A Breuer mozdony vagy Breuer traktor első változata 1913-ban készült. A H. Breuer & Co., Höchst am Main gép- és armatúragyár , egy könnyű tolatójárművet fejlesztett ki belső égésű motorral. 1914 és 1957 között a különféle típusokból valószínűleg több mint 1000-et építettek és értékesítettek. Ennek a mozdonynak a vonóereje típustól függően 80-500 tonna volt.
A rendező-pályaudvarokon, az iparvágányokon vagy a magánvasutak csatlakozásoknál már nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő gőzmozdonyok költséghatékony cseréjére van szükség. Az ipari üzemekben gyakran előforduló kis vontatók alkalmatlanok voltak a nagyvasúti kiszolgálásra. H. Breuer tervezőnek az volt az zseniális ötlete, hogy egy rendkívül rövid tengelytávú (960 mm) kéttengelyes kis járművet fejlesszen ki, amelyen a vonókészülék mechanikus (csigás) emelésével a vontatott teher súlyával megnövekedve a vontatott jármű terhelését is átvette, így megnövelve a vonató jármű tapadási súlyát.Ezt az ötletet 1913-ban szabadalmaztatta a cég.
Majd a III-V sorozatba tartozó járműveket erősebb motorokkal és normál tapadás- és lengéscsillapító eszközökkel szerelték fel. Az emelőberendezések megszüntetése miatt Breuer koncepciójának egy része elveszett.
A GySEV-nél használt mozdony valószínűsíthetően a fényképek alapján a Breuer Vontató TZp IV típus volt, mely teljesítménye 65 LE volt, maximális sebessége pedig 25 km/h volt.
A Breuer motorosvontatójából azaz kocsivontatójából néhány akadt Magyarországon, ezek közül a leghíresebb a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút, Csornai állomásán szolgáló tolatómozdony. Ezen kívül a Szeged-Csanádi Vasútnak, T 1 aztán T 2 végül M 175.5001 egy mozdonya. Az Egercsehi Szénbányák és Portlandcement Rt. Kb 1 és Kb 2 pályaszámú III.-as típusú motorosvontatóját használta, a Rimamurányi Vasmű Egyesületnek egy III. típusú gépe volt. És még két gépet szállítottak az országba, de nem tudni, hova.
A Csorna állomáshoz csatlakozó két Magyar Királyi Államvasutak kezelésű vasútvonal miatt az 1920-as évek végén nagyon megnőtt a teherforgalom, ezért a GYSEV-nek új tolatómozdonyra volt szüksége. A választás a Szeged-Csanád Vasút és a Csehszlovák Államvasutak tulajdonában már bizonyított Maschinen und Armaturenfabrik vorm. H. Breuer & Co. nevű Frankfurt am Main-i székhelyű gyártó III. típusára esett. A mozdonyt 1929 szilvesztere előtti nap indította el a gyár, és 1930. január 10-én érkezett meg. A vasút Vulkapordány vasútállomásra is szeretett volna egy motorosvontatót, ha az első beválik. A kezelő személyzetet a Szeged-Csanád Vasút egyik motorosvontató vezetője tanította be. A benzinmotort a Vacuum Oil Company csornai telepéről látták el benzinnel. A mozdonyt tárolására egy csonkavágányt és annak végére egy fabódét építettek. A költségen fele-fele részben osztozott a GYSEV és a MÁV. A motorosvontató használatán és a költségein is osztozott a két vasúttársaság A GYSEV további példányok beszerzésén gondolkodott, de nem lett ezekből a tervekből semmi. A mozdony túlélte a második világháborút. A műszaki állapota a karbantartások hiánya miatt nagyon leromlott, ezért 1948-ban főjavítást végeztek rajta. A mozdony azonban hamarosan újra üzemképtelen lett motorhiba miatt. GYSEV-től a Tatabányai Cement és Mészmű vette bérbe, onnan Selyp vasútállomásra, majd újra Tatabányára került 1951-ben. Ez az utolsó ismert előfordulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése