Versenyszellem....

 Mindig csodálattal néztem a filmet. A hajsza a győzelemért című filmet. Annyira olyan akartam lenni mint Niki Lauda, annyira olyan lettem mint James Hunt. Imádtam Nikit a racionalitásáért, a tudományon alapuló küzdeni tudásáért. A szenvedéseken amin átment, hogy újra képes volt rajhoz állni. Nem ismertem személyesen, talán szeretni nem lehetett, tisztelni kötelező volt. Csodálatos film, két ellentétes habitusú ellenfélről. Érzelem és racionalítás, ennek a két motivációnak a küzdelméről szól az életem. Ikrek vagyok születési jegyem szerint, noha én két ellenkező lény csatájának élem meg, a gondolati és a lelki háborújának. Nem tudtam Niki-vé válni, inkább egy életigenlő hedinistává. Minden ami jó a világban, csak mert jól esett. Sok csatát elvesztettem az érzelmeim miatt! Sok csatát viszont megnyertem, így lettem az aki vagyok. Nem jó nem rossz ember, csak ember. Fájnak kimondott szavak, fájnak elkövetett tettek, igyekszem javítani, de nem mindig sikerül. Sokat töprengek, mennyi jó embert veszítettem el, egy páran azért maradtak mellettem. Csapásokat kaptam és adtam, napi szinten is történik. Hol a racionális lényem emelkedik felül, hol a érzelmi. Hiányoznak a csatákban elvesztett régi barátok, de már nem tudom, tényleg barátok voltak-e? 

Sokszor felhívok embereket, a múltból. Érdekes beszélgetések kerekednek, néha léleksímogatóak, néha lélekrombolóak, tapasztalat, megélt emlékek segítségével. Mostanában már nem hívogatok. Csak magamban elmélkedek, híreken, megosztásokon. Leszoktam a közösségi média által megosztott történek véleményezéséről. "Álmodtam egy világot magamnak" szólt sok sok évvel ez előtt az Edda zenéje. Megálmodtam, megteremtettem. Ebben a világban nincs helye a politikának, az érzékenyítésnek, a csaló celebeknek. El is határolódom tőlük. Számomra a szeretteim a barátaim azok akik számítanak. Csak az ő véleményük a fontos, csak az ő cselekedeteik. Mert ismerem őket, mert tudom szeretni őket hibáikkal együtt. Sok sok közös élmény határozta meg, fejlesztette világomat.