Töprengések.....

Töprengek, emberi kapcsolatokon, barátságon, érzelmeken indulatokon. Pár évvel ez előtt hoztam egy döntést. Kedvesem édesapjának volt egy nagyon jó barátja, akivel politikai nézetek miatt úgy néz ki egész életükre összevesztek. Valószínűleg mindketten nagyon sokat vesztettek ebben a meddő vitában. Akkor megfogadtam, soha senkit sem szeretnék meggyőzni arról, hogy az én nézeteim a helyesek, és követendőek. Később mikor már közösségi oldalakon is megjelentek, különböző gondolatok, volt amelyiket "tetszikeltem" volt amelyiket esetleg véleményeztem. Aztán egy két atrocitás után az írásbeli vélemény alkotásról is leszoktam. Maximum privát levelezésben próbáltam kicserélni gondolataimat. Most megint döntés előtt állok! Két ártatlannak tűnő poszt indított el egy lavinát. Mindkettőben csak a személyes véleményemet közöltem. Ám kaptam hideget meleget egyaránt. Az első az idei Oscar díj miatt volt. Talán nem fejtettem ki eléggé, hogy alapon nem érdekelnek az ilyen díjjak, főleg amikor a "szakma" választ. Bocsánat, de úgy gondolom, hogy a filmeket nekünk, közönségnek készítik, hogy a "szakma" mit szeretne benne látni, az olyan mint a verselemzés.... Én egyszerű lélek vagyok, vagy tetszik vagy nem. Sőt bonyolult is, mert volt olyan alkotás ami régen nagyon tetszett, most meg álmélkodom, mi tetszhetett ezen a filmen, és természetesen előfordult az ellenkezője is. Gondolatom csak annak szólt, hogy míg csillogó fények között bársonyszőnyegen grasszálnak olyan emberek, akik véleményem szerint enyhén túlfizetettek a teljesítményükért, közben emberek életeket mentenek, sokkal kevesebbért, és fényen és a csillogáson túl vannak szobák, kórtermek ahol névtelen emberi lények fogalmazzák utolsó imáikat, szenvedve. Tudom ez nem népszerű, hiszen az emberek nagy része szívesebben azonosul a pompával, mint az elkerülhetetlen véggel. Pedig az mindenkinek kijut, már mint az utóbbi, az első csak nagyon keveseknek. Ezek azonban csak az én gondolataim. A második a "vasárnapi nyitvatartás" népszavazást meg hiúsító történet volt. Nem, nem értek egyet az eljárással, amellyel megakadályozták a népszavazást! Döbbenetes dolog volt, és elítélendő. Ám a népszavazással sem értek egyet. Tőlünk nyugatabbra is zárva tartanak a boltok vasárnap, meg kell elégednie a pénzköltésre sóvárgó embertömegeknek azzal, hogy csak a hét öt és fél napján tudják társadalmi létüket igazoló árú féleségeket beszerezni. Nem tudom, ott ez hogy történt, de nem hiszem hogy a nép szavazta meg. Igen egy vezetésnek néha kell hozni diktatórikusnak tűnő döntéseket. Természetesen lehet ellene ágálni. Engem nem zavar, hogy nincsenek nyitva a boltok, sőt örülök neki, mert egy csomó ember otthon töltheti a napját a családjával. Tudom, hogy sokan még így is dolgoznak, sőt megélhetésük reményében plusz munkát vállalnak, de ez legyen a saját döntésük. Visszaolvasva gondolataimat, nem találok benne politikai felhangokat. Csak egy ember gondolatait egy dologról. Aztán még egy filozófálgatás... Diktatúra, kontra demokrácia... Érzésem az, hogy a társadalom amely itt e földön él a Kárpátoktól övezve, nem alkalmas a demokráciára. Mert ha jól értelmezem a demokráciát, az a többség diktatúrája.... Több akarat, több szavazat. Noha én úgy gondolom, hogy a helótáknak nem adnék szavazati jogot, mert az nem jár! Azt ki kellene érdemelni közösségi munkával, nem önös teremtéssel. Mint kisember számára aki teszi a dolgát, a hatalom ténykedése közömbös, hiszen nem emlékszem az elmúlt fél évszázadból olyan vezetői csapatra, amely tényleg a nép érdekeit képviselte volna.... Hiszen az kevesebb adót, kevesebb bevételt, kevesebb átformálható pénzt jelentene.... Kedves Barátom! Szeretlek, és tisztellek emberi nagyságodért, ahogy a gyermekeidet neveled, azt is amit gondolsz! Próbáld meg te is. Nem szeretném ha megosztanának minket véleménykülönbségek olyan dolgokban amelyeknek nincs ráhatása apró kis hétköznapi életünkre. Írtál levelet, olvastam, sok mindenben igazad van, de azt nem írtad le, hogy a kor amiről beszélsz szintén nem tűrte a vasárnapi nyitvatartást. Szeretnéd a saját igazságodat megvédeni, igazad van! Tedd meg! Magadban! Kérlek engedd meg, hogy én is megtegyem ugyan ezt, és legközelebb ha csirkét sütünk hajszárítóval, ne egy ellenséget, csak egy másképp gondolkozót láss bennem.... Ha rajtam múlik, nem foglak elveszíteni, Barátom! Ám ehhez Te is kellesz, és néha ne csak a száraz tényeket nézd, mert akkor hit és szeretet nélkül maradsz... Egyedül! Én sem szeretnék egyedül maradni, beszélgetni és gondolkozni szeretnék veled, sértés és bántás nélkül, összemosolyogva, esetleg egymást néha megölelve... A Barátság számomra minden vélt vagy valós nézetnél többet ér.....