Egyiptomi Napfény.... 1971/1

Egy aprócska történetet szeretnék elmesélni, amelynek 1972-ben a szemtanúja voltam, nagyjából hét évesen, a Fuád (kiejtés szerint írva) átszelte akkor Kairót. Édesapám kint dolgozott külszolgálatosként, és bevált esti séta volt az egyik hídon ki, a másokon be az El-Zamalek szigetre, mert ott laktunk. Pálmafás, fehérre meszelt járdakövek között. Kicsit elválasztva az Ó-Kairótól, rendőrrel, géppisztollyal, mindez nem akadályozta meg a birkacsordák áthajtását és áldásos tevékenységét. Mivel édesapám az Egyiptomi Vasútnál segített, mellesleg beszélt arabul, mert jó volt a nyevérzéke, így tobbet tudtunk az országban uralkodó viszonyokról, vagy inkább iszonyokról... Az átlag El-Zamalek lakó... szóval, követségi, minisztériumi egyéb arabul nem beszélő népek, csak a hajnali kis kordéval találkoztak, melyet magam korú gyermekek hajtottak, egy aszott csacsival, és a szemetet szedték össze. Néha hajba kaptak, mert a szemetet áttúrták gazdagon, egy értékesebb zsákmányért. Majd csitult a zaj és a kiváltágosok álmodták hófehér álmaikat. Akkor este, két emberi lényt ástak be a Nílus, élet oldalán a híd óváros felöli oldalán, egy férfit és egy nőt! A nő férjes asszony volt, egy öregecske ám, de gazdag férfi oldalán, a férfi fiatal volt, és szép... Udvarolt... Majd rajtakapták őket, nem aktus közben, csak mert beszélgettek... Mindkét emberi lényt derékig beásták a földbe, majd hogy az igazságszolgáltatás ne szenvedjen csorbát, illetve a nép, az Isten adta nép, nehogy könyörületet érezzen, megjelent egy "billencses" teherautó és szállítmányát a két szerencsétlenre borította... Talán nem jegyeztem meg, a liberálisok felé, nem murvát szállított, kicsit nagyobb méretű sziklákat....