Hulló falevél, melyet a novemberi ősz fagyaszó hidege merevít késpengévé, és üde sárga színe ellenére mint egy kardpenge hasít a ködtől burkolt békésen pihenő avarba. A csend megtörik, madárfütty sem zavarja ezt a néma kivégzést. Csak a felkelő nap vöröse adja a világítást a pillanathoz, amelyben elszárad, megbékélt falevelek közé hasít egy gyilkos penge. Neki már sikerült megfagynia az éjszaka folyamán, a kelő Hold fényében, ezüstösre edzve a levélke víztartalmát. Az avar békésen nyugszik elfogadva létének sorsát, óvón beterít földet és halottat egyaránt. Leplez, elmúlt világokat, napokat és pillanatokat. A Föld melynek ősisége semmit nem jelent napjainkban, avar és humusz takarja szorgalmasan, minden pillanatot ápol éppen. Egy pocok rohan magokért éppen, a borzongást és a félelmet leküzdve a létért cserébe... Hajnalodik, pirkad, a színek feketéből és szürkéből ragyogóvá válnak. Arany, sárga, narancs és fakó zöld ébreszti a tájat. A pocok még rohangászik magvat, táplálékot kutatva. A bagoly behunyja szemét, a világosság bántja, borzolt tollával a nappalt várja. Elpihent csendesen emészti zsákmányát, az örök körfogás csodájában. Zizzen az avar, belépsz egy templomba, melyet nem ember, hanem az Úr nyitott számodra. Ha nyitott a szemed akkor látsz ezer csodát, és mélyen lehajtod fejed ennyi csoda láttán. Mikor majd ébredsz, hogy, ennek részese, vagy, és nem kívülállóként sütkérezel a hajnali napban. Mikor átérzed a lelked és hovatartozásod tiszta ízét, és feloldódsz ebben a közös létben akkor érted meg léted valódi szépségét, mert már nem merítkezel magad világában. Önmagad vagy a világgal, a társaiddal, családtagjaiddal. Engedd meg ez és szíved minden szeretetét sugározd világodnak! Felismerve, hogy Te Ők vagy, mert egy világban léteztek. Nincs, nem lehet gyűlölet, mert annak értéke nincs, csak a Szeretetnek, mert a Szer etet...
Adj lehetőséget a szívednek, mely szívesen szeret, szívből, igazán. légy részese ennek a világnak, mely apró részekből és pillanatokból áll össze tökéletes egésszé..
Van a lelkednek egy része, mely nem hatalmat, sikert szeretne, csak szeretet, merítkezz meg ebben, és add tovább. Az életünk nem ár- érték arányos, hanem csak a szeret irányítja. Vagy a tiszta természet rendje... falevelek vagyunk, száradva szép színesre, és a szelek táncát járva, de eljutunk a földre. Ki békésen, ki késpengeként, de hullunk a mélybe, célunk és igényünk szerint. A szeretet, mellyel a szülőföldünket szeretjük, adja az erőt a további szeretethez...
A szeretet melyet társuk, gyermekünk iránt érzünk... Mellyel tápláljuk világunkat, a csodát mely körülvesz minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése