Étkezőkocsis kalandok 1.

Elnézést kérek mindenkitől aki soraimat olvassa, de egyszerűen kritikán alulinak értékelem a mai utazóközönséget. Lehet hogy soraimban nem éppen elfogadható kifejezéseket használok, de valamilyen szinten jogos felháborodás van bennem. Tények! A MÁV nem véletlenül közlekedtet étkezőkocsikat bizonyos nemzetközi vonalakon. A tény az, hogy ezt nyereségvágyból teszi. Ha nem lenne nyereségvágy akkor nem lenne étkezőkocsi az adott vonatban. Az, hogy romániában azt hiszik egyes utasok, hogy az étkezőkocsi ugyan olyan utazókocsi mint a vonat többi kocsija, még el tudom fogadni valamilyen szinten, hiszen nem olyan szellemben szocializálódott embertársainkról van szó... De a a csodálatos nyugat felé közlekedő járatainkon, amikor kérdezés nélkül ülnek be a drágán közlekedtetett járműbe ülnek be, csak úgy akkor mocorog a bicska a zsebembe... Nem tudom hányszor tettem fel a kérdést, európai kinézetű, és nem európai kinézetű embereknek, ültek e már be olyan étterembe, bárba, ahol csak úgy fogyasztás nélkül lehet ott lenni? Sőt saját önerőből hozott elemózsiájukat elfogyasztani? A mélypont az volt aki megkért melegítsem meg a magával hozott ételt... Ez nem ingyenkonyha... Ez egy étkezőkocsi, étteremmel, esetleg bár részleggel... Mennyi sértődött arcot láttam, amikor elküldtem őket a saját helyükre... Mi lett a világból? Tényleg ezek az érző lények komolyan gondolják viselkedésüket?