Reggel amikor elindultam itthonról Maglódra az egyik páciensemhez, kinek már többszörös áttétjei vannak még lélegzett, igaz nagyon lassan, a szívverése is alacsony volt. A vonat ide oda robogott velem, igyekeztem megtenni amit lehet a tudásom korlátain belül. Aztán mikor hazaértem, láttam, hogy nem várta már meg az érkezésemet, elköltözött a hörcsög.mennyországba. Nem sokkal előtte exitálhatott, mert még volt némi melegség apró szőrös testecskéjében. Talán megakart kímélni a haláltusájától. Úgy maradjon meg emlékünkben, amilyen volt, - kis apró energikus, folyton mozgó kis életnek. Megalmoztam neki a Kedvesem által előkészített teás dobozban..., kapott némi élelmet a hosszú útra és tiszta forgácsot, tiszta vattát. Ha már a mennyországba érkezik, ne kelljen szégyenkeznie, milyen körülmények között jutott oda.
amikor hazatértünk, és gyermekeim etettek a távolléteink alatt. Nem voltál a miénk, de mi sem voltunk érted, pedig téged mi választottunk.
Apró kis, még langyos testét óvatosan helyeztem a papírdobozba, méltó tisztelettel az együtt töltött csodálatos pillanatokra emlékezve. Nagyon nehéz pillanatok voltak.
A Jó Isten biztos csodálatos pillanataiban teremtette ezek a kis rágcsálókat, hiszen annyi bájt, kellemet adott nekik, kifejező gombszemmel látta el őket. Biztos azért szabta ilyen rövidre életük fonalát, mert Ő is nagyon szereti ezeket a kis állatkákat, hogy ilyen gyorsan magához szólítja őket. A Teremtő csak két évet adott ezeknek a lényeknek, melyek annyira saját egyéniségek. Pici szívük sokkal gyorsabban ver mint a nagyobb élőlényeké. Mindent hihetetlenül gyorsan kell csinálniuk. Talán mert a Teremtő előre látta Buddhát, vagy már alapvetően tisztában volt az újjászületéssel. Hiszen ezek a kis hörcsögök sokkal gyorsabban születhetnek újjá. Sokkal több karmikus lépcsőt küzdhetnek le, mint egy bálna, vagy mint egy elefánt.
Mi nem tudom kit kaptunk... ám csodás, és szívet melengető pillanatot kaptunk ettől a kis apró rágcsálótól. Különleges egyed volt, soha sem harapott, ráadásul a kint töltött pillanatokat megunván, ha talált egy kinyújtott tenyeret kényelmesen elfészkelte magát, majd ránk nézett, - na most már visszatehettek a kecómba, elég volt a kirándulásból. Szemrehányást teszek magamnak, amikor kora reggel megébredtünk, majd megjelent ő hörcsögsége, és csak a tenyerünkből volt hajlandó elfogyasztani a reggelit, apró kis mancsával kapaszkodva közben, néha nekikönyökölve falatozott komótosan, akkor sürgettem az időt...
Siettem volna, nem értve, az én időm más dimenzióban létezik mint az övé.
Nem tekintettem ajándéknak ez együtt eltöltött akkori perceket... Kis hideg testét látva már értem, még mindig nem vagyok elég felnőtt. Az esti viták is felrémlenek, ki adjon ennek a jószágnak kaját.
Könnyű megvásárolni egy állatot, -ezt még kimondani is szörnyű, nem leírni-. Nap mint, nap róla gondoskodni, szeretni, - viszonzás nélkül - mert nem képes rá, hiszen egy idegen világba szakítottuk ki a testvérei mellől, haszonállatként, hogy a mi érdekeinket szolgálja. Legyen egy állat a belvárosi lakásban. Lehetőleg csendes, nem igényes, nem kell sétáltatni. Csak úgy ott van, létezik....
Nos, ma már nem létezik. Nem is lesz másik.
Köszönöm, hogy velünk léteztél, sok örömet adtál nekünk, majdnem volt kihez hazamenni gondoskodni, mert feléd ezt könnyebb volt kimutatni. Tanítottál, egymásért kell léteznünk, a Kedvesemért "kell" hazamenni, étket készíteni, törődni vele, csodálni őt! Kedves kis állat, elhoztad a csodát, a megértést, és a szeretet. Tanítottál minket, remélem a tanítást át tudjuk adni másoknak is. Remélem a számodra megfelelő létformában születhetsz újjá. Nem lesz több "belőled", megtanultuk a leckét, értjük az algoritmusokat, és erre a ritmusra álluk rá. A ritmus az életé, mindegy milyen, csak táplálja létezésünket. Te voltál az utolsó "hörcsög"! Ölelünk téged a messzi távolból ahová ma jutottál!
Megtanítottál arra, hogy az olyan emberek mint mi, akik a távlatokat kutatják, akik mindig új kalandot keresnek, ne akarjanak gyökereket, melyeket nem tudnak táplálni. Csodás volt apró kis gereznádat amikor hazatértünk, és gyermekeim etettek a távolléteink alatt. Nem voltál a miénk, de mi sem voltunk érted, pedig téged mi választottunk.
Köszönjük hogy velünk voltál! Megismételhetetlen élményt adtál nekünk!
Kísérjen utadon az áldás mely két emberi szívből fakad, legyen bő és olajban gazdag a magvaid, melyeket az égi létsíkon megtalálsz, legyen nedvdús a gyümölcs melybe beleharapsz! Csoda volt minden pillanat melyet megosztottál velünk!
Köszönjük!
Bon voyage!
Istenkém ha tényleg ennyire szereted magad mellett tudni ezeket a kis apró teremtményeidet, vigyázz rájuk, Ők nagyon szépek, és tiszták!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése