Történt ma valami... még most is elememzem, meditálok rajta, fő a pörkölt, kevergetem, kavargatom az eseményeket. Ahogy a húsdarabok merülnek el a hagymás, paprikás vörösboros lében, úgy kavarognak a gondolataim a mai apró csekélyke történés felett....
Elindultam ügyeimet intézni.... csak lazán, kék bermuda, kék ujjatlan póló. Nem kívántam megjelenni, mert csak egy barkácsboltba indultam, kettő - elég kisméretű bútorlapot megrendelni.Társasházunk kapuján szerettem volna elhagyni a területet, melynek osztatlan tulajdonosa vagyok, tehát a kapualjat. A kapu elektromos nyitógombját üzembehelyezve kitártam az utcára vezető kaput. Majd miután láttam, hogy a kapualjban várakozik egy egyén, igyekeztem behúzni a kaput... Ekkor ő egy lábmozdulattal megakadályozta a kapu zárását, én ebben a pillanatban, mert belépett haptikus terembe megragadtam az ádámcsutjáját, némi kellemetlenséget okozva a polgártársnak... Közben érzékeltem, hogy a támadólag fellépő lény két kiskorú magzatja is jelen van az eseménynél... Így megmaradt az ádámcsutkája anatómiai helyén. Majd szóváltásra került sor... mivel sérelmeztem, hogy nem a megfelelő módon óhajtott a társasház területére lépni, közölte ő itt lakik... én meg erre közöltem, 1966 óta itt lakom és még nem láttam őt. Közölte nem működik a beléptető rendszer, majd én ezt ellenőriztem, -működött. Újabb támadó kijelentéseket tett, ekkor már fizikaiakat.... így csökkentettem a sulyközéppotomat, majd jött a gondolat, megdöglesz.... a gyerekeid szeme láttára... lassan és kínossan. Ekkor érkezett meg a felettünk lakó szomszéd néni, aki az események láttán elájult, majdnem, mire közölte az illető az ő fia. Visszavonultam, igyekeztem lehiggadni annak ellenére, hogy az egyén ordibált : -Még találkozunk! Rohadt cigány... stb....
Átvágtam a Garay piacnak nevezett akármin, gyönyörködtem a hörcsögök tevékenységében, ettek, ugráltak, no adrenalin... még csodálkoztam is rajta.... Aztán busz, mely az összes kipufogógázt az utastérbe termelte, a maszk csoda volt.
Úr Isten a pörkölt, régen nem kevertem meg...
Az Úrnak hála, az összes kollagén kimanifesztálódott a pörköltbe... ráadásul, le sem égett...
Szóval, az utazás alatt elemeztem az eseményeket. Eszembe jutott Kökényesi mester első órája a támadó önvédelemről, mely első részét a szem ujjbegyekkel történő eltávolítása tette ki, a támadó személy végtelen szomorúságára. Az óra második talán egy negyedét tette ki a Oi-zuki szabályos ütés. Az ember aki ma reggel atrocitásba keveredett velem, nem az én korosztályom volt. Mi hittünk Rambóban, a késben, az igazságszolgáltatásban. Akkor még trendi volt, nem volt liberál politika, csak kőkemény diktatúra (na ez sem igaz :-) Hittük sok mindenben, szeretetben, megbecsülésben, tiszteletben. A mai nap ezt képet rombolta le... mellesleg ha az illető ádámcsutkája a kezembe marad, én vagyok a hunyó. Mi is történt valójában, közben a busz pöfékeli be a mérges gázokat... ilyet már olvastam a világtörténelemben..... A történés a következő.... egy dagadt, öntelt, kormány, vagy valami hivatalnok, egy férfi mellett próbál elhaladni, valaki mellett, akit az ölés művészetét tanulta évtizedeken át... Azt hiszi a kis dagadt genyó, hogy ő valaki, mert a hivatali hierarchiában előre jut... Mert a másik csak bermudát, ujjatlan pólót visel, nem hosszúnadrágot és inget? Aztán biztonságos távolságból lecigányozza... ? Egy magyart, egy adófizető állampolgárt? Mi alapján hoztál ítéletet, de dagad tahó, az életet ajándékoztam neked... Hatalmamban állt, hogy elvegyem.....
Felmentem ma édesanyádhoz, bocsánatot kértem.... de nem miattad, mert úgy sem értenéd, magam miatt, mert védtem, óvtam a házban lakók életét, anyagi javait.... Tudom, te erre soha nem leszel alkalmas.... Om Mani Padme Hum...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése