Boldogság definicó IV.

Boldogság e az amikor egy emberpár egy átbulizott éjszaka után, egy békés mezőn kiterített pokrócon elszundikál? Igen azt hiszem ez nagyon is az, hiszen bársonyosan süt a Nap, megmelegítve földet, testet egyaránt, háttérben kifeszített imazászlók csapdosnak a szélben. Egy magányos kutya heveredik mellénk mintha őrizni szeretné álmatlan álmunkat, mert töltekezünk mind a ketten, sőt a kutyát is beleértve hárman a pajkos tavaszi napfényben. Mi ketten egymást átölelve gondtalanul pihenünk az apró virágokat bontó mezőn, néha füstölő illatot hoz a szél... Egy Béke Sztúpa őrködik nyugalmunk, és a táj rendíthetetlensége mellett. Aztán az eb megunja passzív semmittevésünket, és odébb áll, hiszen egy turista csoport érkezik, lehet remélni egy pár finom falatot... Igen ez boldogság! Múló emlék a párom által elfogyasztott májgombóc leves, és az általam szétcincált hagymaleveses cipó... csak békés emésztésük emlékeztet az Éden Étteremben elfogyasztott könnyű ebédre... A cipó amely darabkáiból Kedvesem is kivette a részét, és arcán boldog mosollyal tüntette el. A tegnapi est emlékei, melyek még elevenen élnek, gyors pörgő ritmusok, villogó meleg fények, barátok, ölelések, a tánc csodálatos harmóniája, a coctailok remek zamata... Nem zavarják harmóniát, sőt kiegészítik azokat, valós emberi szintre hozzák le létezésünk szép pillanatait, mint egy rózsacsokor illata, amely nem megtartható, sőt emlékbe el sem tehető. A pillanat szépsége, a mulandóság ünnepe, mint ahogy lemegy a nap, és hűvös lesz a pokrócon. Igen ez boldogság! Vagy az idei év első bénázó ijászkodása, amikor az első lövéssel a szénabála egyetlen egy lyukába küldi az ember a frissen készített nyílvesszőjét, visszaszerezhetetlenül... A naplemente hazafelé, amikor az út ahány kanyart vesz mindig más arcát mutatja, sőt ha egy pár másodpercre nem figyelünk oda, rögtön átalakul az ég alja... Egy két előzés az autópályán, és már nem is látjuk a lenyugvó Napkorongot, csak a fények játékát... Igen ez boldogság! Vagy a közös fürdőzés egy kád forró illatos vízben, egymást lemosdatva, megtárgyalva az élet dolgait, melegíteni a másiknak a törülközőt... Vagy a pillanatok amikor a fényképezőképekről letöltjük a fotókat, néha elszörnyedve, néha méltató megjegyzésekkel, milyen jól is sikerült ez a kép, vagy mennyire jól nézel ki ezen a képen... Igen ez boldogság! Vagy egy esti gesztenyepüré sok tejszínhabbal, közösen elfogyasztva, egy fárasztó élményekkel teli nap után... Igen ez boldogság! Igen csak ennyi kell hozzá, apróságok, pici szépségek, emlékek, melyek mindig velünk maradnak ha úgy akarunk dönteni, és nem lökjük őket a reménytelenség mocsarába, hanem mindig új nevet adunk a pillanatoknak, az érzésnek, melyek belőlünk fakadnak, és újra és újra megéljük őket. Ám ha temetjük őket, feledjük közös útjainkat, élményeinket, akkor mennek a mocsárba azok a szép dolgok amik a mieink... és reménytelenül elnyeli őket a semmi... Ám ez csak rajtunk múlik.