Ma sikerült végre megnéznem a "saul fiát" döbbenetesen borzalmas mű. Azok akik ez ellen a film ellen szóltak, tévedtek. Íme itt egy vallás fiai, mutatják meg milyenek valójában. Még talán meg is értem őket, hogy egy pár napos létért amellyel meghosszabítják életük fonalát, saját hittársaik életét segítenek kioltani., zéró erkölcsi értékkel... hogy várhatnánk el ettől a néptől, hogy tiszteletben tartsák a múltunkat, hagyományainkat hitünket. Beköltöznek minden hová, kedvesek, és aranyosak, ameddig az ő érdekük úgy tartja. Hiszen önös érdekből segítenek gyilkolni saját társaikat.. Persze jó eszme hogy egy gyermeket mentsünk meg... talán még egy kutya hiányzik a filmből... akkor tuti siker lenne...
A film nem ellenünk szól, ha jobban megnézed önmaguk ellem. A rendező kép beállítása, hogy a főszereplő tarkóját mutatja a mozgó jeleneteknél, nem mer szembenézni a saját valóságukkal. Nem a németek a szörny szülőtettek az az ideákkal, hanem azok akik kiszolgálják őket... Ha érdekük úgy kívánja. Bámulatos ahogy a film elénk tárja valódi gondolatait, az érdeket a nyereségvágyat, a pillanatnyi helyzeti előnyt. Kiváltságosnak lenni egy "KL"-ben, jónak tűnő beosztás, még akkor is ha saját hittársaink halott testét kell a kremákba helyezni... vagy éppen a vérfoltos padlót felsikálni a gázkamrában. Megéri, mert tovább élünk egy pár nappal.
A film maga önvallomás egy népről, melynek a rendező is tagja.
Normál esetben elszörnyedünk, ha embereket ilyen körülmények között látunk... mellesleg a gázkamrás jelenetnél hiba volt a sábeszdekli a rabbi fején...
Egy normál egyszerű magyar ember nem tud azonosulni egy ilyen létformával, lezuhan a vár falán, magával víve a zászlót, vagy éppen forró olajat önt a támadó fejére.
Meg kell értenünk eme népcsoport nem tudta megvédeni saját szülőföldjét évezredeken át, csupán a második világháború után sikerült némi részvét államot létrehozni...
A film egyik epizódjában pont az a hangulatot sikerült létrehozni mint a "Lator" ősfilmben... a szélben lengedező, térelválasztó anyagok... milyen megható, pillanat. Főleg azoknak akik láttak már ilyen filmeket...
Valóban szomorú, hogy ilyen filmekre költik az adófizetők pénzét. Nem tudni milyen erkölcsi tanulságot próbál a film közvetíteni, a kapkodó "tarkóprofilos" kamera beállításokkal. Talán izgalmasabb lett volna fentről készíteni a jeleneteket, mint ha Isten látná, mit tesztek. Mellesleg már kicsit unalmas hogy a háború vége után még mindig ezen a témán lovagolnak egyesek a múlt több mint 75 éve történt eseményein... Már meghalt mindenki... akkor jelen volt... Miért kell ezeket a több évtizeddel ez előtti borzalmas eseményekkel sokkolni napjaink ártatlan emberiségét? Hogy miért? Hát a bűntudatért, az alávalóság látszatért. Ám pont a rendező az aki rávilágít saját hittársai gyomorforgató kegyetlenségére, a Sonderkommandóra" aki parancsra gyilkolja Hittestvéreit. Valaki elgondolkozott már, hogy egy német gépfegyverben hány kilőhető célzott lövés van, és mekkora volt a "Sonderkomando" létszáma illetve a gázkamrákba terelt foglyok létszáma, mellesleg mennyi időt vett volna időbe egy tárcsere a fegyverben? Ilyet csak egy gyáva jellemtelen nép hajlandó elfogadni. Szomorú de nekik bókol Európa, és a világ, mert sikerült elhitetni a hihetetlent, hogy mennyire sebezhető, és üldözött nép ez....
Aztán csak nézzük meg Trianont mi magyarok.... És az összes többi történést, amerika bevonult 56-ban? Kaptunk e bármikor segítséget a nagy demokratikus országoktól? Nem, soha sem. Mi csak egy megtűrt, holokauszt imádó, külső népcsoport maradtunk a világpolitika megtűrt palettáján. Nem kelt senki védelmünkre, nem kompenzálták veszteségeinket.... Mert nincsenek saját faját gyilkoló Saul-jaink, csak Búvár Kundjaink, Szent Lászlóink, Hunyadi Jánosaink, Dobó Istvánjaink, Rákócziaink, Tenkes kapitányaink.... Akik az ártó ellent tisztították a hazánkban.
Ám tanulni is kell e történetből, hogy lehet gyilkosokból hőst csinálni, melyekre mi nem voltunk képesek! Alja embereket piedesztálra emelni egy furcsa világ fekáliái közül.... Szomorú vagyok, de mi nekünk magyaroknak nem sikerült, nemzeti nagyjainkat oda állítani ahol kellene lenniük, az ifjúság példaképének, vagy a gyermeki rajongás középpontjává tenni. Ezért buktunk el mi, magyarok, mert a Saul fiát bámuljuk, és álmélkodunk, a helyett, hogy saját népünk hősi tetteit regélnék....
És máris látom lelkem apró töredékét szétszedő liberális érző lények kommentálását. Igazatok van, ám e nép ez földön megőrizte anyanyelvét, nem települt idegen hazákba, és lehet hogy számotokra kicsit bután, de megőrizte méltóságát, tisztességét az ősi út irányában. Ám nem lett saját fajának gyilkosa... Ez egy Sonderkommandós sem mondhatja el...
Mellesleg, ám úgy sem értitek Magyarnak lenni szív és nem értelem beli megállapítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése