogadjátok az eseményeket?
-Így van! Fontos felismerés minden lény számára, hogy jelenléte nem szükségszerű, ha a konfliktusaikat meg tudják oldani azok a lények is, akiket oltalmazni szeretne. Ugyan akkor furcsa paradoxon, hogy az a földi lény, aki nem is olyan régen eszmélt rá létedre ugyan úgy hat rád, mint te őrá. Nem csak a te akaratod érvényesül, ő is irányít téged.
-Ezt tudom, hiszen ő az én jelen fizikai kivetülésem…
-Igen, de nincs köztetek alá és fölérendeltségi viszony. Most már megyek, mert elmondtam, amiért jöttem, és újra találkozunk, ha ezeket a problémákat sikerült lebírnod. – Mosolyodott el újra az aranysárkány.
-Újra meglátogatsz?
-Nem akkor már te fogsz minket meglátogatni…
A fehérsárkány újra egyedül maradt. Visszaröppent fizikai testébe, összekuporodott, mint egy macskakölyök, és összekapcsolódva emberi lényével mindketten bólintottak közös egyetértésben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése