Sorozat....

Mindig megdöbbenéssel hallgattam ismerőseim, TV sorozatokkal kapcsolatos megjegyzéseit, imádatát, függőségét...
Taszított az egész, "Szomszédok", "Barátok közt" és egyéb minden féle "mű" média mű, mely a képernyő elé kényszerít. Nézni kell, minden áron.
Volt olyan barátnőm, akinek az útját valami épp akkor futó sorozat miatt adtam ki. Mert az időpont, mikor megy a TV-ben, lényegesen meghatározó.
Mi is van e mögött? Saját létünk siralmas hétköznapjai, illetve jó látni, hogy mások is mennyit szenvednek a pillanatért, mely pedig akár jó is lehetne...
Mi magunk választjuk a pillanatot, melyet megélni szeretnénk. Természetesen a média, ügyesen, hozzásegít mi is az amiben örömünket lelhetnénk, sőt -ügyes-, példákat mutat, tréningezi az agyunkat. Mi a jó nekünk, sőt adott konfliktust, hogy kell kezelnünk...
Fergeteges agymosás...
Piciny apró létünk, furcsa hétköznapjai, talán nem annyira romantikusak, kalandossak mint a sorozatbeli hősöké. Igaz, reggel felkelünk, dolgozni megyünk, hazafelé bevásárlás, gyermekek összeszedése, vacsora, beszélgetés, fürdés, -még nem tudom mi, tanulás, mosás, főzés-....
Mert csak úgy vagyunk.
Hát nem, a mi világunk is tele lehet romantikával, tragédiákkal, örömökkel, csak erről szeretnék a figyelmünket elvonni, mennyire csodálatosak a napjaink!
Párunk illata, kedvessége, a reggeli tea, az ölelés, a közös beszélgetések, étkezések, mind maga a csoda. A pillanat, amikor a pároddal, együtt csobbantok bele a habfürdős kádba, s meghallgatod a napi történéseit. Milyen csodás pillanat, természetesen csak ti teremthetitek meg ezt a pillanatot. Pedig nem sok kell hozzá, egy kád, pár gyertya, némi habfürdő... és tietek a világ. Nem kell sorozat, nem kell más emberek nyomora, nincs szükség "útmutatásra", hogy élj!
Csak élj...
Szerencsére, már az összes évad elérhető kedvenc sorozatodból, akár DVD-n akár az interneten.
Magam is így jártam, végignéztem az "X akták" sorozatot, mind a 11 évadot. Volt olyan nap amikor hármat, négyet is. Megértettem az egészet, hiszen empatikus lények vagyunk, könnyen azonosulunk életünk szereplőivel.
Mikor véget ért a a sorozat, hiányt éreztem, szerettem volna tudni mi van ez után.
Aztán rákerestem a színészek életére, és rájöttem arra, hogy csak szerepet játszottak, hiszen színészek. Semmi közük a megformált, idealizált karakterekhez...
Pénzért tették, pont úgy mint ahogy a pék süti a kenyeret, a buszvezető szállítja az utasokat...
Nincs ezzel semmi gond, ha mi nézők is értjük ezt a világot.
Magunk is tesszük a dolgunkat, serényen. Játszuk szerepeinket...
Azonban szebb ha a saját világunkban élünk, figyelmünket a mellénk sordródott, vagy kiválasztott társ felé fordítjuk.... több lesz az öröm, mint a filmekben.