Kalandok a vasúton (mások elmesélése alapján) II.

Személyvonat, álmos reggel, ködbe burkolózó izzad táj a homályos ablakon keresztül. Minden állomáson, megállóhelyen és bokornál megáll... Szürkeség, sárgaság, kilátástalanság a hétköznapok méla csattogása a kerekek alatt, melyet szívesen vesz át a fémváz, amely élő szöveteket rejt magába, mint egy fordított Terminátor... Igaz itt ebben a rejtelmes, mozdulatlannak látszó világban megváltoznak a szabályok, miközben kint suhan a táj, és riadt őzek, és félénk nyulak szaladnak a hófoltos világba... Vannak csodás hajnalok, ám az utazók többsége nem emeli áhítattal a szemét a felbukkanó, mindent elöntő rózsaszín ragyogásra, megmaradnak saját individiumuk fogságában, a saját kis zárt világukban. Van aki jegyet vált egy ilyen kéjes hajnali alkalomra, valaki bérletet, vannak a kiváltságosok akik kis hitelkártyához hasonló utazási igazolvánnyal jutnak hozzá eme nemes szolgáltatáshoz... Igen, és vannak akik igyekeznek elkerülni a jegyváltással járó kínos anyagiak rendezését... A történet, nevezzük Lajosnak az illetőt, pont a másik oldalon állt. A vasúttársaság alkalmazásában állt, és egyenruhát hordott, cigány származású volt, nem roma, mert romai például Marcus Aurélius, Julius Cesar, vagy Cicero volt, ha már annyira ragaszkodunk az angol nyelvhez, hiszen nem használt ruha bolt, hanem Second Hand, és nem árleszállítás, hanem Sales.... Szóval "Lajos" az egyik nap egy fiatalembertől kérte az utazásra jogosító igazolását: -Menetokmányokat kérem.... - jelezte hivatalosan szándékát. -Nincs jegyem... - felelte az utasnak látszó humanoid kinézetű. -Akkor pótjegyet is kell váltania- hangzott a szakértő válasz. -Miért? Mert cigány vagyok? - hangzott a liberális varázsmondat. -Nem, mert utazol... Egyébként meg mit gondolsz? Én Hófehérke vagyok...? :-) Na ebből az esetből nem lett faji megkülönböztetési probléma....