A MÁV 520.034 pályaszámú gőzmodony modellje.

 A Második Világháborúban a megnövekedett szállítások miatt, igény merült fel egy erős, ám de egyszerű kivitelű, viszonylag kevés színesfém felhasználásával, gyorsan építhető tehervonati gőzmozdonyra. Így született meg 1'E tengelyelrendezésű, "hadimozdony", melyet csak 11650 munkaóra alatt készítettek el, minimális 126 Kg réz felhasználásával. Az első járművek 1942-ben kezdték meg a szolgálatukat, és több mint 6700 darabot gyártottak az 1350 LE mozdonyokból, melyek maximális sebessége 80 Km/h volt.

Oberschesische Lokomotivwerke AG Katowice, Krénai üzem 1934-ben gyártotta le a 1165 szériaszámú mozdonyt, mely azonnal a DR-hez került BR52.5165 pályaszámmal és ott szolgált a háború végéig. Majd a harci események után 1947-ben a Szovjetunióhoz került (valószínűsíthetően nem alakították át széles nyomtávolságra), majd 1963-ban a MÁV 520.053 pályaszámmal állományba vette ekkor maximális sebességét 60 Km/h-ban állapították meg. 1972-ben átszámozták 520.034 pályaszámra melyet selejtezésig viselt, 1984-ig. Ekkor a kiállították a Komáromi vasútállomáson. A 2000-es évek elején a Magyar Vasúttörténeti Parkba került, némi esztétikai felújítás után, így a parklátogatók csodálhatták meg a szabadtéri mozdonykiállításon.

Az első magyar gőzmozdony modell kiadása nem volt teljesen zökkenőmentes. A magyar vasúti járművek elkötelezett fotósa Németh Andor több száz fotót készített a parkban kiállított járműről. A Gützolddal való jó kapcsolatát felhasználva elérte, ha "jól emlékszem 150 darabot" készített a gyártó ebből a pályaszámból, melyeket a Magyar Vasúttörténeti Park forgalmazott. Így elévülhetetlen érdemeket szerzett az első gyári készítésű széria gőzmozdony modell megjelenésében Andor. A modellen a pályaszámon kívül szinte semmilyen magyar vonatkozása sem volt. Mégis kuriózum a MÁV első idegeneredetű gőzmozdonyának gyári modellje. A gyártó hajtást a szerkocsiban helyezte el, míg maga a mozdony csak kulisszaként vett részt az áramfelvételben. A menetirány szerinti homlokfényekkel és kurzkuplungos megoldással készült. Azonban a széria egyik betegsége a szerkocsi alatti forgóvázakban (melyek nem forognak) elhelyezett hajtásoknál rendszeres a törés a fogaskerekeken, így inkább vitrinmodellként találkozhatunk vele gyűjtőknél, mint aktív modellvasútüzemet biztosító vontatójárműként.

A saját modellemen esett hibasorozatok miatt megpróbálkozok réz fogaskerekes hajtással. Ennek eredményeiről később beszámolok.