2015. június 23., kedd

Boldogság definíció IV.

Boldogság definíció IV. Boldogságok, annyi minden lehet boldogság... Pillanatnyi öröm, mely abban a pillanatban talál meg amely a számodra éppen alkalmas. Mint például egy vadkacsa aki a városligeti tóban többet áll fejtetőn mint normál vízen úszó állapotban...., és kacagsz a kedveseddel az állaton aki valószínűleg csak élelem után kutat. Boldogság amikor a vonat száguld veled Romániában, a bolgár tengerpart felé egyszer csak megcsörren a telefon, és a Kedvesed hív! Indul bulizni a barátnőivel, jó a kedve ragyog, csillog, várja a tánc a forgatag... Boldogság az is amikor öt év után kiderül, hogy a párod munkahelyének van egy csónakháza Budakeszin, ahol ingyen kajakozhatsz vele. Vízre az az Dunára szálltunk a kedvesemmel, relatíve kevés folyóvizi tapasztalattal... Élmények orgiája várt ránk! Kezdve attól az el nem felejthető emléktől, hogy kajakot kormányozni nagylábújjal és közben evezni.... ráadásul úgy, hogy a kedvesünk rapszódikus evezés üteméhez igazítani a miénket, hát nem éppen egyszerű feladat. Közben mindenféle vizi járművek jönnek, és vadkacsák is.... Ám az élmény gyönyörű.... a hajó néma csendben siklik a vizen, a fák alázatosan hajtják meg lombkoronájukat a folyó felé, a vízen szikrázik a napfény, csillog a Kedves szeme, szerintem az enyém is.... Pillanatnyi csoda amely csak a mienk... Az éjszakai beszélgetés a véleménykülönbségek után, aztán a közeledés a megoldások a megtapasztalások megosztása, oda figyelve a másikra, indulatok, és ellenérzések nélkül, egymás karjaiban, megoldásokat és nem újabb ütköző pontokat keresve... Tegnap a fiam elhozott egy mozdony modellt, meg kellett vennem, ennek az eredetijét állította meg szeretetével a Kedvesem Graz felé.... Mintha most is itt lenne a perc amikor kiderült, a vonat nem megy tovább... Én pedig indultam vissza hozzá. Most a mozdony modellje ott áll a terepasztalon, trófeaként, amikor a szeret győz... Egy esti sajtos bundáskenyér, közös összebújással, kevés romantikával, de annál több empátiával. Reggeli hamburgerezés, egy gyorséttemben nyitás után pár perccel? Ha egy kamera svenkelné az eseményeket, üresnek és unalmasnak tűnne, de érzésekkel pillantásokkal együtt, egy csoda. Minden napi apró csoda, amelyet mindannyian átélhetünk, ha szeretnénk, és felismerjük a pillanatot amely mindig ott leselkedik ránk, hogy megtöltsön örömmel, boldogsággal, szeretettel. Csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e... Akár egy közös kerékpározás a Városligetben, egymás mellett lassan, állandóan beszélgetve, lazán róva a köröket. Az ismerősök akik mellénk kerekeznek, vérmérsékletük szerint üdvözölve, ki kitörő örömmel, ki egy kicsit visszafogottabban, de határozottan pozitív életérzéssel, amely ismételten csak hozzáad a csodálatos pillanatokhoz.... Régi kedves emlékeket felelevenítve, a kamaszkor környékéről... Irigylem ezeket az embereket (jó értelemben értve, tisztelve őket), ők hűek maradtak a Ligethez, a bringázáshoz, megmaradt bennük valami gyermeki báj, amely "örök fiatallá" teszi őket... Nem mintha öregnek érezném magam, de amennyire ők benne tudtak maradni a Liget platánjainak ölelő álmaiban, én annyira kerestem a világban az ölelést, a megismerést, a csodát. Idegen tájakon, idegen elemek között. Töprengtem sokat, honnét a vágy éppen most a vizek felé? Kajakba szállva új kalandokat keresni, ismeretlen kiívásokat megismerni... Olyan nagy a világ, olyan bonyolult és összetett! Lehet e valaki szerelmese a havas hegycsúcsoknak, a mély csendbe zárkózó száraz sivatagnak, a dús lombozatú erdőknek - mezőknek, a csacsogó patakoknak - folyóknak, a kemény csupasz szikláknak? Vagy csak tévelygő csodálkozó emberi lény, aki a természet előtt szeretne fejet hajtani? Vagy épp nem is alázat, hanem a megismerés vágya az ami sarkall? Nem tudom! Ha a Kedvesemmel rójuk a köröket a Ligetben, akkor az is csoda. Ha a Luppa szigeti Duna ágon siklunk a vízen az is gyönyörűség.... Egy hekk vacsora a Római parton, fokhagymás pácban illatozó sült haltest adja a librettót az esti koncerthez, gazdag limonádéval a gyertyafény mellett.... Sokat vágytam ezekre a pillanatokra! Köszönöm mindenkinek aki ezt lehetővé tette, égieknek, és egyszerű földi embereknek. Kívánom, hogy sok embertársam érezze ezt a csodát, ezt a boldogságot amellyel a pillanatok ajándékoznak meg bennünket.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése