Hruska...

Mond Neked az a szó valamit? Kétlem! Ha csak nem vagy izzig vérig vasútmodellező. Ráadásul a régebbi fajtából való.... Az csodálatos kelet-német cég igazából csak két örökemlékű gőzmozdonyt modellt gyártott, az egyik a könnyeben fellelhető BR91 típusú gőzöst, és a másik kultikus BR84-es modellt. Azt hiszem az utóbbival kezdődött a kálváriám... Kis műanyag darab, pár fém alkatrésszel, így deffiniálná a laikus.... És valószínűleg igaza lenne... Ám számomra kultikus tárggyá nőtte ki magát, családi indíttatásból. Az első Piko katalógus már kínálta ezt a járművet elérhetetlenül, a maga csodáival, öt hajtott csatlós kerékpár, a középső tengelyre hajtott, két futókerékkel, a mellvason szabadon álló világító lámpák.... Aztán jöttek a legendák, amikor édesapám megpillantotta az áhított járművet Sopronban egy játékbolt kirakatában, de nem volt nála annyi pénz, hogy megvásárolja, talán valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején.... Majd hallgattam az alkudozást egy volt kollégával, erre a járműre.... Szóval piedesztálra emelkedett.... És titkon reméltem. Majd jött az idei év a 2016 és szilveszter után egy pár nappal megláttam az áhított járművet egy oldalon amely eladásra kínálta. Üzenet, és igenlő válasz, Majd találkozás és vásárlás és vittem haza a trófeát, mint aki megváltotta a világot.... Igen, az enyém volt, végre a Br84-es Hruska gőzmozdony... Kopott volt, és viseletes, de mit várunk egy 50 éves modelljárműtől. Mintha egy családi karmát dolgoztam volna le ennek a modellnek a birtoklásával. Szívesen elvittem volna apám sírjához, de ő másképp rendelkezett, és szórták... Remélem látja fentről, hogy van ilyen gépünk, ha már neki nem sikerült....... Meghatódva vettem ki a gépet a hungarocell dobozból, remegő kézzel igyekeztem a pályára állítani, majd nem indult... A szabályzó felizzott a kezemben, de az igazi "nagy vas" nem mozdult... Kétségbe estem, és fájt nagyon... Átvertek, nem egy igazi Hruska... Az volt, csak sokat állt, és várakozott rám. Kiszáradt, és megmerevedett, mint aki nem hiszi el hogy újra üzemben lesz. Olajoztam száraz fogaskerekeit, csatlóit, majd kopott kaszniját spray-val kezeltem, és csillogni kezdett, és mint újszülött a pályán botorkálni kezdett... Olajszagot árasztott és az amperét is, ám ez időleges volt, mozgott mint egy svájci műszer.... Zakatolt, és egyre biztosabban mozgott, és engem a romantika egy más világba vonzott...

A hangok és illatok szárnyán egy más világba röppentem, a Ganz szereldéjét idézték meg nekem... Tizennyolc éves vagyok, alig érett kamasz, kilépek egy ajtón, és alattam vasszörnyek halmaza. Agyam tudja ez 5000 lóerős, a másik csak 1200.... Olajszag leng körül, és dér lepi az alvó szörnyeket, melybe nem lehelt lelket a méltó egyed. Láttál már szereldét a hajnali pislákoló ívlámpák alatt? Mikor a fűtővezetékekből a pára csinál ködöt... olajosat, és igézőt, hisz te is Gólemek atyja vagy, csak várnak a leheletre, mely erőket szabadít a világra és teremtőként állsz a gőzök árnyában. Ismered lelkük rezdüléseit, és egyenként kelted életre, melyet majd egy törékeny ember ural mind örökre. Olajszag, és izzó fém párája adja a lelket, és kelted életre a monstrumokat. Mosoly van az arcodon, mert uralod őket, hiszen csak gépek. Ám ha kezed szívedre teszed, és füledet a deres fémhez emeled érzed dobbanásaikat, és ők készek szolgálni, millió kilométerek futni, te már nem leszel, de ők még falják a távolságot.... Megfogott e kép a pillanat varázsa, hány ember birtokolhatta e modellt mára, nálam is csak ideiglenesen van, túlél engem, hiszen bálványozom, és dédelgetem mint egy gyermeket. Pedig idősebb nálam, több mint ötven is megvan, és virgoncan szalad a pályán, mert ez a dolga! Azt hiszem apám vágya és akarata volt, hogy így legyen, ő nem birtokolhatta de én igen! Ám a vágyat ő ültette el, és bennem szárba szökött, Majd arathattam le... A kis mozdonyt tartom kezeimben mint szentséget, csodálom és könnycsepp tolul szemeimben, célt kaptam valakitől, melyet teljesítettem, és többet nem adott, mert annyira nem ismertem....