Csilla

Egy kedves ismerős kért meg, hogy írjak valamit Csilláról....
Már megőszült hajjal, megereszkedett pocakkal emlékeim múltjába merülve töprengtem Csillával közös emlékeinken... Már Ő is elhagyta az ötvenet... Ám még mindig ragyog, mint a lányok akik körülötte vannak, magam is igyekszem nem opálossá, homályossá válni, és ezek a kamaszkori élmények mindig segítenek, főleg, hogy látom mennyire túlteng bennük a vitalitás. Már abban a korban vagyunk, amikor több a veszteség, az elmúlás.... Számunkra fontos emberek lépnek más dimenziókba...
Ám szívünkben annyira kamaszok maradunk... Ha hagyjuk, és van aki inspirál. Mielőtt leragadtam a billentyűzet előtt, -olvastam-, naplókat képeket nézegettem, mert mit is jelent számomra Csilla. Egy lányt a múltból, akit először a Palatinus strandon láttam..., egy első (beteljesületlen szerelmet ?) sületlenség... Csak voltunk és léteztünk, néztük hajnalban a várost, Budapestet a Halászbástyáról, ittunk mint a kefekötő, csináltunk jó sok hülyeséget. Szeretnék újra a Margit-híd pesti oldalán randizni, mert már akkor tudtuk, hogy vége. Aztán a Sziget-bejárónál szembesülni hogy Ő is pont oda beszélt meg randevút a "következővel", mint ahogy én is... Szóval egyikőnk sem volt jobb a deákné vásznánál... Éltünk, és gyorsan éltünk, mert azt hittük 18 évesen, hogy ennyi lesz a világ, és elnyelnek minket a szürke hétköznapok... Nem így történt, különváltunk barátok lettünk, egyszer talán még kísérletet is tettünk szerelmünk későbbi beteljesítésére, a sors megírta, nem sikerült. Adott pillanatban mindketten magányosak voltunk, rémültek és még mindig kamaszok...
Most is azok vagyunk, nem tudtuk, nem is akartuk megtagadni önmagunkat...
Csilla...
Csillag...
Csodálatos...
Volt egy házibuli, amikor egymásra találtunk, volt egy csopaki résház, amely mellesleg Présháznak született, volt balatoni napfelkelte, mert soha sem voltunk álmosak, csak naivak.  Volt egy patak a Börzsönyben ahonnét tántorogva lépdeltél a táborhely felé... és mosolyogtál.
Sokszor mosolyogtál, talán anno a mosolyodba letten szerelmes. Pici száj, gödröcskék az arcon, csillogó Csilla tekintet. Annyira boldog vagyok, hogy most is csillog a tekinted! Köszönöm, mert az én tekintetemet is csillogóvá csiszoltad...
Áztató esőben sétáltunk a Várban, majd a Vérmezőn, kipróbáltuk milyen csókolózni a telefonfülkében....
Micsoda ajándékok az élettől. Azt hiszem járt Nekünk...
Csodálatos, hogy pár év után sem szakadt meg a szál ami összeköt minket. Fizikai testünkben már nem a régiek vagyunk, de lelkünk fiatal maradt és ez így jó.