Isten, és egy kávé.... (Út ljubjana felé)

Elindult a vonat végre Ljubjana felé, a múltkor nem sikerült, a javítóból frissen kihozott étkezőkocsit még a Déliben kisorozták, fékhiba miatt.... Az Eurók amit erre a napra kaptam volna visszaszálltak a pénztárba és nem integettek, hogy viszont látásra.... A mai nap sem volt valami lélekemelő, csak a jegyvizsgáló, és rendőrök látogattak meg. Csak valahol Celje előtt egy japán utazó kért egy kávét.... Ennyi a mai napi bevétel, egy nemzetközi vonaton, Budapest és Ljubjana között. Egyébként csak álltam és a tájat figyeltem, öleltem magamhoz, az elsuhanó pillanatokat, megy teremtő szépséggel a Teremtő megáldott. Kívántam, remélem majd Kedvesemmel megoszthatom a pillanatokat, a völgyeket, a kastélyokat... majd egyszer ha ő is elkísér, talán majd májusban, amikor már hosszabbak a nappalok és a Ljubjana sárkányai még napfényben követelik az alázatot a látogatóktól, nem pedig haloványan neon fényektől sápítva... Hétköznapi útnak tűnt, mint megannyi kilométer amit megtettem az elmúlt években. Nem vártam csodát, sem sikert, csak az érkezést, a szállodát, a csendet, a néma semmittevést. Gondolatban már lemondtam a Kedvesről, akit új helyek ámulata felé viszek, a tájról és varázsról, hogy most éppen zöld színű a folyó amely a sínpárt követi... Majd egy eseménytelen érkezés Ljubjanába... Kocsi bezár, szemét lepakol, irány a szállás.... Itt Ljubjanában egy kicsit messze sikeredett a szállás az állomástól, de tényleg nincs közelebb hotel.... Egy csámpás idős bácsit követtem egy sétáló utcán, izgalmasnak tűnt, vajon hová mehet, ebben a modern lakótelepi övezetben. A lakótelepet követésével... Majd egy templom kapját nyitotta ki és eltűnt mögötte... Nem is követtem volna, ha a templomból nem hangzik fel az orgonaszó! Elfutotta a könny a szememet! Mint alvajáró léptem be a templom ajtaján! Egyedül voltam, egyetlen teremtett lelket sem találtam ebben a házban. Csak az orgonamuzsikát, és Ön magamat. Aztán megjelent még valaki aki hatalmasabb és szebb volt mint a muzsika, és mint én akit a Teremtő saját képmására alakított... Egyedül voltam Isten Házában, Vele... Patakzottak a könnyeim, és a legutolsó sorban foglaltam helyet. Hallgattam a muzsikát, majd az első sorban térdepeltem, Előtte! Kértem őt, hogy mindenkit akit szeretek, és valaha szerettem az életemben, áldja meg őket, és úgy éreztem, ezt meg is teszi! Voltál már egyedül templomban, mikor az orgona zengi körbe a teret? Egyszer régen sikerült nekem, Szántódpusztán egy iciri piciri kis fapados templomban... Akkor találkoztunk először, mint Teremtő ls Teremtett! Azt hiszem jó a viszonyunk, mert szeretteimet, és mindenkit akit ismerek megóv a bajtól, amennyire tudja.... Ez a találkozás is kellemes volt, sok sok könnyet csalt a szemembe, és tetszett a világ, és elfogadtam terheimet, mindennel együtt, mert én kértem ezeket! Gondold át és rájössz, hogy te kérded terheidet, és mindjárt könnyebb lesz... Szeretlek Titeket Emberek... Ezeket hallottam utoljára tőle itt egy havas sétányon álló magányos templomban....