Szégyenkezés...

Szégyellem magam. Tegnap felelőtlenül hozzászóltam egy poszthoz, melyet egy nagyon kedves lány osztott meg, egy közösségi oldalon! Nem csak a lány, hanem az édesanyja is páciensem volt, éveken keresztül. Nem tudtam átadni abban a pár sorban a gondolataimat. Itt és most bocsánatot kérek Tőle. Miért is? Mert egy olyan cikket közölt, amelyben a hölgyek elnyomásáról, háztartási robotként alkalmazásáról szól. Nem tudok azonosulni a cikkel, mert több hónapja itthon vagyok, munkanélküliként, és előtte is egy pár évet munkámból adódóan itthon töltöttem. Bevásároltam, mosogattam, főztem, takarítottam, férfi létemre. Mert szeretem azt az emberi lényt, akivel együtt élek, és az IDŐ ezekre a tevékenységekre nekem adatott meg. Nem éreztem magam, e miatt alacsonyabb rendűnek. Igen örömet okozott a Kedvesemnek  vacsorát adni, kimosni, kiteregetni. Nem éreztem magam alárendeltnek. Nekem adatott meg. Igen sokszor az Ő ügyeit is én intéztem napközben, mert a munkám megengedte. Nem követelte, nem kérte... csak jött magától. Mert szeretem. Ebben a kérdésben nagyon racionális vagyok, akinek ideje engedi megteszi... Más a favágás, a szénlapátolás, vagy a két "zsugor 2 literes ásványvíz felhordása a csomagtartóból" (mint egy 24 kg), az férfi munka. Tudom most sokan felszisszennek, hogy a NŐ-k is képesek rá. Természetesen, hiszen még a férfira is feladhatják a kabátot, és kifizethetik az éttermi számlát. Ám gondolkozzunk egy kicsit? Jó ez így? Mindenki öntudattól túlfűtve rohangászik a világban, nő és férfi vegyesen... hogy lesz ebből harmónia? Béke, csend és szeretet?
Gondoltat. Mit vettek el tőlünk?
Nagyszerű! Sikerült, nőt a férfival, gyermeket a szüleivel, másképp gondolkozót a gondolkozóval, tanárt a tanítvánnyal, gyógyítót a gyógyulni vágyóval összeveszíteni.
Nem tudom, hogy mondhatnám el ennek a lánynak és sok más embernek, amikor ilyen degradáló információkat osztanak meg, akkor embereket osztanak meg...  Igen élnek egymást maró emberpárok, igen van elnyomás, van szegénység... lelki is. Nem kevés. Tényleg biztos, hogy nem ők választották. Nem ezt akarják megélni? De hogy is nem, a világon nincs olyan ország, ahol a szegénység, a tudatlanság nem termelné önmagát. Sok sok emberi lény szenvedni vágyik, nincs ilyen vagy olyan autóm, házam, pozícióm... Milyen rossz nekem.
Boldog ember vagyok! Szeretem az embereket, a hazámat, a világot. Mert elfogadom olyannak amilyen... Jó néha lázadok....
Lázadok, amikor emberi lények nem átérezve mit tesznek, meggondolatlanul osztanak meg féligazságokat, populárisnak hitt híreket. Melyek nem közelebb hoznak, hanem távolítanak. Mert pillanatnyi érzéseket manipulál a közösségi média.
Álljunk meg egy pillanatra! Van, létezik valós fenyegetés. Van amin csak a nagy tömegek változtathatnának, de "szerencsésen" megosztottak :-)
Itt van ez a lány, aki csodákat teremt,virágkompozíciókat, hihetetlen szépérzékkel. Örömmel látom munkája csodáit! Miért kell neki is még gyűlöletet szítani? Csak mert haragszom... Életünk minden pillanatában választunk, azok is akik ezt a cikket generálták.
Lehetne, hogy közelítsünk, egymás problémáin keresztül megértsük a létezést, én nem igyekeznénk megosztani még jobban a világot...
A világot, amelyben mellesleg együtt élünk...