Visszatükröződések 2015.07.04.

Az egyik kedves ismerősömtől kaptam egy könyvet, Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó címűt. Nem egy vastag olvasmány, de annál velősebb... Budapest és Élesd között olvastam ki, néhol bosszankodva, néhol meglepődve a stílusán. Már alapvetően a két főhős munkája is meglepő, a férfi egy könyvzúzdában dolgozik, a hölgy pedig vécésnéni... Hát igen meglepő olvasni egy bevásárlóközpontban lévő nyilvános illemhely felügyelőjének a gondolatait embertársairól... Akár csak egy felszolgálóét is. Hiszen a szolgáltató ágazatban dolgoznak, arctalan egyéniség nélküli egyedként, legalábbis a vendégek egy része így szeretné látni. Igen magam is meglepődtem, nem egyszer a reakciókon, amikor vendégmentes időben az éjszaka és az étkezőkocsi ölelő karjaiban saját kis irományaimat pötyögtettem notebookomon. Egy egy éjszaka kószáló utas tekintetében mély döbbenetet fedeztem fel, sejtem mennyire kioldhatta a biztosítékot amikor egy "vécésnéni" gépelhetett a bejárat mellett... Eljátszottam a gondolattal, milyen ilyen élethelyzeteket hozhat a sors, amikor olyasvalamibe botlunk, amely szokatlan eltérő... Társadalom kritika a javából, kit milyen polcra próbálunk meg elhelyezni, a társadalom milyen tevékenységeket "engedélyez" egy adott személynek. Milyen gondolatokat ébreszthet amikor valaki áthágja ezeket a nemlétező szabályokat... Adott territóriumokat sért meg , a vendég nem érzi magát már olyan magabiztosnak, sőt esetleg teljesen kiesik a szerepéből, hiszen az ő előjogait sérti meg. A legveszélyeztetebbek agresszívvá válnak egyenesen. A mai kor igyekszik megmutatni a fogyasztónak, hogy ő mennyire okos, és milyen hihetetlen státuszban van, adott tárgyak birtoklásával, vagy csak képességei miatt. Elég csak megnéznünk a valóságshow-k szereplőinek viselkedését. Minden átlag állampolgár megnyugszik, hogy még nálánál is vannak "hülyébbek". Így aztán megnyugodva bíbelődik tovább a távirányítójával, amelyről nem tudja, őt irányítják, tanítják neki mi a helyes és helytelen, miről mit kell gondolnia... A könyv férfi alakja is érdekes.... leírásában a könyvzúzó gép egy idomtalan, állandóan éhes, rosszindulatú, saját akarattal bíró szörnyé változik, melyet ő kezel. Nem tud, nem akar mégsem szabadulni terhes feladatától.... Mint karmikus büntetést cipeli, és feloldozást remél egy egy megmentett lap felolvasása által. Pedig lehetne másképp is felfogni tevékenységét... A bezúzásra kerülő irományokból új papírt készítenek, amelyekre új és talán több érdeklődést kiváltó gondolatok kerülhetnek... Mindannyian saját világuk foglyai, akár sok esetben mi is. Pedig csak gondolatot kellene megváltoztatni amit egy tevékenységhez kötünk. Engedjük meg magunknak ezt a szabadságot, alakítsuk át gondolatmintáinkat, átváltoztatva az esetleges negatív felhangokat... Ez csak rajtunk múlik, ezek csak döntések... Csodák vannak körülöttünk, nem akarjuk észrevenni őket, pedig ránk férne. Egyre több ilyen műbe futok bele, egyre több ilyen emberrel találkozom. Aki már meghozta a döntést : - Merre tovább, felfelé, vagy lefelé.. Nincs minősítés, csak szabad választás, merre szeretnénk tovább haladni. Emelkedő pályán egyre magasabbról és átfogóbban szemlélni a körülöttünk lévő eseményeket, vagy süllyedve alulról szemlélve csak egy kút káváján keresztül. A döntés a mienk, mit szeretnénk, milyen utat választunk. Ám abban a pillanatban amikor választunk utak nyílnak meg, sok sok... Ezekben a pillanatokban világokat is teremtünk, a magunk és a körülöttünk lévő emberek számára is. Az Edda együttes soraival zárnám gondolataimat: "Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt, Van hitem, hogy betudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt"