A "Pecsa"

"Ligetlakóként" :-) Na jó csak mellette laktam. Itt nőttem fel. Jó pár dolgot nem említettek a hozzászólók, példáult a "görkori discot" ahol lehetett görkorcsolyákat bérelni... vagy az évenkénti kéthetes vasútmodell kiállításokat. Való igaz, fergeteges koncertekre jártunk, ha volt egy lézerfény visítottunk... Itt találkoztam az első nagy szerelmemmel, itt kaptam tőle a csókot... A legjobb barátnőmet itt vittem táncba a szallagavatóján.... Itt ismertem meg a sörpadhoz leülve élőben Török Ádámot, akik a koncert közti szünetekben lejöttek a vendégek közé... majd kérésemre eljátszották a "Keresztes lovagot"... Pár méterre tőle volt, a "Kreszpark" ahol esténként összejött a motoros banda... Csodás emlékek fűznek a helyzhez... Talán így leírva még kicsit gagyi is... Itt kaptam első oklevelemet a vasútmodellezés területén elért eredményeimért.... Szóval kellemetlen lesz amit írok, de ez az épület a volt BNV területén, megszolgált... Béke poraira. Aki nem tudja kezelni az itt szerzett élményeit, aki egy épülethez köti érzelmeit, megértem, de a világban egy dolog állandó, a Változás! 
A "Liget" nagy szerelmem.
A 70-es években volt egy játszótér, melyen volt egy mászófa, a mai napig emlékszem az illatára.

Emlékszem a "Cölöpvárra" ahol megannyi győztes csatában vettünk részt! Mindenki győzött! 

Ezeket az emlékeket, már régen elfújta a szél, a játszóteret többször is átalakították...  EU konformossá tették., modernizálták. Tégyel valós, hogy az ácskapcsokon komoly sérüléseket lehetett szerezni, sőt a toronyból nagyokat esni...  Tudtunk tanulni. 
Azonban, volt szökőkút, 

Ma virágágyás van helyén. Tényleg ciki a hózentróger... (Hosenträger), ám akkor elfogadott ruhadarab volt.  A Ligetben, kiszáradt fadarabokkal imitáltunk fegyvereket, óriási csatákat vívtunk. Ha elszabadultak, az indulatok, tömegpusztító fegyvereket is bevetettünk, tobozokat, hógolyókat...  Mégis, valahogy felnőttünk. Családapák, családanyák lettünk. Eltűntek a Ligetből, a nénikék, bácsikák.... akik csak ücsörügtek a padokon, majd ha leült melléjük valaki, beszélgetni kezdtek. Sütit vettek elő táskájukból, életük bölcsességét osztották meg... sütivel, szóval...   
Féltünk a csősztől, aki hegyes botjával szedte össze a szemetet. Méltóságos és tekintélyt parancsoló ura a Ligetnek. Többször megfenyegetett botjával mikor Anyáknapjára loptuk az orgonát a Vakokkertje mellől... 
Szerettem Zuzsi kutyát, a törpe tacskót, aki élt-halt a labdadobálásért! Gazdája terebélyes nénike volt, sajnos neve idők homályába veszett. Pedig nagyon kedves, szerethető hölgy volt. 
Istenem, hány matchbox veszett el könnyek között a homokozó rejtelmei között. Mennyi vár épült, torony és híd... mind az enyészeté, de az emlék őrzi még. 
A "Királydomb" alatt lévő épület rejtelmei, mintha csak Indiana Jonesok lettünk volna, díszletek a múltból, papírmassé álmok poros álmai között lépdeltünk, és csodálkoztunk. Ámultunk és bámultunk, mennyi csoda. Majd domb lett az épület helyén, szánkódomb és ha hó érkezett akkor szánkóztunk, izgis volt a "bobkanyart" bevenni, ha gyep volt, akkor ugratósat játszottunk kerékpárral... 
Kerékpár... a szó is csoda. Mennyi csngőfoci, fogócska zajlott a Kreszparkban... Egér, Angelo, Vámpír, Blende, Kobra, Sulcz, Stelzer Bubi kerül elő a forgatagból. Nyomtuk a pedált, már kisebb volt a Liget, csajoztunk, azaz néztük a lányokat. 
Aztán jöttek ők... a NŐ-k az első nevére nem emlékszem, csak a Vajdahunyad vár padjaira, ahol elbújtunk, jöttek az első csókok ölelések, versek, novellák. Órákon át olvastam ennek a lánynak műveimet. Rajongott értem, én pedig imádtam őt. Ő is kötött a Ligethez. 
Pillanatnyilag kamaszkoromban, ha elő jött még gyermeki énem, hungarocellből faragott hajókat úsztattam a szigetről, melyet ma egy étterem birtokol. Csoda volt ahogy a nylon szatyrokból eszkábált vitorlás megindult a tavon... 
Aztán jöttek újabb lányok, Diana az istennő. megközelíthetetlen, hideg... vagy csak én nem tudtam jól ölelni őt? Dezső bácsi a Wagon ura, mely okított, rendezte sorsunkat.  A Wagont elvitték a múzeum mellől, Dezső bácsi is eltűnt... 
Volt Andi, Edina, Csilla... és még sokan mások... Mennyi csoda, mennyi szépség! Mind imádtam. 
Minden változik, emléket megőrizi kell...
Mi lesz a Ligetből? Remélem, mások döntik el. 
Ha legalább annyi élményt kapnak mint én, akkor már jó!