Csoda nap volt a tegnapi. Elkeltek a katonás könyveim, jó áron, én legalábbis úgy gondolom. Egy érdekes nap volt, egy hülye cikk alapján ráébredtél hogy seggfej vagy. Milyen jól esett ezt tegnap kimondani, mára már nincs értéke, de tegnap nagyon ott volt. Tényleg seggfej voltál, mert basztál engem semmibe venni, csak a kis önző érdekeid után mentél, olyan emberek után akikről csak azt hiszed, hogy a barátaid. Örültem, hogy én is seggfej, aztán faszfej lehettem, mert tényleg az vagyok érzelmi túl hevültségemben, igen nagyon fontos vagy a számomra, és megfigyeltem, mikor ezt megérzed akkor kapálózni kezdesz, mint egy fuldokló. Tudom, nehéz lehet megélni amikor van valaki aki melletted áll, mindig és mindörökké. Nem szoktál hozzá ehhez. Céda lények keringtek körülötted, a biztonság és az örökkévalóság ígérete nélkül, csak saját céljaik elérésének, igényeinek kielégítésének biztos vágyában... Én azonban SZAMURÁJ vagyok! Letettem hitem, hűségem, bizalmam valaki mellett akiért kész vagyok meghalni, életemet áldozni... megérintett már ez a kép többször is, amikor kardomat markolom, és hideg kemény elszántsággal emelem készen mindent is mindenkit megsemmisíteni, ha szeretteimet fenyegeti... Egy SZAMURÁJ nem felejt, emlékszik, és a Bushido útját járja... Nincs megbocsátás, nincs kegyelem, nincs irgalom, ha valaki a felesküdött személyt bántja... Ezt még soha nem mondtam el... ez a harcos útja. Ne tedd el vér nélkül a kardod, ha már kihúztad... ehhez kell némi bölcsesség, és tapasztalat az életben, hogy valaki értse... Markolom a kardom, és elszántan védelmezlek, még akkor is ha te rohansz a végzeted felé... Harcos vagyok, még ha oly sokszor nem látod, és titkolom is... Kardom védőn fölötted lebeg ha nem mondom is... Penge lebeg feletted védőn, és kegyetlen. Mert ha bántanak, én nem felejtek sohasem... Csak a pillanatot várom mikor a végzet jön el. Igen egy láma is vagyok, milyen kettős személy, ki ha kell ellenségét gyógyítja meg. A világ összes szeretete megérint engem, ölelni, és adni szeretnék, mindaddig amíg a harcos nem jön el. Mennyi csodás rezgés, életérzés tölt el, Milyen nagyszerű az együttérzés, mely oly sokszor fog el. Szeretlek, és a hűségem sírig tart, Nem tettem esküt, csak szíven mély zugában zakatol, Egy érzés, melyet csak egy sír old fel majd. Gyógyítalak, sír a lelkem érted minden pillanatban, Teszem mit tudok, mit érzek, hogy maradj. Kellesz nekem életeken át, mint fény a virágnak Mint tónak a csend, mint barlagnak a sötét, Mint víz a földnek. Maradj velem kérlek csodás Kedvesem, Kivont kardom őrködik feletted. Ki bánt, elárul, nem kellenek. Hidd el, én gyönyörű szépségem. Ne áltasd magad talmi világokkal, Teremtsünk együtt olyat, ami nekünk van!